Ruszin-Szendi Romulusz többször is azzal dicsekedett, hogy már gyerekkorában vonzódott a fegyverekhez, és már akkor eldöntötte, hogy ha focistának nem volt elég jó, akkor a pisztoly miatt választja a katonai pályát.
Az Ultrahang csatornáján bukkant az Ellenpont az egyik beszélgetésre, ahol a volt vezérkari főnök, jelenleg tiszás politikusjelölt ezt el is meséli:
…ugye, a könyvben is leírtam, hogy választanom kellett a foci meg a pisztoly között. Igazából imádom a focit – nagyon szeretek focizni, nem nagyon tudok, de továbbra is szeretem –, tehát az nyilvánvaló volt, hogy nem tudok felérni a csúcsra, akkor maradt a pisztoly.
Nincs szó tehát elszólásról: a pisztoly iránti, gyerekkora óta tartó erős vonzalmát a könyvében is külön kiemeli, de több pódiumbeszélgetésen is előkerült a téma, ahol megismételte a sztorit.
A nyilvános fegyverviselésen túl Ruszin-Szendi Romulusz többször is megmutatta erőszakos énjét. Pár kellemetlen kérdés után már márciusban is megtámadta Móna Márkot, a Mandiner újságíróját, számonkérve rajta, hogy volt-e katona, hiszen „olyan jó kötésű gyereknek látszik”. (A kérdés teljesen értelmetlen volt, hiszen Ruszin-Szendi nyilvánvalóan a sorkatonaságra utalt, az újságíró pedig életkorából adódóan nem lehetett sorkatona.)
Egy hasonló alkalommal, fél évvel később a politikusjelölt már meg is lökdöste az újságírót; máskor olyan kijelentést is tett, hogy
Viszket a tenyerem. Ja, és ki is vagyok rá képezve, meg tudnám csinálni.
Egy rádióinterjúban pedig azt mondta: „Minden, amivel ölni lehet, az valahogy közelebb áll a szívemhez.”
Ruszin-Szendi pár napja óriási botrányt okozott, amikor előkerült egy felvétel róla, amelyen jól láthatóan egy pisztoly van az oldalán. Azzal mentegetőzött, hogy megfenyegették, kötelet kívánva a nyakába. Ugyanakkor azt is hozzátette, hogy (pártelnökük kölcsönvett jelszavával összhangban) ő nem fél.
Az Ellenpont rámutat:
nem hihető, hogy Ruszin-Szendi Romuluszt valóban megfenyegették. Ha így lett volna, akkor nem életszerű, hogy egy pisztolyt dug a nadrágjába, sokkal inkább az a természetes, hogy a megfenyegetett ember feljelentést tesz, és rendőrök vagy testőrök segítségét kéri.
„Mit akart tenni Ruszin-Szendi a pisztollyal a színpadon, beszéd közben? Hogy döntötte volna el, hogy ki az, aki valóban veszélyes rá? És mire készült volna, ha valakit – okkal vagy akár ok nélkül – veszélyesnek tart? Lelövi?” – sorolja a kérdéseket a portál.
