Gyógyír is lehet a történelem

A kommunista diktatúrák áldozataira emlékezve legtöbbször a fizikai terrorról esik szó, pedig a szellemi erőszak, elnyomás legalább olyan súlyos és maradandóbb sérüléseket okozott a magyar társadalomnak. A totalitárius rendszer az egyes emberekkel és a közösségekkel együtt a családi és nemzeti emlékezetet is üldözte, rombolta, sőt annak megsemmisítését tűzte ki célul. A tíz éve alapított Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnöke, Földváryné Kiss Réka történész szerint a szervezetük egyik fő feladata ennek orvoslása.

Budapest, 2021. február 26. Málenkij robot-emlékmû, Párkányi Raab Péter alkotása (2017) a Magyar Államvasutak (MÁV) egykori atombiztos légvédelmi óvóhelye és vezetési pontja, a Ferencvárosi pályaudvar mellett álló épületnél, a központi Málenkij Robot Emlékhelynél, a Magyar Nemzeti Múzeum új állandó kiállítóhelyénél. MTVA/Bizományosi: Róka László *************************** Kedves Felhasználó! Ez a fotó nem a Duna Médiaszolgáltató Zrt./MTI által készített és kiadott fényképfelvétel, így harmadik személy által támasztott bárminemû különösen szerzõi jogi, szomszédos jogi és személyiségi jogi igényért a fotó szerzõje/jogutódja közvetlenül maga áll helyt, az MTVA felelõssége e körben kizárt. Fotó: Róka László

– A múlt feltérképezésén, az adatok gyűjtésén, rendszerezésén és közzétételén túl a legfontosabb célunk az, hogy a kommunista rendszert történetek és arcok segítségével ábrázoljuk – fogalmaz a NEB elnöke. – Arra törekszünk, hogy az általunk megismert, feltárt események, nehéz emberi és családi sorsok, döntési dilemmák és a döntések következményei a gyermekeink, az unokáink számára is érthetőek, hitelesek és átélhetők legyenek. Ezért a kutatással egyenrangú feladatként tekintünk az ismeretterjesztésre és a széles körű párbeszédre, az emlékezetkultúránk közös formálására.

Ennek a munkának meghatározó elemei a rendhagyó, interaktív történelemórák, amelyeket országszerte egyre több középiskolában tartanak a bizottság tagjai, valamint a NEB hivatalának kutatói. Igenis van érdeklődés a fiatalok részéről a történelem iránt, főleg akkor, ha a történészek, kutatók részéről nyitottságot, őszinteséget, hitelességet tapasztalnak, és ha a diákok kérdezhetnek, vitatkozhatnak, nem pedig előre gyártott válaszokat kapnak.

A közös emlékezetkultúra formálásának másik kulcsa a pedagógusokkal folytatott párbeszéd és együttműködés. Ennek érdekében – az Ország­gyűlés Hivatalával együttműködésben – a NEB immáron ötödik éve akkreditált továbbképzéseket rendez Kárpát-medencei történelemtanárok részére, valamint a Rákóczi Szövetséggel együttműködve évente tart továbbképzéseket az Összmagyar tanártáborban. Emellett tanítást segítő kisfilmekkel, vándorkiállításokkal és egyéb eszközökkel segítik az iskolai történelemoktatást, hogy ne merüljön feledésbe a kommunista diktatúra, az új generációk ismerjék meg hazájuk közelmúltjának történelmét, legyenek tisztában annak máig ható következményeivel.

 

Elfojtott traumák

A NEB tagjai és kutató munkatársai az iskolákon kívül országszerte tartanak előadásokat, vesznek részt egykori meghurcoltak részvételével tartott beszélgetéseken, hogy áttörjék az egyéni és családi elfojtott traumák, kibeszéletlen történetek előtt tornyosuló lelki gátakat. Földváryné Kiss Réka felidézi, hogy az egyik alföldi városban tartott rendezvényük végén felállt egy idős úr, és elmondta, hogy annak idején az édesapját mint kulákot letartóztatták, azzal vádolva, hogy felégette a gabonáját, emiatt halálra ítélték és kivégezték.

A meghurcolt gazdálkodó számára már maga a vád is megalázó volt, mivel a magyar parasztember a gabonát életnek nevezte, annak elégetése tehát nemcsak büntetőjogi értelemben, hanem erkölcsileg is bűntettnek számított.

A visszaemlékező elmondása szerint az édesanyja később újra férjhez ment, nevet váltott, és a gyerekek is a mostohaapjuk nevét vették fel, hogy abban a közösségben ne kelljen megbélyegzettként ezt a terhet tovább hordozniuk. Elmondta azt is, sokat jelent számára az a körülmény, hogy apja erkölcsi elégtételben részesült: kimondták, hogy koncepciós perben hurcolták meg és kiáltották ki bűnösnek. Ezt követően felállt egy másik idős úr is, aki az előbbiekre reflektálva kijelentette: „Harminc éve sakkozom veled minden hónapban, de csak most tudtam meg, hogy ki vagy.”

Egy másik vidéki előadás után a NEB elnökét egy idős presbiter szólította meg, aki jó erőben levő fiatal gazdálkodó volt a falujában. Volt egy osztálytársa, aki 1956 végén pufajkás lett a községben. Mint elmondta, ez a férfi egyszer kihívta őt a kocsmából, és két társával együtt úgy megverték, hogy négykézláb tudott csak hazavánszorogni, majd három hétig nem volt képes lábra állni. Korántsem volt egyedi eset, hogy a kommunisták 1956 után „végigverték a falut”.

– Számomra az volt a legmegrendítőbb ebben, hogy ez az idős ember ezt megelőzően soha senkinek nem beszélt erről. Még csak nem is félelemből, hanem azért, mert szégyellte magát, hogy ennyire megalázták. Tele vagyunk ilyen történetekkel. Mi abban segítünk, hogy az érintettek ezeket meg tudják fogalmazni, a meghurcoltak és megnyomorítottak merjenek végre bátran beszélni, a gyermekeiknek és az unokáiknak is. Hogy amit megszakított a kommunista diktatúra – többek között a történetek átadását –, amennyire lehet, próbáljuk meg orvosolni.

A NEB elnöke szerint a totalitárius rendszerek a terror mellett tiltották a családi emlékezetet is (Fotó: Bach Máté)

Csak a módszerek változtak

Ezek a történetek azt is megmutatják, hogy a Rákosi- és a Kádár-rendszer között kezdetben nem volt semmilyen különbség, és a későbbiekben is csak a módszerek alakultak át. A kommunista párt egyeduralma, a pártállam alapstruktúrája, elnyomó gépezete ugyanaz maradt, az állambiztonság rendszere sem változott 1990 ele­jéig. Az 1960-as évektől a nyílt terrort azonban egyre inkább felváltotta az úgynevezett bomlasztás stratégiája, vagyis a társadalmi-emberi kapcsolatok titkosszolgálati és adminisztratív eszközökkel való szétzilálása. Megfigyelték, állandó bizonytalanságban, bizalmatlanságban tartották az embereket, cinikusan, rafináltan és hatékonyan bomlasztották a helyi közösségeket, számos esetben tönkretéve családokat is. A kádári kényszerkollektivizálás idején például nemcsak közvetlen fizikai erőszakot alkalmaztak tömegesen, hanem generációkat fordítottak egymással szembe: a „haladó” fiúkat a „reakciós” apákkal, nagyapákkal.

A diktatúra megtörte és szétszakította a tradicionális társadalmi csoportokat, a paraszti réteget, a szervezett munkásságot, az egyházi közösségeket, szétzilálta a bizalmi hálókat még a családokon belül is. Emiatt a közös történelmi emlékezet, a nemzeti összetartozás érzése is meggyengült, ennek hatása, következményei a mai napig érezhetőek.

 

Közös kelet-európai tragédia

Ez persze nem kizárólag Magyarország tragédiája, hanem valamennyi olyan közép- és kelet-európai országé is, amelyek lakossága átélte a szovjet típusú diktatúrát, a nemzeti emlékezet elfojtását, eltorzítását. Földváryné Kiss Réka ezért tartja a NEB egyik fő eredményének, hogy az elmúlt tíz évben erős nemzetközi kapcsolatrendszert sikerült kiépíteni ezeknek az országoknak a hasonló profilú intézményeivel. Mert igaz ugyan, hogy a közép- és kelet-európai kommunista diktatúráknak voltak helyi sajátosságaik, de számos azonosságra is rá lehet mutatni, nem beszélve a meghurcoltak közös tapasztalatairól.

Közös az, ahogy a társadalmaink elszenvedték a kommunista diktatúrát, a hagyományos társadalmi csoportok erőszakos felszámolását, a fizikai terrort, az egyházüldözést, s ezekről hasonlóan gondolkodunk és beszélünk.

Mi tudjuk, milyen szabadsághiányosan, nemzeti függetlenség nélkül, idegen megszállás alatt megélni évtizedeket. Mindezt Európa nyugati felén nem tapasztalták meg. De amíg kétpólusú világrend volt, a vasfüggöny mindkét oldalán tudták és értették a szabadságkódokat: hogy mit jelent 1956, 1968 vagy 1981. Mára viszont Nyugaton ez feledésbe merült. Ezért azt szeretnék elérni, hogy a kommunista diktatúrák emlékezete közös európai üggyé váljon.

 

Emlékhelyet terveznek Brüsszelben

Ez volt az egyik fő témája a tízéves fennállását ünneplő Nemzeti Emlékezet Bizottsága által február közepén, a Hagyományok Házában megrendezett nemzetközi tudományos tanácskozásnak is, amelyen részt vettek a NEB közép-európai partnerintézeteinek, valamint két, az emlékezeti kultúrával foglalkozó nemzetközi ernyőszervezetnek – az Emlékezet és Szolidaritás Európai Hálózatának (European Network Remembrance and Solidarity) és az Európai Emlékezet és Lelkiismeret Platformjának (Platform of European Memory and Conscience) –vezetői is. A panelbeszélgetések résztvevői megerősítették:

egyik legfontosabb céljuk, hogy Brüsszelben mihamarabb kialakítsanak egy emlékhelyet a totális diktatúrák áldozatainak. Emellett még ebben az évben olyan nagy nemzetközi vándorkiállítást készítenek elő, amely bemutatja a művészet és a diktatúra viszonyát.

– Ez a rendezvény is megmutatta, hogy erős bizalmi és egyre mélyülő és bővülő szakmai kapcsolat van közöttünk, sok módszertani és technikai innovációt tudunk tanulni egymástól – hangsúlyozza a NEB elnöke. – Mivel a múltunkról közösen gondolkodunk és beszélünk, képesek vagyunk egymás hangját felerősíteni, és rámutatni arra, hogy a kommunista diktatúrák emlékezete nem csupán egy vagy néhány ország magánügye. Bár Nyugaton ma sok a mentális és strukturális akadály, amelyeken nehéz átlépni, de töretlen az elköteleződésünk, és bízunk benne, hogy a közös fellépésünk előbb-utóbb eredményre vezet.

MEGEMLÉKEZÉSEK ORSZÁGSZERTE

Az Országgyűlés 2000. június 16-án hatályba lépett határozatával minden év február 25-ét a kommunizmus áldozatainak emléknapjává nyilvánította. Az idei emléknapon is számos rendezvényen emlékeznek meg a kommunizmus áldozatairól. A Terror Háza Múzeum programsorozattal emlékezik, ennek részeként február 25-én 11 órakor a múzeumnál beszédet mond Rétvári Bence, a Belügyminisztérium parlamenti államtitkára és Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója. A megemlékezés végén közös gyertyagyújtás lesz a Hősök falánál. A Nemzeti vértanúk emlékművénél a hagyományokhoz híven a Rákóczi Szövetség tart megemlékezést vasárnap 10 órától az Országgyűlés alelnöke, Latorcai János és Földváryné Kiss Réka részvételével. Az emléknapot megelőző napokban is több városban, fővárosi kerületben tartottak, tartanak megemlékezést, Németh Zsolt, a parlament külügyi bizottságának elnöke például pénteken Budafok-Tétényben vett részt megemlékezésen, ahol köszöntőt mondott Karsay Ferenc polgármester, és M. Kiss Sándor történész is beszélt. A kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapján, február 25-én a közmédia csatornái tematikus műsorokkal tisztelegnek az erőszakrendszer áldozatai előtt.

Borítókép: Málenkij robot emlékmű, Párkányi Raab Péter alkotása (Fotó: MTVA/Róka László)