Nem különös vajon, hogy Magyarországtól kilenc időzónára él egy hazánkhoz semmilyen formában nem kötődő japán–amerikai politikai filozófus, aki lépten-nyomon késztetést érez arra, hogy beleszóljon a magyar és európai ügyekbe, és nézeteit a CEU-n is ismertesse?
Francis Fukuyama, a kaliforniai Stanford Egyetem 71. éves professzora esetében ez nem annyira meglepő. Háttérhatalmi figura, aki az akkoriban még obskúrusan hangzó Rand Corporation elemzője volt, amikor először esszé (1989), majd könyv formájában (1992) megírta A történelem vége elméletét. Ennek lényege, hogy Fukuyama szerint a liberális demokráciák bő harminc évvel ezelőtt megnyerték az ideológiák harcát. Ez ugyan nem következett be, Fukuyama viszont azóta is a futja a köröket a liberalizmus győzelméért. Jelenleg az amerikai székhelyű Action for Democracy (A4D) tanácsadó testületének tagja. Ez a Korányi Dávid vezette szervezet beavatkozott a 2022-es magyarországi választásokba – ezt a magyar titkosszolgálatok nemzetbiztonsági kockázatnak ítélték –, ahogyan az idei lengyelországi parlamenti voksoláson is a centrista-liberális ellenzék mögötti erőket támogatta. Legutóbb itthon a szuverenitásvédelmi törvényt támadták. Mindez megelőlegezi, hogy a 2026-os országgyűlési választásokon milyen beavatkozásra lehet majd számítani.
Háttérhatalmi munkahelyek: Rand, Johns Hopkins, NED
Annak idején a kaliforniai székhelyű Rand Corporation szemet szúrt a hazai politikai filozófiai szakmában; nem szokványos, hogy elméletalkotók ott tűnjenek fel.
Ezek tankokat számlálgatnak
– mondta A történelem vége megjelenésekor kissé értetlenkedve, kissé talán lekezelően az ELTE-n tartott politikai filozófiai munkaszemináriumán Bence György (1941–2006), aki 1994-ig Orbán Viktor tanácsadója volt.
Drábik János jobboldali közíró keresetlenebb szavakkal fogalmazott a Randdel kapcsolatban:
A Rand Corporation a mai napig a háttérhatalom központi agytrösztje, a Tavistock Intézet legfontosabb amerikai kiszolgálója, és fő funkciója az agymosási technikák elterjesztése.
Érdekes módon a Harvardon doktorált Fukuyama azon a washingtoni Johns Hopkins Egyetemen is megfordult, ahol Charles Gati magyar származású politológus – az A4D egy másik tanácsadó testületi tagja –, valamint Korányi Dávid, az A4D vezetője és az utóbbihoz kapcsolódó Bajnai Gordon exkormányfő is.
De Fukuyama a National Endowment for Democracyhez (NED), az amerikai külpolitikai érdekérvényesítés Európában is jelentős hídfőállásához is köthető: az alapítvány igazgatósági tagja volt, illetve annak egyik fórumában tanácstag.
A NED lényegében a CIA (Központi Hírszerző Ügynökség) hivatalossá tett megjelenése külföldön – nyilvános közléseket idézve így írta le tömören az a nemzetbiztonsági dokumentum, amelyet a nyáron hozott nyilvánosságra az Országgyűlés szakbizottsága a dollárbaloldal-botránnyal összefüggésben.
Stanfordi e-mail-címén megkerestük e cikkhez Francis Fukuyamát, hogy feltehessük kérdéseinket, ő azonban nem reagált erre. Ha érdemben megteszi, frissítjük majd cikkünket.
Le nem száll hazánkról
Mindenesetre Magyarország és az illiberális demokrácia feltűnően és folyamatosan jelen van Fukuyama gondolataiban. Talán tart valamitől? Attól, hogy hazánk minta lehet más államoknak is?
Nemrég egy interjúban annak a véleményének adott hangot, hogy
nem érti, hazánk hogyan lehet még az Európai Unió tagja, miközben szerinte Ukrajna jelenleg sokkal demokratikusabb ország, mint Magyarország.
A Szabad Európának adott korábbi interjújában pedig azt fejtette ki,
Magyarország a visszalépés példája
Francis Fukuyama hazánkkal kapcsolatos aktivitása Fricz Tamásnak is feltűnt. A Magyar Nemzet publicistája véleménycikkében azt sürgette, hagyja abba Magyarország minősítgetését.
Varga Judit fideszes politikus, volt igazságügyminiszter pedig úgy fogalmazott a közösségi oldalán:
Egy biztos: a tévedéseiről ismert filozófus egyszer még meg fogja köszönni a magyaroknak, hogy mindvégig kitartottak Európa és az unió mellett.
Nyugaton is elunták már
Viszonylag ritka, hogy egy tudós olyan elmélettel váljon világhírűvé, amely nem igazolódik be – mintha például a Nobel-díjas Karikó Katalin olyan felfedezéshez járult volna hozzá, amely végül nem segítette a koronavírus-járvány megfékezését.
Ám a háttérhatalomra más játékszabályok érvényesek. A módszereket addig kell töretlenül próbálgatni, amíg be nem válnak a globalizmus ellenségeinek feltartóztatására. Ha a hidegháború végével nem győzött a liberalizmus, akkor azon dolgoznak, hogy győzzön legalább most.
Fukuyama, aki a Soros György amerikai milliárdos alapította magánegyetem, a CEU vendége is volt, a globális liberalizmus híveinek egyik ideológiai reménysége azóta is, hogy később a történelem végéről kialakított nézetei átgondolására kényszerült. Így azt is elismerte,
„A politikai rendszerek nemcsak előrefelé haladnak, hanem az enyészet útjára is léphetnek – ez egy valós probléma az Egyesült Államokban. Szintén nagyobb fontosságot tulajdonítok a jól működő államnak, melyet szerintem nehezebb létrehozni, mint magát a demokráciát”.
Annyira a liberálisok bálványa maradt, hogy 2015-ben az Index olyan vágyközlő címet adott a Fukuyamával készített interjújának, amely az alatta megjelent szövegből egyáltalán nem következik, az interjúalany sem mond ilyesmit:
„Egy évtizeden belül végük van az illiberális demokráciáknak”
Fukuyama az Orbán-kormány tartós hatalmon maradásától való rémületében magyarul is megjelentetett könyvéhez, A politikai rend eredetéhez kutatva a magyar történelembe is alaposan beleásta magát.
A magyar eset nagyon érdekes. A hatalommal bíró elitek az Aranybullával (1222), az angol Magna Charta magyar megfelelőjével már elég korán alkotmányt kényszerítettek az uralkodóra, II. Andrásra. A király kezét ezután igencsak megkötötte, hogy megfelelni kényszerült ennek a társadalmi csoportnak. Részben ez vezetett később a mohácsi vereséghez (1526) is, hiszen az oligarchia megfosztotta a monarchiát az ország megvédéséhez szükséges forrásoktól. Annak példája ez, hogy – modern kifejezést kölcsönvéve – a jól szervezett civil társadalom nem elégséges a poitikai szabadság kivívásához: egyensúlyra van szükség a társadalmi erők és az erős állam között
– mondta telefonon e sorok írójának 2012-ben. Ma az ő részvételével alakult Action for Democracy a jobboldali kormányokkal szembenálló ellenzék mögötti „társadalmi erőket” támogatja hazánkban, a lengyeleknél és másutt is, „csatatérállamoknak” nevezve ezeket az országokat.
Miközben ugyanakkor a 90-es évek elejének kelet-közép-európai optikáján keresztül úgy tűnhetett esetleg, hogy „véget ért” a történelem, a globális kitekintéssel rendelkező volt gyarmattartók utólagosan a mai Közép-Európától függetlenül utasítják vissza ezt az elméletet.
A történelemnek vége, kiabáltuk diadalittasan, de közben Afrikában még egyáltalában nem volt vége a történelemnek. Északon? Diktatúrák vastag sávja. A ruandai népirtás. A szudáni polgárháború. A kongói zavargások. Sierra Leone: amputációk orgiája. Szomáliában teherautók mögé kötött amerikaiakat vonszoltak végig az utcákon. Zimbabwe: a földek kisajátítása. Mali: a terroristák fészke. Mi meg közben váltig hangoztattuk, hogy minden rendben, a történelemnek vége
– írja Jamal Ouraichi hollandiai író magyarul Étvágy címmel megjelent könyvében, Wekerle Szabolcs fordításában.
Mindeközben persze a globális tétek máshol vannak, nem a Nyugaton lesajnált Afrikában. Az A4D saját maga meghirdette csatatérállamai most Brazília, Lengyelország, Magyarország és Olaszország. Kettő-kettőre áll jelenleg a csata.
Borítókép: Francis Fukuyama amerikai filozófus előadást tart a CEU konferenciáján 2015. október 9-én (Fotó: MTI/Balogh Zoltán)
