Ami a fogyást illeti, az emberek általában két kulcsfontosságú tényezőt emlegetnek: az étrendet és a testmozgást, amely hozzásegíti őket a kívánt eredményhez. Pedig a tudósok szerint az alvás is legalább ennyire fontos – írja az Origó. A felnőttek ajánlott alvási időtartama éjszakánként hét-kilenc óra, de sokan ennél kevesebbet alszanak. A legfrissebb kutatások kimutatták, hogy az ajánlottnál kevesebb alvás szoros kapcsolatban áll a nagyobb testzsírral és az elhízás fokozott kockázatával.
Nem segít a hétvégi „felzárkóztató” alvás sem
A fogyás célja általában a testzsír csökkentése, a lehető legnagyobb izomtömeg megtartása mellett. Bár arra kevesen gondolnak, de a nem megfelelő mennyiségű alvás is meghatározhatja, hogy mennyi a testzsírunk, valamint azt, hogy mennyi izomtömeget tudunk megtartani korlátozott kalóriatartalmú étrend mellett.
Egy most publikált tanulmány szerint, ha egy kéthetes periódus alatt naponta körülbelül 5,5 órát alszunk, miközben kalóriaszegény étrendet folytattunk, akkor kevésbé hatékony a fogyásunk az éjszakai 8,5 órás alváshoz képest.

Egy másik kutatás hasonló eredményeket mutatott abban a nyolchetes időszakban, amelyben az önkéntesek az alvás időtartamát a hét minden munkanapján lecsökkentették, majd a következő két napban, igyekeztek „pótolni”.
Ezek az eredmények azt mutatták, hogy még a hétvégi „felzárkóztató alvás” sem lehet elegendő az alváshiány negatív hatásainak visszafordításához, még kalóriakontrollált étrend mellett sem.
Anyagcsere, étvágy és alvás
Számos oka lehet annak, amikor a rövidebb idejű alvás magasabb testtömeggel jár és befolyásolja a fogyás végett tett erőfeszítéseinket. Ide tartoznak az anyagcsere, az étvágy és az ételválasztás változásai.
A szakemberek szerint az alvás ugyanis két fontos étvágyhormont befolyásol testünkben: ezek a leptin és a ghrelin.
Előbbi egy olyan hormon, amely csökkenti az étvágyat, ezért ha magas a leptinszint, általában teltségérzet jelentkezik. Másrészt a ghrelin, vagy más néven „éhséghormon”, ami üres gyomor esetén termelődik és stimulálja az étvágyat, tehát felelős az éhségérzetért.