– Melyek a szövetkezeti hitelintézetek legfőbb problémái?
– A szövetkezeti hitelintézetek piaci részesedése – folyamatos csökkenés után – egy alacsony, 5 százalék körüli szintre állt be. A takarékok nem tudják a betétek terén meglévő előnyüket a hitelezés bővítésére fordítani. Alacsony szinten, 55 százalékon beragadt a betétekhez viszonyított hitelállomány. A kölcsönök minősége ráadásul nem jó. Míg a kereskedelmi bankoknál a kihelyezett összegek 14 százaléka nevezhető rossznak, a takarékszövetkezeteknél ugyanez az arány 20 százalék. A takarékszövetkezetek működésének hatékonysága alacsony, a költségek és bevételek aránya 70 százalékos, vagyis jóval magasabb, mint a kereskedelmi bankokra vagy a jobban szervezett külföldi takarékszövetkezetre jellemző 50-55 százalék. Mindeközben az elmúlt húsz évben a szövetkezeti tagság teljesen szétporladt, milliósról százezresre, a takarékszövetkezetek száma is fele a 90-es évek eleji állapotnak: 254 helyett csak 128. A hazai takarékszövetkezetek jóval kevesebb ügyfelet szolgálnak ki, mint az a mintaként felhasználható külföldi példáknál tapasztalható. A gyenge intézményvédelem megerősítésre szorul.
– Miért gondolja azt a kabinet, hogy a központi beavatkozás hatására mindez megváltozik?
– A kormány azon szándéka, hogy meg kívánja erősíteni a 100 százalékosan hazai tulajdonban lévő takarékszövetkezeteket, összhangban van a stratégiai célkitűzéseivel. E folyamat fontos állomása volt a Magyar Fejlesztési Bank (MFB) tavaly év végi 38,5 százalékos tulajdonszerzése a takarékszövetkezetek legfontosabb bankjában, a Magyar Takarékszövetkezeti Bankban. Azonban önmagában az állami tulajdonszerzés még nem változtat semmin, valójában a szövetkezetek újjászervezésére, a vidék bankjának modernizálására van szükség. Egy-két évtizede megoldatlan problémát kezel tehát az ezzel kapcsolatban tegnap benyújtott törvénycsomag. Ez teszi indokolttá az intézkedések radikális jellegét, hiszen egy ilyen régóta gyülemlő problémahalmazt nem lehet nem átfogóan kezelni.