A politikai süllyesztőbe kerülhetnek a visszalépő pártok

Az SZDSZ és az MDF sorsára juthatnak, azaz végleg lekerülhetnek a politika palettájáról azok a pártok, amelyek most valamilyen okból úgy döntöttek, hogy nem állítanak jelöltet az áprilisi választáson. Ifjabb Lomnici Zoltán elmondta: ha egy párt két, egymást követő általános országgyűlési képviselői választáson nem állít jelöltet, elveszíti pártjellegét, már csak egyesületként működhet. A politikai tapasztalat pedig az, hogy az a párt, amely egyszer a távolmaradás mellett döntött, már nem tér vissza.

Aki nem indul, az végleg kieshet. Forrás: Kurucz Árpád

Szemlátomást önként hagyják el a magyar politika térképét azok az ellenzéki pártok, amelyek az utóbbi időben bejelentették, hogy nem indulnak az áprilisi választásokon. Jelen állás szerint ugyanis már csak a Jobbik és a DK állja a sarat, és tart ki a jelöltállítás mellett. A Momentum, az LMP, a Gattyán-féle Megoldás Mozgalom, a Második Reformkor, valamint – meglepésként – az MSZP is visszavonulót fújt 36 év után.

Az elmúlt 36 év politikai tapasztalata pedig az, hogy 

azok a pártok, amelyek egyszer úgy döntöttek, nem indulnak választáson, soha többet nem álltak a rajtvonalhoz, pártjuk pedig meg is szűnt. 

Az alaptörvény ugyanis a pártokat az egyesülési jog alapján létrejövő, speciális politikai szervezetekként ismeri el, rögzíti közreműködésüket a népakarat kialakításában, és tiltja számukra a közhatalom közvetlen gyakorlását. Azonban – miként ifjabb Lomnici Zoltán alkotmányjogász fogalmazott lapunknak – a pártok működésére, gazdálkodására és megszűnésére vonatkozó részletes szabályozást az alaptörvény sarkalatos törvénybe utalja. – A pártok jogi státusát alapvetően a pártok működéséről és gazdálkodásáról szóló törvény határozza meg, melynek értelmében 

a bíróság az ügyészség indítványára megállapítja a párt működésének megszűnését, ha a párt egymást követő két általános országgyűlési képviselői választáson nem állít jelöltet

– mondta az alkotmányjogász, hozzátéve, hogy ez a jogszabály azt is rögzíti: a párt működésének megszűnése nem jelenti feltétlenül a szervezet teljes törlését, az jogilag átalakul egy sima egyesületté, elveszíti pártjellegét.

Ifjabb Lomnici Zoltán felidézte, ennek a szabályozási logikának markáns példája a Szabad Demokraták Szövetségének (SZDSZ) esete. A Fővárosi Törvényszék 2014 szeptemberében, ügyészi indítvány alapján megállapította a párt megszűnését. 

 Pető Iván, Rajk László és Magyar Bálint politikusok 1990-ben a Mexikói úton, a földalatti vasút végállomása mellett. Fotó: Fortepan/Magyar Bálint

A döntés rövid bírósági eljárás keretében született, és a párt utolsó ügyvezető elnöke jelezte, hogy jogorvoslattal nem kíván élni, így a határozat a 15 napos határidő elteltével jogerőre emelkedett. Bár a párt a rendszerváltás utáni időszak egyik meghatározó politikai szereplője volt, amely az 1990-es és 1994-es országgyűlési választásokon is jelentős eredményt ért el, támogatottsága az 1998-as választásoktól kezdve folyamatosan csökkent,

 ami végül az SZDSZ parlamenten kívülre szoruláshoz és jogi megszűnéshez vezetett 

– emlékeztetett Lomnici.

Jelezte, hasonló, bár részben eltérő pályát futott be a Magyar Demokrata Fórum (MDF). – Az MDF 1990-ben még kormányzó erő volt, ám parlamenti súlya már az 1990-es évek elejétől fokozatosan csökkent. A belső konfliktusok, kizárások és kilépések következtében a frakció létszáma ciklusról ciklusra zsugorodott.

A folyamat fordulópontja 2009 márciusa volt, amikor az MDF országgyűlési képviselőcsoportja megszűnt, miután létszáma a házszabályban előírt minimum alá csökkent. 

Bár az MDF esetében a megszűnés technikailag más úton zajlott, a végeredmény azonos volt.

Ifjabb Lomnici Zoltán kitért a Jobbikra is, amely jelenleg ugyan még parlamenti frakcióval van jelen a politikában, de a párt történelmi mélyponton van. – A Jobbik széthullása nem mostanában kezdődött, elég csupán a többszintű pártszakadásukra gondolnunk, amelynek következtében 26 képviselőjükből az előző parlamenti ciklus végére már csak 17 maradt, ráadásul 2022-re a párt képviselőinek helyzete tovább hanyatlott, hiszen mindössze tíz képviselőt tudtak az Országgyűlésbe delegálni, ami egyértelműen mutatja, hogy

 négy év elég volt a Jobbiknak ahhoz, hogy a párt frakcióját egyharmadára csökkentse.

Vona Gábor, Gyöngyösi Márton és Jakab Péter Jobbik-elnökök. Forrás: Mandiner

A Jobbikon belül ezen túlmenően folyamatos belső harcok zajlanak, amelynek alapja a párthoz érkező támogatás feletti kontroll, vagyis voltaképpen a Jobbik mint politikai párt a funkcionalitását elvesztette, csupán az anyagi értelemben vett maradékok felélése köthető a jelenlegi működéséhez

– vélekedett az alkotmányjogász.

Kiemelte, ha tehát konkrét megszűnésről itt nem is beszélhetünk, fontos leszögezni, hogy az olyan pártok, amelyek az eredeti célkitűzéseiket, elveiket feladják, és ideológiai, illetve intellektuális kiüresedésen mennek keresztül, valamint (a legtöbbször a fentiekkel párhuzamosan) politikai értelemben áruba bocsátják a programjukat, 

a totális megsemmisüléssel, a társadalmi támogatás teljes elvesztésével számolhatnak a rendszerváltás utáni politikatörténet tanulságai alapján. 

– Valójában ilyesfajta megszűnésen ment keresztül az SZDSZ és az MDF, de ha az aktuálpolitikára gondolunk, akkor mindenképpen meg kell említeni ebben a kontextusban a Momentumot, a Párbeszédet és valószínűleg a Jobbikot is – hangsúlyozta ifjabb Lomnici Zolán.

Borítókép: Aki nem indul, az végképp kieshet (Fotó: Kurucz Árpád)