Összesen a felnőtt magyar lakosság 76 százaléka ért egyet azzal, hogy Magyarországon atomerőmű működjön – ez derült ki nemrég az MVM által készíttetett közvélemény-kutatásból. A TNS Hoffman által elvégzett felmérésből az is látszott, hogy a paksi atomerőmű 30 kilométeres környezetében élők körében még inkább kiugró a bizalom a nukleáris blokkok működése iránt, ugyanis az itt lakók 95 százaléka támogatja azok működését.
– A magyar társdalomban nagyon régóta 70 százalék felett áll az atomenergia elfogadottsága, noha az új blokkok építésének támogatottsága ettől azért valamelyest hagyományosan elmarad – mondta a Magyar Nemzet megkeresésére Aszódi Attila, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Nukleáris Technikai Intézetének igazgatója. Hozzátette, amennyiben valóban megszületik a döntés a paksi bővítésről, akkor nagyon komoly munkára van szükség ahhoz, hogy egy ilyen hosszú távú hatásokkal járó lépésnek kellő társadalmi elfogadottsága legyen. – Ehhez több tájékoztatásra van szükség, rendkívül érzékeny témáról van szó, ahol az előnyökről és a kockázatokról is nyíltan kell beszélni – húzta alá a szakértő.
Az orosz Roszatom nyerte a Jordánia első atomerőművének építésére vonatkozó tendert – közölte múlt héten a Petra jordán állami hírügynökség alapján a NukInfo szakportál. Hozzátették, az orosz Atomsztrojekszport (a Roszatom leányvállalata) szállítja majd az atomreaktort és a nukleáris technológiát, a létesítmény üzemeltetője pedig a Rusatom Overseas lesz. A hírügynökség jelentése szerint a telephelyen két AES–92 típusú VVER–1000 atomreaktort építenek, egyenként 1000 megawattos beépített kapacitással. Az atomerőmű tízmilliárd dollárba kerül, a beruházás költségeinek 49 százalékát az orosz fél fedezi, a jordán kormány pedig a maradék 51 százalékot finanszírozza.
Aszódi Attila szerint a 2011-es fukusimai nukleáris baleset után érezhető volt egyfajta megtorpanás azokban az országokban is, ahol nem vetették el az atomenergia hasznosítását, ám ez mára eltűnt. A nukleáris technikai intézet igazgatója rámutatott, a világon ma 71 reaktor épül, melyek jó része már harmadik generációs technológiát képvisel, amelynek élettartama 60 év. A 71-ből egyébként 30-at egyedül Kína ad. Oroszország további 10, India 6, az Egyesült Államok pedig négy nukleáris egységet épít. De olyan országok is atomerőmű előkészítésén dolgoznak, amelyek eddig egyáltalán nem használtak nukleáris energiát. Ilyen például az Egyesült Arab Emírségek, Jordánia, Törökország vagy Vietnam.
Európában ma jóval szerényebbek a tervek: Szlovákiában két blokk épül, Franciaországban és Finnországban egy-egy, míg az Egyesült Királyság néhány napja írt alá szerződést az EDF-fel egy új atomerőművi egység finanszírozásáról. Aszódi Attila kifejtette, Fukusima után két évvel az atomenergiáról lemondó országok, így Németország, Olaszország és Svájc nem gondolták még meg magukat, noha visszavonhatatlan döntést közülük csak Németországban hoztak. – Németországban már eddig is bezártak nyolc reaktort, a többi pedig 2022-ig áll le fokozatosan. Ezzel szemben Svájcban sokkal óvatosabbak voltak a politikusok, és a 2030-as évek elejére tették a blokkok bezárását, ám ott a döntés nem végérvényes – húzta alá a szakértő.
Térségünkben a szlovákiai mohi erőmű új blokképítése mellett már nemzetközi pályázat kiírásánál tart Csehország is, ahol Temelínben telepítenének két új egységet az országban működő hat reaktor mellé. A tender elbírálását azonban a cseh kormányválság miatt egy évvel elodázták.
Jóval nagyobb viszont a késés Finnországban, ahol az Olkiluoto–3 névre keresztelt egységet az eredeti tervek szerint 2009-ben adták volna át, ám a mostani állapot szerint legkorábban 2016-ban kezdhet termelni az erőmű.
– Egy atomerőmű esetében bármilyen késés az eredeti határidőhöz képest nagyon komoly problémát jelent. Elsősorban azért, mert addig nem tud energiát előállítani a reaktor, vagyis tovább áll benne a pénz, a megtérülési idő pedig kitolódik. Egy ilyen eset rendkívül drágává tud tenni egy atomerőművi beruházását – szögezte le Aszódi Attila. A nukleáris technikai intézet igazgatója szerint a legfontosabb, hogy tanuljunk a finn esetből, mert ott jól definiálható problémák okozták a csúszást. – Egyrészt a francia építő, az Areva műszakilag nem volt kellően felkészült a beruházás kezdetén, másrészt pedig a finn nukleáris hatóság vetett föl sok olyan kérdést, amelyet az építés előtt nem tisztáztak megfelelően. Mindezen felül minőségbeli és projektmenedzseri problémák is felmerültek a megvalósítás során – összegezte a szakértő. Aszódi Attila úgy véli, ha ezeket a kockázatokat ismerjük, fel tudunk rájuk készülni, és tudjuk majd kezelni őket a paksi bővítésnél.
A nukleáris technikai intézet vezetője kitért arra is, hogy mivel Közép-Európában ma összesen 19 atomerőművi blokk működik, kettő épül, további 14 pedig tervezési fázisban áll, egy új magyar nukleáris egység szerepét regionális szinten is vizsgálni kell. Aszódi Attila arra hívta fel a figyelmet, hogy az átmeneti időszakban – vagyis amíg a jelenlegi blokkok még üzemelnek majd Pakson – két új reaktor termelésének egy kisebb része exportálásra szorulhat. Az intézetvezető úgy látja, a pluszenergiát az átmeneti időszakban például Szerbiának és Horvátországnak lehetne értékesíteni. A mostani paksi blokkok leállását követően azonban a teljes árammennyiségre szükség lesz itthon.
Magyarországon várhatóan még az év végéig kiírják a paksi atomerőmű bővítéséhez szükséges nemzetközi tendert, amelyen öt indulóval számolnak előzetesen. A francia Areva, az amerikai Westinghouse és az orosz Roszatom mellett a dél-koreai Kepco, illetve a japán Mitsubishi pályázata közül kerülhet majd ki az a reaktortípus, amely a hazai igényeknek leginkább megfelel.
A cél, hogy olyan termelőegység épüljön, amilyenből már van működő darab a világon. A beépített kapacitás esetében vagy két 1000, vagy egy 1600 megawattos blokkra van lehetőség, amely kiváltaná a ma 2000 megawattnyi hazai nukleáris kapacitást. Fontos szempont, hogy az új egység már a harmadik generációba tartozzon, élettartama pedig elérje a 60 évet.
A mostani négy paksi blokk üzemideje eredetileg 2012 és 2017 között járt volna le, ám ezt további húsz évvel hosszabbítják meg, vagyis az új egységeknek legkésőbb 2032 és 2037 között kell üzembe állniuk.
