Amikor a kommunista diktatúra következményeinek – többek között a magyar társadalmat ért veszteségeknek – a feltárását végezzük, arra is emlékeztetnünk kell, hogy a hatalom a családi és a nemzeti emlékezettel szemben is fellépett: részben felejtésre kényszerített, tabusított, részben pedig monopolizálta a közösségi emlékezetet – mondja Földváryné Kiss Réka történész, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának (NEB) elnöke.
– Mintha követték volna Orwell híres szentenciáját: „Aki uralja a múltat, az uralja a jövőt is.” Pontosabban: aki uralja a történeti emlékezetet. Mert egy közösség identitásának – a családtól a nemzetig – az összetartozás tudatának nagyon fontos alkotóelemei a közösen elmesélt történetek és azok átadása a következő generációnak. Ahogy azt Tzvetan Todorov bolgár–francia történész, filozófus vallotta: a totális diktatúrák abban különböztek a korábbi elnyomó rendszerektől, hogy nemcsak az állampolgáraikat nyomták el, hanem az emlékezetüktől is meg akarták fosztani őket.
Gyógyszer és méreg
A NEB elnöke Paul Ricoeur francia filozófus megállapítását is idézi, aki szerint a történelem lehet gyógyszer, de méreg is. Úgy véli, a történészeknek, a tanároknak, a közbeszédet formálóknak egyaránt arra kell törekedniük, hogy a történelem gyógyszer legyen. Ez nem könnyű feladat, hiszen a vérzivataros XX. századi történelmünk rengeteg konfliktust, fájdalmat, kibeszéletlen traumát hordoz, ráadásul sokszor ugyanaz az ember áldozat és tettes is lehetett.
Gyógyító hatású azonban, ha a hibákat, tévedéseket, bűnöket el tudjuk mondani, ki tudjuk beszélni. Ez közös társadalmi feladatunk.
A munkáját pontosan tíz éve megkezdő NEB az eddig elvégzett szisztematikus alapkutatásaival a kommunista diktatúra évtizedeinek több fontos részletét – köztük számos felelős és áldozat nevét, életútját – tárta fel és hozta nyilvánosságra. A honlapjukon található tudástár több ezer, a diktatúrát irányító és működtető kommunista hatalombirtokos pályaképét tartalmazza, tematikus honlapjaik többek között bemutatják az ’56-os megtorló pereket – a végrehajtókkal (nyomozók, ügyészek, bírák, népbírák) és áldozatokkal együtt –, az MSZMP félkatonai szervezete, a munkásőrség tagjait vagy a „magyar gulág” rendszerét.