Minden kezdet nehéz, de ennyire?
Kicsit a feledés homályába vész már, de a francia válogatottnak egyáltalán nem volt sima, kikövezett útja a 2006-os világbajnokság selejtezőjében. Hazai pályán Svájc, Írország és Izrael ellen is 0-0-t játszottak, de a svájci és az izraeli csapatot idegenben sem tudták legyőzni. Végül – ha némi nehézségek árán – de csak kiverekedték magukat a németországi világbajnokságra. Ott megint összekerültek a svájci válogatottal, de megint elmaradt a győzelem. Amikor a csoportmeccsek második körében 1-1-re végeztek Dél-Korea ellen, sokan úgy vélték, hogy a franciák újfent nem élik túl a vb első szakaszát. A harmadik fordulóban a gyengécske Togo ellen a félidőben 0-0 volt az állás.
Franciaország ezen a vb-n lejátszott öt félidőt, szerzett egy gólt, mindenki döbbenettel figyelte, mi történik.
Aztán Viera és Henry a második félidőben berámolt kettőt, ezzel a gallok elkerülték az újabb szégyent. Jöhetett a spanyolok elleni negyeddöntő. Mintha egy másik francia csapat lépett volna pályára Hannoverben. A 3-1-es győzelem, a spanyolok kiejtése és Zidane első vb-gólja a tornán. Ez volt a nagy szenzáció. A még nagyobb, hogy a 2002-es világbajnok brazilok sem tudtak fogást találni a franciák elleni negyeddöntőben. A Portugália elleni elődöntőben pedig Zidane győztes gólja kellett ahhoz, hogy Raymond Domenech együttese 1998 után újra döntőt játszhasson. Zidane újra a csúcs közelében sétálgatott, játéka egyre jobb lett, ő húzta magával a francia csapatot, amelyet a nemzetközi sportsajtó a vb aranyesélyeseként nevezett meg.
A meccs:
XVIII. labdarúgó-világbajnokság, döntő: Olaszország–Franciaország 1-1 (1-1, 1-1, 1-1), tizenegyesekkel 5-3 Olaszország javára.
Berlin, 74 000 néző, vezette: Elizondo (argentin).
Olaszország: Buffon – Zambrotta, Materazzi, Cannavaro, Grosso – Camoranesi (Del Piero, 86.), Pirlo, Gattuso, Perrotta (Iaquinta, 61.) – Totti (De Rossi, 61.) – Toni.
Franciaország: Barthez – Sagnol, Thuram, Gallas, Abidal – Makelele, Vieira (Diarra, 56.), Ribery (Trezeguet, 99.), Zidane, Malouda – Henry (Wiltord, 107.).
Gólszerzők: Materazzi(20.), ill. Zidane (7., 11-esből).
2006. július 9-én, Berlinben 21.07-kor, azaz az Olaszország elleni döntő 7. percében Zinedine Zidane tizenegyesből vezetést szerzett Franciaországnak, ám tizenkét perccel később Marco Materazzi egyenlített. Akkor még nem sejtettük, hogy ez a két játékos ennek a meccsnek olyan főszereplője lesz, amelytől mindketten szívesen eltekintettek volna. A korai gólváltást követően a két csapat már nem mert sokat kockáztatni. A 90. perc végén is 1-1 volt az állás, majd jött a hosszabbítás, amelyben Zidane tényleg hős lehetett volna. Ám a fejesét, amelyet sokan már gólként láttak, az olaszok kapusa, Buffon elképesztő bravúrral védte ki.





















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!