Negyven éve „született” az első modern emotikon

Az emotikonok vagy hangulatjelek nyomtatott betűk, számok, írásjelek segítségével, számítógép vagy mobiltelefon billentyűzetével megjeleníthető karakterkombinációk, érzelmek és érzések kifejezésére alkalmas képszerű jelek, a leggyakrabban arcot formázó smiley-k – írja a Bács-Kiskun megyei hírportál, a Baon.hu. A szót találóan az angol emote (érzelmet mutat) és az icon (ikon, jelkép) szavak összevonásából alkották.

Más források 

még korábbra, Robert Herrick 1648-as A szerencséhez című verséhez kötik a smiley első felbukkanását: „Upon my ruines (smilling yet :)”.

Az első, valóban szándékos emotikonokat a Puck című amerikai humormagazin tette közzé tipográfiai művészet címen, 1881 márciusában. Itt négy, az írógép karaktereinek használatával megjeleníthető hangulatot mutattak be – örömöt, melankóliát, közönyt, csodálkozást. A smiley irodalmi vonatkozásait tekintve külön érdekesség, hogy 

Ottlik Géza – már az író halála után, 1993-ban megjelent – Buda című regényében ugyancsak megtalálható a mosolygó emotikon.

A ma ismert smiley történetében kiemelkedő szerep jutott egy szabadúszó grafikusnak, Harvey Ballnak, aki 1963-ban egy amerikai biztosítótársaság felkérésére alkotta meg, állítólag mindössze tíz perc alatt, a fekete kontúrral határolt sárga kört, amelyben egyszerű pontok voltak a szemek, alattuk egy görbe vonal a mosolygós száj. 

A társaság először száz ilyen jelvényt osztott szét a dolgozói között, majd elkezdték más cégek is rendelni, 1971-ben pedig már 50 millió smiley-kitűzőt értékesítettek világszerte. Mivel Ball nem védette le a logót, semmilyen részesedést nem kapott a későbbi bevételből, mindössze az egyszeri munkáért járó 45 dollárt rakhatta el.

A smiley-k sikertörténetének következő állomása 1970-re datálható, amikor két philadelphiai üzletember, Bernard és Murray Spain az eredeti dizájnt megtoldva a „Have a Happy Day” szlogennel levédették. Valószínű, hogy a szlogen egy magyar szövegíró műve volt, ugyanis kitalálását Gyula Bogar nevéhez kötik.

Európába 1972-ben érkezett meg a smiley, sőt elnevezését is akkor kapta Frenchman Franklin Loufranitól, aki a francia France Soir lap számára védette le a rajzot ezen a néven. A The Smiley Companyt is ő hozta létre, amely a mai napig száz országban őrködik a mosolygós fej jogtiszta felhasználásán. 

A cég egyébként az egyértelmű hasonlóságok ellenére nem Harvey Ball örökségének tartja az általuk levédetett rajzot, mondván: az épp egyszerűsége folytán már jóval régebben is létezett, mint hogy Ball papírra vetette volna.

Legalább ekkora kultúrtörténeti jelentőséggel bír Scott Fahlman, 

a pittsburghi Carnegie Mellon Egyetem számítástechnikai professzorának tette, aki az MTVA Sajtóarchívumának anyaga szerint 1982. szeptember 19-én kelt levelében az alábbi javaslattal állt elő: 

A következő karaktersorozatot javaslom a viccek jelölésére: :-). Oldalra döntve olvasd.

(Fahlman egy tréfát követő intézményi értetlenkedés miatt javasolta a további levelezésekben az esetleges kétértelműségek eloszlatására szolgáló jelsorok alkalmazását.)

A teljes cikket ITT olvashatja tovább.
Borítókép: Illusztráció (Fotó: Pexels)