Van köze a kílmaváltozásnak az idei pusztító árvízhez?

Miért áradt meg idén ennyire a Duna, és egyáltalán, mitől függ, hogy van-e áradás? Van ennek köze a klímaváltozáshoz, vagy így volt ez mindig is? Kovács Eriket, az MCC Klímapolitikai Intézetének vezető kutatóját kértük meg arra, magyarázza el a klíma és az árvíz közötti összefüggéseket. A szakember elárulta azt is, a szélsőségekhez jobb hozzászoknunk, de akár a javunkra is fordíthatjuk.

– Azért emlékszünk néhány történelmi áradásra: mi történik ilyenkor, miben különbözik az egyik év a másiktól, amiért kialakulnak a szélsőségek?

– Egyrészt a klímaváltozás miatt nem tudunk még nagy árvizekről beszélni. Jóval nagyobb problémát okoznak a lokális villámárvizek. A mostani eseménysorozatot a lokális villámárvizek és a kiterjedt, nagy mennyiségű esőzések együtt okozták. De láthatjuk, hogy a Kárpát-medence nyugati régióit és az alpesi régiót érintette elsősorban a probléma, főleg a villámárvizek miatt. Sok kisebb vízfolyás együttes megáradása a Duna vízgyűjtőjén koncentrálódott. A múltban is voltak és a jövőben is lesznek nagy és pusztító árvizek. A klímamodellek szimulációiból arra következtethetünk, hogy a növekvő őszi és téli csapadékmennyiség miatt több árvíz lesz a jövőben, és ezzel párhuzamosan növekedni fog a tartós száraz időszakok száma is. Ezt hívjuk a klimatológiában extremitásnak, hogy egyszerre jelentkezik több szélsőséges esemény. Az Alföldön elsősorban az aszály, míg a dombsági és hegyvidéki területeinken a villámárvizek száma és intenzitása fog növekedni már a közeljövőben is.  

De azt sem szabad elfelejteni, hogy az időjárási rendszernek van belső ingadozása, ezért nincs két egyforma év meteorológiai és klimatológiai szempontból. 

– Régebben is voltak ugyanilyen árvizek, csak nem volt közösségi és tömegmédia, amely ennyire láthatóvá tette volna? 

– Természetesen voltak, évtizedenként egy-két „nagy” árvíz volt, és lesz is. Ez hozzátartozik a Kárpát-medence környezeti adottságaihoz. Gondoljunk a történelmünk nagy árvizeire! Tehát aki azt mondja, hogy ez egyedi és csak a klímaváltozás okolható érte, az egyértelműen – tudatosan vagy naivságból – nem állít igazat.

– Hagyományosan a történelemkönyvekből sikertörténetként tanulunk folyóink vízszabályozásáról. Tartja még magát a tananyag, vagy már árnyaltabb a kép?

– A vízszabályozások hasznossága ilyenkor mutatkozik meg igazán. 

A szakemberek pontosan, méterről méterre és milliméterről milliméterre pontosan ki tudják számítani, hogy mely folyónknak mekkora vízállása lesz, és ez segít a védekezésben és az alkalmazkodásban. 

Az tény, hogy a folyószabályozásoknak megvan az árnyoldaluk, de sokkal több és jelentősebb a pozitív hozadék, mint a negatív. Ezt támasztják alá az ilyen nagyobb árvizek is. Képzeljük el, ha nem lenne szabályozva most a Duna, hány ember halálát okozná vagy mekkora pusztítást végezne az infrastruktúrában, a lakóingatlanokban!

– Magyarország tehet valamit az árvizek kialakulása ellen, vagy ez európai-globális folyamat, ahogyan a folyóink több országon kígyóznak át?

– Az árvizek ellen egyértelműen a védekezéssel, a gát- és csatornarendszerek folyamatos karbantartásával és fejlesztésével, illetve a szakembereink megbecsülésével tehetünk a legtöbbet. 

A természet mindig erősebb, mint az ember, tehát azt megakadályozni, hogy ne legyen árvíz, sosem leszünk képesek. 

Az árvizeket amennyire lehetséges, a mi hasznunkra kell fordítani. Ilyenkor két-három köbkilométernyi pluszvízhez jut az ország, amelynek jelentős részét hasznosítani kellene majd a jövőben, például az aszályos időszakokra. Magyarország és Európa egyik legnagyobb kihívása lesz ez. Szinte minden európai ország középtávú adaptációs stratégiájában benne van az árvízi többlet csapadék visszatartása és hasznosítása. 

– Mire számíthatunk a jövőben: lesznek még árvizek, megdőlhetnek a rekordok? 

– Természetesen lesznek árvizek, és nagyobb árvizek is lesznek. Sőt minél intenzívebb lesz a hőmérséklet emelkedése, a fizikai szabályai szerint annál több energiához jutnak majd a ciklonok és a villámárvizeket okozó zivatarok. A szélsőségekhez hozzá kell szoknunk és alkalmazkodnunk kell hozzájuk.