Kiderült, mit kell tennünk, ha sokáig akarunk élni

Közhely, hogy a mozgás a hosszú élet titka, de tulajdonképpen miért is kell nekünk, embereknek, mindhalálig sportolnunk?

Forrás: Pixabay

Az 57 éves Lieberman és a cikk egyik társszerzője, a 47 éves Aaron Baggish, aki a New England Patriots amerikaifutball-csapat kardiológusa, régóta lelkes futópartnerek, és tudományos elképzeléseiket gyakran a reggeli 10-15 kilométeres futásaik közben vitatják meg, úgyhogy nem csak prédikálják a vizet. A tanulmány emberszabású unokatestvéreinket veszi kiindulópontnak.

A szerzők kiemelik: a nagymajmok, akiknek a vadonban rendszerint csak 35-40 év az élettartamuk, és nőstényeik ritkán érik meg a menopauza lezárultát, a legtöbb embernél lényegesen kevésbé aktívak, ami arra utalhat, hogy az emberi evolúcióban a szelekciós erők nem pusztán a hosszabb élet, hanem a fokozott fizikai aktivitás irányába hatottak.

A távoli felmenőink alapvetően lusták lehettek

„Távoli őseink alapvetően puhányok voltak” – állítja Lieberman, akinek kétszer is volt alkalma hosszabban megfigyelni csimpánzokat a tanzániai vadonban, és meglepve konstatálta, idejük mekkora részét töltik „a fenekükön ülve, emésztéssel”. Ez különösen éles kontrasztban áll a ma is vadászó-gyűjtögető életmódú emberek életvitelével, akik naponta átlagosan 135 percet töltenek a mérsékelttől az intenzívig terjedő testmozgással.

A fizikai aktivitásnak ez a szintje, ami mintegy 6-10-szerese egy átlag amerikaiénak, megmagyarázhatja, miért van arra esélye egy vadászó-gyűjtögetőnek, aki már szerencsésen átvészelte a kritikus gyermekkort, hogy akár hét évtizedig is eléljen.

Márpedig aki ezt a kort megéri, az megközelítőleg húsz évvel éli túl a rendesen reproduktívnak tekintett életszakasz lezárását. A fosszilis leletanyagból egyértelműen kiderül, hogy ez az élethossz már negyvenezer évvel ezelőtt is általánosnak számított, szemben a közhiedelemmel, miszerint az ember várható élettartama egészen a közelmúltig szánalmasan alacsony maradt.

A testmozgás elengedhetetlen feltétele volt a túlélésnek

Az újjáépítés része az izomrostok szakadásainak javítása, a porckárosodás helyrehozatala és a csontok mikrotöréseinek gyógyulása. A javítási válasz együtt jár továbbá különböző testmozgás-indukálta antioxidánsok és endogén gyulladáscsökkentő anyagok felszabadulásával, valamint fokozza a vérátáramlást. Testmozgás hiányában ezek a válaszok kevésbé aktiválódnak.

A sejt- és DNS-javítási folyamatok igazoltan csökkentik a diabétesz, az elhízás, a rák, a csontritkulás, az Alzheimer-kór és a depresszió kockázatát.

Lieberman csoportja egy nemrég megjelent cikkben tételesen levezeti, mennyivel kevesebbet mozog egy mai amerikai, mint 200 évvel korábbi elődei. A tanács nyilvánvaló: keljünk fel a karosszékből és mozduljunk meg.

A fontos, hogy csináljunk valamit, és tegyük élvezetessé, hogy másnap is legyen kedvünk csinálni. A jó hír az, hogy nem kell annyira pörgősnek lenni, mint egy vadászó-gyűjtögető. Már egészen kevés, akár napi 10-20 percnyi mozgás is számottevően csökkenti a halálozást

– javasolja a kutató.

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Pixabay)