Mivel hazánk gazdasági teljesítménye erősödik, a kormány képes rá, hogy továbbfoglalkoztassák a közfoglalkoztatottakat. A programra nem megoldásként, hanem eszközként tekintenek, amellyel elindulhatnak bizonyos közösségépítő folyamatok. Vidéken például egy-két generációs időszakot tekintve kicsi az esélye a piaci alapú munkahelyek tömeges létrejöttének, ezért is kiemelkedően fontos a közfoglalkoztatás. 2013-ban a Hajdúságban ezt a gépezetet 12 milliárd forintnyi támogatással és 16 ezer közmunkással indították be, Nógrádban pedig 100 munkanélküliből 95 visszakerült a munkaerőpiacra.
A 2011-es indulás előtt Pintér Sándor belügyminiszter tájékoztatása szerint a munkaképes lakosság csaknem harmada nem dolgozott Magyarországon, ezért megvizsgálták, hogy a készségekben van-e a probléma, vagy a piac nem képes felszívni ezt a mennyiséget. A tapasztalatok alapján aztán a közfoglalkoztatási programot oktatással, képzéssel párosították össze.
Hazánkban ugyan sok embert jutott munkához ezen az úton, ugyanakkor szigorú feltételekhez van kötve az, hogy ki lehet közfoglalkoztatott. Így az a szülő, aki nem járatja gyermekét iskolába, az nem vehet részt a közmunkában. Ezt a rendszert azóta már több uniós ország is át akarta venni. Általános tapasztalat az is, hogy azokon a településeken, ahol közmunka van, javul a közbiztonság, és mindenkinek fontossá vált a lakosság értékeinek védelme. Nőtt a közösségi tenni akarás is, az intézményi étkeztetés minősége pedig jelentősen javult.
