A világbotrányt okozó fejelés, amellyel Zidane ledöntötte saját szobrát

Június 11-én a Mexikó–Dél-Afrika mérkőzéssel kezdődik el az idei labdarúgó-világbajnokság. Pontosan száz nappal a rajt előtt indítottuk el a Magyar Nemzet százrészes sorozatát, amely a világbajnokságok történetének száz – általunk kiválasztott – legérdekesebb történetét meséli el. A tizedik részben jön az a botrány, amely még egy világbajnoki döntőt és az olaszok diadalát is képes volt elhomályosítani. 2006, Berlin. Amikor a francia Zidane mellbe fejelte az olasz Materazzit.

Kétszeres világbajnok lehetett volna, helyette dicstelenül hagyta el a berlini stadiont Zinedine Zidane Fotó: ROBERTO SCHMIDT Forrás: AFP

Ültem Berlinben az Olaszország–Franciaország világbajnoki döntőn és semmit sem értettem. Az sem nyugtatott meg, hogy a mellettem ülő kollégák is tanácstalanok voltak. A pályán teljes volt a zűrzavar. Az olaszok szövetségi kapitánya, Marcello Lippi magából kikelve üvöltött a bíróval. A következő pillanatban a játékvezető kezében villant a piros lap. Csak egy ember állt ott üveges szemekkel, mint aki nem tudja, mi történik körülötte. Majd lassan megindult az öltöző felé. A franciák világbajnoka, az 1998-as vb aranyérmese, a brazilokat a vb-döntőben kétszer is mattoló Zinedine Zidane dicstelenül hagyta el a pályát. 

Zidane és Materazzi találkozása a futballtörténelem része marad. Fotó: DB WDR / WDR

Az egyszer már visszavonult Zidane még egy vb-aranyat akart

A 2006-os világbajnokságot a németek – nem titkolt szándékkal – azért is rendezték, hogy 1990 után újra világbajnoki címet nyerjenek. Számukra óriási csalódás volt, hogy nem jutottak a döntőbe, mert az olaszok egy máig nehezen feledhető, hosszabbításba torkolló csatában legyőzték őket Dortmundban, az elődöntőben. Az, hogy ezen a vb-n két európai válogatott játszotta a döntőt, meglepetés is volt, meg nem is. 

A francia csapat erejét senki sem kérdőjelezte meg, még akkor sem, ha a világbajnokságot megelőző hat év tele volt számukra olyan kudarcokkal, amire senki sem gondolt.

Az olaszokkal kissé más volt a helyzet. A világbajnokságot megelőzően az Itálián keresztülsöprő bundabotrány egészen elképesztő vihart kavart. A vb előtt az is kérdés volt, hogy az itáliai csapat miként éli meg ezt, mennyire teszi tönkre a balhé az azúrkék nemzeti tizenegyet. Olyannyira nem tette tönkre, hogy világbajnokok lettek. De abban a pillanatban, amikor Zidane lefejelte Materazzit, ezt még nem lehetett tudni.

Ennek a történetnek az egyik érdekessége, hogy Zidane a 2004-es portugáliai Európa-bajnokság után bejelentette, hogy nem kíván többet a francia válogatottban játszani. Az 1998-as vb-aranyérem már a múlté volt, a 2002-es világbajnokságon a címvédő óriási kudarcot élt át azzal, hogy a csoportkört sem élte túl. Két évvel később, a 2004-es portugáliai Európa-bajnokságon a későbbi győztes görögök a negyeddöntőben ütötték ki a francia csapatot. Zidane ekkor látta jónak, hogy visszavonuljon a válogatottságtól. 2004. augusztus 12-én azt mondta, mint 1969-ben Mészöly Kálmán: az ő ideje lejárt. Egy évvel később pedig úgy vélte, mégsem.

Bejelentette hát a visszatérését, és készen állt arra, hogy a 2006-os világbajnokságon újra nagy dolgokat vigyen véghez a francia együttessel.

Azt is hangsúlyozta, hogy életében most először szegte meg saját szavát, amikor megváltoztatta a döntését.

Minden kezdet nehéz, de ennyire?

Kicsit a feledés homályába vész már, de a francia válogatottnak egyáltalán nem volt sima, kikövezett útja a 2006-os világbajnokság selejtezőjében. Hazai pályán Svájc, Írország és Izrael ellen is 0-0-t játszottak, de a svájci és az izraeli csapatot idegenben sem tudták legyőzni. Végül – ha némi nehézségek árán – de csak kiverekedték magukat a németországi világbajnokságra. Ott megint összekerültek a svájci válogatottal, de megint elmaradt a győzelem. Amikor a csoportmeccsek második körében 1-1-re végeztek Dél-Korea ellen, sokan úgy vélték, hogy a franciák újfent nem élik túl a vb első szakaszát. A harmadik fordulóban a gyengécske Togo ellen a félidőben 0-0 volt az állás. 

Franciaország ezen a vb-n lejátszott öt félidőt, szerzett egy gólt, mindenki döbbenettel figyelte, mi történik.

Aztán Viera és Henry a második félidőben berámolt kettőt, ezzel a gallok elkerülték az újabb szégyent. Jöhetett a spanyolok elleni negyeddöntő. Mintha egy másik francia csapat lépett volna pályára Hannoverben. A 3-1-es győzelem, a spanyolok kiejtése és Zidane első vb-gólja a tornán. Ez volt a nagy szenzáció. A még nagyobb, hogy a 2002-es világbajnok brazilok sem tudtak fogást találni a franciák elleni negyeddöntőben. A Portugália elleni elődöntőben pedig Zidane győztes gólja kellett ahhoz, hogy Raymond Domenech együttese 1998 után újra döntőt játszhasson. Zidane újra a csúcs közelében sétálgatott, játéka egyre jobb lett, ő húzta magával a francia csapatot, amelyet a nemzetközi sportsajtó a vb aranyesélyeseként nevezett meg.

A meccs:
XVIII. labdarúgó-világbajnokság, döntő: Olaszország–Franciaország 1-1 (1-1, 1-1, 1-1), tizenegyesekkel 5-3 Olaszország javára.
Berlin, 74 000 néző, vezette: Elizondo (argentin). 
Olaszország: Buffon – Zambrotta, Materazzi, Cannavaro, Grosso – Camoranesi (Del Piero, 86.), Pirlo, Gattuso, Perrotta (Iaquinta, 61.) – Totti (De Rossi, 61.) – Toni. 
Franciaország: Barthez – Sagnol, Thuram, Gallas, Abidal – Makelele, Vieira (Diarra, 56.), Ribery (Trezeguet, 99.), Zidane, Malouda – Henry (Wiltord, 107.).
Gólszerzők: Materazzi(20.), ill. Zidane (7., 11-esből).

2006. július 9-én, Berlinben 21.07-kor, azaz az Olaszország elleni döntő 7. percében Zinedine Zidane tizenegyesből vezetést szerzett Franciaországnak, ám tizenkét perccel később Marco Materazzi egyenlített. Akkor még nem sejtettük, hogy ez a két játékos ennek a meccsnek olyan főszereplője lesz, amelytől mindketten szívesen eltekintettek volna. A korai gólváltást követően a két csapat már nem mert sokat kockáztatni. A 90. perc végén is 1-1 volt az állás, majd jött a hosszabbítás, amelyben Zidane tényleg hős lehetett volna. Ám a fejesét, amelyet sokan már gólként láttak, az olaszok kapusa, Buffon elképesztő bravúrral védte ki. 

A rettenetes 110. perc

Így érkezett el a mérkőzés 110. perce. A későbbi elemzések során került a helyére minden hiányzó kirakós. Az olaszok gólszerzője, Marco Materazzi Zidane közelében elkezdett beszélni. Úgy tette ezt, hogy a franciák ásza biztosan meghallja szavait. 

Mondandójának lényege úgy foglalható össze, hogy Materazzi szerint Zidane húga prostituált.

Ezt a sértést nem hagyhatta szó nélkül Zidane, aki Materazzi elé lépett és mellbe fejelte az olaszt. Olyan mondat volt ez, amelyet egyes szurkolók százszor, ezerszer vágnak egy-egy focista fejéhez. Talán még a meccsek közben is elhangzik egy-egy ehhez hasonló sértés két játékos között. Ám ezen a berlini estén, a világbajnoki döntő 110. percében Materazzi szavai másképpen csapódtak le. Zidane azt vallotta, hogy Materazzi háromszor is megismételte ezt a mondatot. A francia az első kettőt elengedte a füle mellett, de amikor harmadszor is ugyanezt hallotta, jött a fejes. 

A meccset vezető argentin bíró, Horacio Elizondo ugyanúgy semmit sem látott az eseményekből, mint a nagyközönség. Sok-sok évvel később derült ki, hogyan lett ebből mégis kiállítás és a vb-k történetének egyik legnagyobb botránya. A mellbe fejelés után Materazzi a földön feküdt, az olaszok hevesen reklamáltak, Zidane pedig úgy tett, mintha semmiről nem lenne tudomása. Az olasz válogatott harmadik számú kapusa ezen a világbajnokságon Marco Amelia volt. Egyetlen percet sem védett a vb-n, mégis világbajnoknak mondhatja magát. Ő volt az egyetlen ember, aki pont akkor nézett oda, amikor Zidane mellbe fejelte Materazzit. Ő volt az, aki elmesélte: a rendezők a döntőt megelőzően egy-egy monitort helyeztek el a francia és az olasz kispad elé. 

A finálé tartalék játékvezetője, a spanyol Luis Medina Cantalejo ezen látta meg az ominózus esetet és ő jelzett az argentin bírónak.

Mindez azért érdekes, mert 2006-ban a FIFA szigorúan megtiltotta, hogy egy-egy ítéletet utólag, a tévéfelvételek alapján változtassanak meg. Ha tehát kiderült volna, hogy a spanyol negyedik játékvezető sugallatára jött a piros lap, abból óriási botrány kerekedett volna. Nem véletlen, hogy csak évekkel később került helyére a kirakós minden darabja.

A világ legmagányosabb futballistája

A magányos, kiállított Zidane üveges szemmel sétált le a pályáról. Tudta, hogy ostobaságot csinált, tudta, hogy hatalmas bűnt követett el. Amikor lassú léptekkel sétált el a játékoskijáróban elhelyezett világbajnoki trófea mellett, ő volt a legmagányosabb ember a világon. Pedig a szobrászok már elkészültek a róla szóló műalkotással. Már csak a leplet kellett volna lerántani az életnagyságú szoborról. De az olaszok másképp gondolták mindezt. A tizenegyesdrámában mind az öt olasz játékos jól célzott, de a francia David Trezeguet lába megremegett. Ez az elhibázott francia tizenegyes hozta meg Itália negyedik világbajnoki aranyát.

Marco Materazzi a földön hever Berlinben. Fotó: JOHN MACDOUGALL / AFP

A francia sportsajtó alig-alig tért magához, amikor megjelentek az első kommentárok. A Le Figaro utálatos cselekedetnek nevezte Zidane tettét. A L’Équipe címlapján azt írták:

Mit mondjunk majd a gyerekeknek, azoknak a fiataloknak, akik eddig példaképnek tartottak téged? Hogyan történhetett meg mindez egy olyan emberrel, amilyen te vagy?

Frank Leboeuf ment a legmesszebbre, első nyilatkozatában szégyenteljesnek nevezte, hogy Zidane ebben a csapatban szerepet kaphatott. Később ezeket a szavakat megbánta. A Libération című lap első elemzésében azt írta, hogy Zidane egy nemzet álmait törte össze. „Egy hónapig egész Franciaország Zidane-nal álmodott. De ez az álom abban a pillanatban semmivé vált, amikor a provokatív Materazzi kinyitotta a száját és beszélni kezdett.”

A nagyközönség azonban sokkal elnézőbb volt. Az általános vélekedés szerint az sem igazán baj, ha egy hősről kiderül, hogy ő is tévedhet. Az első közvélemény-kutatások szerint a franciák 61 százaléka gyorsan elfeledte, amit Zidane tett, míg a megkérdezettek 52 százaléka úgy vélte, teljesen érthető, amit a francia legenda ebben a helyzetben tett. Ez azonban nem vigasztalta meg Zidane-t, aki így nem lett kétszeres világbajnoka a sportágnak. 

Az sem nyugtatta meg, hogy már a döntő előtt megválasztották a 2006-os világbajnokság legjobb játékosának.

Ez az elveszített vb-finálé pedig valóban az utolsó mérkőzése volt a francia labdarúgó-válogatottban. 1994 és 2006 között 108 alkalommal öltötte magára a címeres mezt. A berlini vb-fináléban aratott győzelem adta volna meg számára a teljes megdicsőülést. Ám a történtek ellenére sem állítható, hogy pályafutása torzó maradt volna. Zidane így is az egyetemes futballtörténelem legnagyobb alakja marad. Ami pedig Marco Materazzit illeti, az ő pályafutása egyáltalán nem hasonlítható össze a francia világsztáréval. Ám ez őt aligha érdekli. Világbajnok – csakúgy, mint Zinedine Zidane.

A cikket az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével írtuk meg.