– Jösztök-e szombaton Orbán-koncertre? Maradtok-e addig? – teszi fel a kérdést az egyik székely csoport középkorú tagja vele szembejövő ismerősének, nem sokkal azután, hogy megérkezünk a 33. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor helyszínére, Tusnádfürdőre.
– Ez valóban kérdés? – érkezik a válasz a másik csoport tagjától. Bár sokadik alkalommal veszünk részt a szabadegyetem rendezvényein, most először találkozunk az Orbán-koncert kifejezéssel. Az idei évben viszont nem telik el úgy nap, hogy ne hallanánk. A táborozók többsége valóságos politikai rocksztárként tekint a magyar miniszterelnökre.
Megfagy a levegő: az Orbán-beszéd atmoszférája
Bár a hét folyamán számos alkalommal elverte az eső a tábor helyszínét, szombaton tűző napsütésben sétálunk le szállásunkról a miniszterelnöki beszéd helyszínére. Csak elvétve látható néhány bárányfelhő az égen. Idén – szokatlanul – román nacionalista tüntetőknek nyoma sincs a bejáratnál. A szervezők ellenben jelen vannak: ingyen és bérmentve fehér kalapot és vizet osztanak az előadásra érkezőknek.
Fotó: Kocsis B. János
Orbán Viktor első kijelentései előtt a völgyben valósággal megfagy a levegő. Miután Németh Zsolt felkéri Magyarország miniszterelnökét beszéde megtartására, a közönség addig diskuráló tagjai azonnal elhallgatnak, a telefonjukat böngészők azonnal felfigyelnek, elteszik készüléküket. Az italok az asztalra vagy a szék mellé kerülnek. A néma csend, a mozdulatlanság egy nagyszínpad előtt álló tömegtől nehezen sorolható a megszokott tapasztalatok közé.
Fotó: Kocsis B. János
Orbán Viktor első mondatai után az idei évben is Vajda János Egy honvéd naplójából című kötetének ikonikus jelenete elevenedik fel előttem 1847 Budapestjéről. Kossuth Lajos akkor a Szervita tér közelében mondott beszédet. Vajda János visszaemlékezése szerint a „tömegek csoportosulása oly nagy volt, hogy majdnem az egész Belvárosban megakadt a közlekedés”, s csak a hozzá közel állók értették, hogy valójában miről is beszél Kossuth, a távolabb elhelyezkedők csupán a hangját hallhatták.
Egy középkorú ember a könnyeket törölgette a szeméből, s Vajda János kötekedve megkérdezte az illetőtől, mit ért a beszédből, mire az a következőt válaszolta: „Érezni kell azt, uram!”
Bár a XXI. századi technológia lehetővé teszi, hogy a szónoktól távolabb állók is hallják a mondandóját, kétségtelenül van valami olyan energia ezekben a beszédekben, ami teljességgel áthatja a tábor területét, s az ember nemcsak hallja, érzi is a kijelentések súlyát. Figyelve az ellenzéki újságírók nonverbális kommunikációját, megállapítható: lehet szeretni vagy nem szeretni a miniszterelnököt, de el nem ismerni képtelenség.
