Újabb mentőprogramot tervez a kormány a 90 napnál régebben fizetni képtelen devizaadósok számára. A Népszabadság úgy tudja, az immár Varga Mihály vezetésével kidolgozandó koncepció hasonló lesz a tavaly nyárihoz: a tartozást forintra váltják, miközben egy részét elengedik, ám az akkorinál sokkalta szélesebb rétegek juthatnának támogatáshoz. Az újság információi szerint az átváltáshoz az MNB devizatartalékait is felhasználnák, hogy az akció ne járjon a forint túlzott leértékelésével. A devizatartalékokkal kapcsolatban egyébként nem ez az első különös hír a Népszabadságtól, a lap néhány napja arról írt, hogy az ország tartalékának egy részét rubelre váltaná a kormány.
Boros Imre közgazdász ezekre a hírekre úgy reagált az M1 Ma reggel című műsorában, hogy amióta kiderült, Matolcsy György lesz a jegybankelnök, meglehetősen sok badarság jelent meg a devizatartalékkal kapcsolatban, ezért feltétlenül tisztázni kell egy-két dolgot. Az első, hogy minden ellenkező híresztelés ellenére a Magyar Nemzeti Bank a magyar állam bankja, még, ha ez Simor András alatt nem is egészen így működött, ott az MNB mintha már egy nemzetközi intézményrendszerbe tagolódott volna be. A jegybanknak elsődlegesen az állam devizával kapcsolatos fizetéseit kell biztosítani, hiszen az állam is oda pakolja be a devizakészleteit, amit visszahív, ha hiteleket kell törleszteni.
Februárban 1,5 milliárd euróval, 35,897 milliárd euróra nőttek a Magyar Nemzeti Bank (MNB) devizatartalékai, miközben az ország 3,25 milliárd dollár (2,5 milliárd euró) dollárkötvényt bocsátott ki és februárról januárra előrehozta az IMF-hitel 607 millió eurónyi esedékes törlesztését. Ugyanakkor február 6-án járt le egy egymilliárd euró értékű tízéves államkötvény, amelynek 4,5 százalékos volt a kamata.
A Magyar Nemzet már korábban is arról írt, hogy várhatóan tovább nőtt februárban az MNB devizatartaléka, így a januári 34,4 milliárd euró az elmúlt hónapban 35,5-36 milliárd euróra emelkedhetett. Ez elsősorban a sikeres dollárkötvény-kibocsátásnak köszönhető – vélte a lap –, amely euróban számolva 2,5 milliárdot tett ki, miközben az Európai Uniótól származó transzferek tovább növelhették a hazai tartalékot.
Van azonban most az MNB mérlegében egy óriási veszélyforrás: az a 4 ezermilliárd körüli kéthetes banki betét, amelyet kereskedelmi bankok tartanak itt jó kamatért, ahelyett, hogy kint dolgoztatnák a gazdaságban, miközben reggeltől estig a hitelezés fellendüléséről beszélnek. A jegybank hatalmas devizatartaléka most többek közt arra is való, hogy ha ez a 10-15 milliárd eurónyi pénztömeg „megbolondulna”, arra is legyen fedezet, e nélkül jóval kisebb készlet is elég lenne – hangsúlyozta a szakember, aki szerint felmerül az a kérdés is, van-e egyáltalán ügyfél, aki ezt a pénzt felvenné.
Alapban ugyanis az exportmultik a tevékenységüket devizában finanszíroztatják, és a pénzt is devizában is hozzák vissza. A magyar gazdaság belföldi piacra dolgozó szereplői, ha egyáltalán a bankok szóba állnak velük, a mostani banki kamatszint mellett alig, vagy egyáltalán nem tudnak kölcsönt felvenni, fogyasztói kereslet – többek közt a devizahitelesek miatt – pedig nem nagyon van.
Így aztán az a helyzet áll elő, hogy a devizahitelek nyomorította középosztály miatt a gazdaságban kereslethiány van, amire aztán nem lehet kínálatot építeni, így pedig nincs mit finanszírozni sem. Mindez pedig még kiegészül a kereskedelmi bankok sajátos „tartózkodásával” is, amire az előző monetáris politika nevelte őket. A pénzintézetek a jelen helyzetben úgy érzik, nincs értelme bajlódniuk kisebb-nagyobb magyar ügyfelekkel, amikor a pénzüket, de még anyabankjaik pénzét és kényelmesen kamatoztathatják a Magyar Nemzeti Bankban.
A közgazdász ezért az új jegybanki vezetéstől elsősorban azt várja, hogy egy alaposan kidolgozott feltételrendszer mentén a most még mozdulatlan magyar gazdaságrész olyan forrásokhoz juthat, amivel a remények szerint megélénkülő kereslet igényeit ki lehet elégíteni. Boros hangsúlyozta: a devizatartaléknak alapvetően az állam stratégia céljait kell szolgálnia, nem mindenfelé elígérgetni, ahogyan ezt a sajtó teszi, ez ugyanis a nemzetközi befektetőket is idegesíti, ami aztán, mint látszik is, nyomot hagy az árfolyamon.
A devizahitelesek segítő újabb, esetleg a devizatartalékot is felhasználó akcióról szóló hírt Boros úgy kommentálta: alaphelyzetben az államnak nincsenek kötelezettségei a megszorult hitelesekkel szemben, ha pedig ezt szociális szempontból mégis megteszi, az csak az adófizetők kárára teheti meg. Itt ugyanis alapvetően az ügyfél és a bank között van vita, amelyre határozottan pontot kellene már tenni.
A bankoknak végre egyértelműen nyilatkozniuk kellene, hogy az ügyfeleknek devizát folyósítottak-e, és ezt devizában kérik- e vissza, mert akkor ez tiszta devizahitel. Minden egyéb, „deviza” előtagú hitelkonstrukció azonban forinthitel, ha a bankok forintot folyósítottak és forintot kérnek vissza – hívta fel a figyelmet Boros. Ha erre a kérdésre végre választ kapunk, meglesz a megoldás is, de a bíróságok egyelőre nehézkesen mozognak, néha egymásnak is ellent mondanak, a bankok meg mintha meg se hallanák a kérdést, ezért itt kellene az államnak valamilyen módon gyorsítani a folyamatot – mondta a közgazdász.
