Így járt Ukrajna: először a bankok, most meg a tankok

Mi, magyarok szeretnénk, ha sem a bankok, sem a tankok nem jönnének be hozzánk többet.

Donyecki terület, 2023. január 13. Az orosz védelmi minisztérium által videófelvételrõl készített és 2023. január 13-án közreadott képen orosz tüzérek 152,4 mm-es Mszta-B önjáró lövegekkel tüzelnek a kelet-ukrajnai Donyecki területen. Az orosz védelmi minisztérium szerint az orosz erõk elfoglalták a Donyecki területen fekvõ Szoledar városát. MTI/EPA/Orosz védelmi minisztérium Fotó: -

Jómagam a korábbi években éppen ezért javasoltam nem egyszer és nem kétszer, hogy június 19-e megérdemelné, hogy nemzeti ünnep, méghozzá munkaszüneti nappal egybekötött nemzeti ünnep legyen, s ne pusztán nemzeti emléknap, amelyből van bőven.

A javaslatomból nem lett semmi, holott szerintem a magyar nemzet számára a legnagyobb érték és legnagyobb kincs immáron több mint ezer éve a nemzeti szabadság, ez éltette a Rákóczi-forradalmat, ez lelkesítette Petőfit és Kossuthot, és ezért vívtak heroikus küzdelmet a pesti srácok 1956-ban. Mi ott és akkor sem csak egy másik rendszerért harcoltunk, hanem a függetlenségünkért. A forradalmi többség 1956-ban azt mondta: legyenek szabad választások, legyen demokrácia, s a nép döntse el azt, hogy merre induljunk tovább.

De lépjünk túl ezen, ugyanis nem ez a mondandóm lényege, hanem az, hogy mi is történt az 1989–1991-es rendszerváltás után Magyarországon.

A következő: minden csodálatos politikai átalakulás – többpártrendszer, jogállam, demokrácia, emberi és állampolgári jogok – ellenére tény, hogy gazdasági értelemben kellemetlen élmények érték a magyar embereket. 

Másfél millióan vesztették el az állásukat, és sajnos a spontánnak gúnyolt privatizáció olyan jól sikerült, hogy stratégiai ágazatok kerültek külföldi, multinacionális cégek kezébe, a nemzeti vagyon elherdálására került sor. Ez történt a banki szférában is, Surányi György és társai tudnának erről sokat mesélni, de Boros Imre közgazdász, volt miniszter ezt nálam jobban és értőbben megírta többször is.

Ebből következett a pesti szlengben egy mondás, ami azután nagyon széles körökben elfogadott tétellé vált: Magyarországról kimentek a tankok, de bejöttek helyette a bankok.

Nos, ezek után tegyük fel a kérdést: mi történt Ukrajnával?

Nagyjából ugyanez, csak történt még egy fordulat azóta.

Ukrajnára az 1991-es, Szovjetuniótól való függetlenedése után azonnal lecsapott a „Nyugat”, megjelentek az országban a külföldi cégek, közöttük természetesen a bankok is, Soros például az első pillanattól kezdve számos gazdasági ágazatban megjelent, s a folyamat egészén a jelenlegi amerikai demokrata elnök, Hunter Biden fiának csodálatos ukrajnai karrierjéig tartott, lásd a Burisma nevű céget. 

De nemcsak ők, hanem számos nyugati cég azonnal felfogta, hogy Ukrajna hihetetlenül fontos ország, méghozzá legalább három vonatkozásban: kiváló mezőgazdasági területei vannak, gazdag az energiaforrásokban, egyébként pedig velejéig korrupt, ahol könnyű megvenni kilóra a politikai és a gazdasági vezetést. Az USA pedig ilyen lehetőségeket nem szokott kihagyni.

Egyszóval, Ukrajnába is jöttek a bankok.

De mi van most?

Veszélybe került az a hatalmas biznisz, amit a Nyugat, vagyis az Egyesült Államok demokratái, a multicégek, a dollármilliárdosok és nagyon nem utolsósorban a globális pénzügyi elit, Davos vagy a Klaus Schwab-féle Világgazdasági Fórum megcsinált Ukrajnában.

Ugyanis Oroszország háborút indított a saját politikai, geopolitikai és gazdasági érdekeinek védelmében.

Mi tehát a falánk Nyugat válasza erre?

A bankok után ismét megjelentek a tankok Ukrajnában.

Nem mi küldjük ezeket, hanem a Nyugat, mert őrült, és nem számol a következményekkel.

Mi, magyarok pedig szeretnénk, ha sem a bankok, sem a tankok nem jönnének be hozzánk többet.

De sajnos az őrület az első világháború előtti hangulatra emlékeztet.

És ez nagyon nem jó hír.

Borítókép: Orosz tüzérek 152,4 mm-es Mszta–B önjáró lövegekkel tüzelnek a kelet-ukrajnai Donyecki területen (Forrás: MTI/EPA/Orosz védelmi minisztérium)