Itt egy gimnáziumból épp kikerülő ifjonc az alapanyag, akiből egyrészt játékost kell faragnunk, másrészt ki kell találnunk a ruházkodását, intézni kell a médiamegjelenéseit, szövögetni kell a szociális hálóját, intézni kell a csapattársakkal, edzőkkel való személyes kapcsolatait, sikerre kell vinni a magánéletben, és ha akarjuk, még zenei karriert is összerakhatunk neki.
Ez a játékmód ráadásul online közösségi elemeket is tartalmaz. A városban, ahol játszódik, ugyanis rengeteg más valós ember is megtalálható, akik hozzánk hasonlóan próbálgatják építgetni a saját karrierjüket. Természetesen velük is kapcsolatot létesíthetünk, gyűjthetünk barátokat, ismerősöket a világ minden tájáról, és akár együtt is kosarazhatunk a számítógépen vagy a konzolokon.
Ez az úgynevezett My CAREER mód tulajdonképpen egy kalandjáték a játékban, és tényleg nagyon komplexnek tűnik.
Kosárra!
Az NBA 2K22 központi része természetesen még mindig a kosárlabda, és ez érződik is a szoftveren. A játék iszonyatosan komplex, valami eszméletlen mennyiségű cselt, dobozómozdulatot, támadási és védekezési opciót pakoltak bele, amelyek mindegyikét külön gombbal vagy gombkombinációval kell előhívni. Nem csak annyiból áll, hogy passzolunk, cselezünk, dobunk, hanem legalább 50-féle figura van, amit meg kell tanulni. Már maga a dobás sem csak egy gombnyomásból áll, hiszen mikor elengednénk a labdát elindul egy sáv, és pont a jó időszakban kell elereszteni a kontroller karját ahhoz, hogy sikeres legyen a kísérlet.
Őszintén szólva a játék kegyetlenül nehéz emiatt, vagy mi legalábbis annak találtuk. Beleraktunk jó pár napot, és csak most kezdjük érezni, hogy minimális szinten az történik a pályán, amit szeretnénk - írják.
A játék összességében kifejezetten reális, nyugodtan mondhatjuk, hogy egy ízig-vérig kosárlabda szimulátort tettek le az asztalra a fejlesztők.
Grafika, hang, hangulat
Az Xbox Series X jelenleg a világ legerősebb konzolgépe, tehát az alapok adottak voltak a minőségi látványvilághoz. Az NBA 2K22 pedig nem is okozott csalódást, mert a 4K felbontású HDR grafika félelmetesen jó. A játékosok arca felismerhető, minden egyes részlet a helyén van, és a látványos effektek sem hiányoznak. Az animációk szépek, néha tényleg olyan érzése van az embernek, miközben a kontrollert püföli, mintha a tévében nézne egy meccset.
A hangok is rendben vannak, de azért meglepő lett volna, ha ezt elszúrják.
A teljes cikk elérhető az Origó oldalán.
