Magyarországon hagyományosan május első vasárnapján ünnepeljük az édesanyákat. Bár szerte a világon más-más napon tartják, az ünnep lényege mindenhol ugyanaz: kifejezni a köszönetünket és hálánkat, amiért fáradhatatlanul, önzetlen szeretettel gondoskodnak rólunk.
Már az ókortól kezdve fontosnak tartották, hogy méltón köszöntsék az anyákat. Az egyiptomiak, a görögök és a rómaiak egykor az istenek anyját ünnepelték, így az ókori Egyiptomban Ízisz, az ókori görögöknél Rhea, az ókori Rómában pedig Cybele tiszteletére tartottak tavasszal ünnepségeket, amikor életre kelt a természet, mivel őket tartották mindenek anyjának.
Az 1600-as évek Angliájában ez az ünnep jelentette a szolgálóknak a szabadnapot is, amikor hazautazhattak a családjukhoz. Amerikában először a XIX. században Julia Ward Howe írónő javasolta azt, hogy június másodika legyen az anyák és a béke napja, de ezt akkor még nem fogadta el a közvélemény. 1872-ben az írónő az anyák napjáért dolgozók (Mother’s Day Work Club) néven társaságot alapított, ahol a nőket arra tanította, hogyan gondozzák a gyermekeiket. Ezután 1912-ben létrehozta az Anyák Napja Nemzetközi Szövetséget, két évre rá pedig az állam hivatalosan is elismerte az anyák napját.
Hazánkban 1925-ben, a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt kezdeményezésére ünnepelték meg először az anyák napját, a májusi Mária-tisztelet hagyományaival egybekötve.
Az ünnep ötletét Petri Pálné, egy államtitkár felesége hozta Amerikából, és az első anyák napi ünnepséget 1925. március 8-án a MÁV gépgyár foglalkoztatójában munkásgyerekeknek tartották meg. Három évvel később már miniszteri rendelet sorolta a hivatalos iskolai ünnepélyek közé az anyák napját.
Anyák napja
