Van azonban most az MNB mérlegében egy óriási veszélyforrás: az a 4 ezermilliárd körüli kéthetes banki betét, amelyet kereskedelmi bankok tartanak itt jó kamatért, ahelyett, hogy kint dolgoztatnák a gazdaságban, miközben reggeltől estig a hitelezés fellendüléséről beszélnek. A jegybank hatalmas devizatartaléka most többek közt arra is való, hogy ha ez a 10-15 milliárd eurónyi pénztömeg „megbolondulna”, arra is legyen fedezet, e nélkül jóval kisebb készlet is elég lenne – hangsúlyozta a szakember, aki szerint felmerül az a kérdés is, van-e egyáltalán ügyfél, aki ezt a pénzt felvenné.
Alapban ugyanis az exportmultik a tevékenységüket devizában finanszíroztatják, és a pénzt is devizában is hozzák vissza. A magyar gazdaság belföldi piacra dolgozó szereplői, ha egyáltalán a bankok szóba állnak velük, a mostani banki kamatszint mellett alig, vagy egyáltalán nem tudnak kölcsönt felvenni, fogyasztói kereslet – többek közt a devizahitelesek miatt – pedig nem nagyon van.
Így aztán az a helyzet áll elő, hogy a devizahitelek nyomorította középosztály miatt a gazdaságban kereslethiány van, amire aztán nem lehet kínálatot építeni, így pedig nincs mit finanszírozni sem. Mindez pedig még kiegészül a kereskedelmi bankok sajátos „tartózkodásával” is, amire az előző monetáris politika nevelte őket. A pénzintézetek a jelen helyzetben úgy érzik, nincs értelme bajlódniuk kisebb-nagyobb magyar ügyfelekkel, amikor a pénzüket, de még anyabankjaik pénzét és kényelmesen kamatoztathatják a Magyar Nemzeti Bankban.
A közgazdász ezért az új jegybanki vezetéstől elsősorban azt várja, hogy egy alaposan kidolgozott feltételrendszer mentén a most még mozdulatlan magyar gazdaságrész olyan forrásokhoz juthat, amivel a remények szerint megélénkülő kereslet igényeit ki lehet elégíteni. Boros hangsúlyozta: a devizatartaléknak alapvetően az állam stratégia céljait kell szolgálnia, nem mindenfelé elígérgetni, ahogyan ezt a sajtó teszi, ez ugyanis a nemzetközi befektetőket is idegesíti, ami aztán, mint látszik is, nyomot hagy az árfolyamon.
