„Övön aluli ütés” a média-vállalkozásoknak

Az egész szakma tiltakozik a reklámadó bevezetése ellen.

MNO
2014. 06. 02. 16:55
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Ismert, hétfőn benyújtotta az Országgyűlés elé a reklámadóról szóló törvényjavaslatát L. Simon László (Fidesz), amely javaslat különböző sávokban határozza meg a reklámbevételek adóját. A bevételeket félmilliárd forintos árbevételig 0 százalékos adó terheli, a 20 milliárd forintot meghaladókat azonban már 40 százalékos. A reklámadó terve már 2013-ban is fölmerült, de akkor a tervezetet a szakmai szervezetek éles bírálata miatt elvetették.

Ennek kapcsán kereste meg portálunk a TV2 vezérigazgatóját, Simon Zsoltot, aki kifejtette, hogy igen nehéz helyzetbe hozná a kereskedelmi televíziókat az új különadó megjelenése. A TV2 egyébként közleményben tiltakozott, és arra kérte a kormányt, hogy vonja vissza az erre vonatkozó tervezetét.

– Miben érintené önöket az esetlegesen bevezetendő reklámadó?
– Az iparági szereplőkkel együtt övön aluli ütésnek tekintjük a reklámadó bevezetését. Tavaly, amikor az egész ágazat bevonásával a Magyar Reklámszövetség által egyeztettünk a kormánnyal, a kabinet azt ígérte, hogy nem vezetik be a reklámadót, ezért eleinte mi sem vettük komolyan az ATV értesüléseit, csak amikor már mindenhol írtak arról, hogy a reklámadó bevezetése tényleg napirendre került. Az idei – rendkívül kicentizett – üzleti tervünket is enélkül az adóteher nélkül számoltuk ki, ráadásul ez az adó a sávok változásai miatt most magasabb is lenne a tavalyi tervezet szerintinél, a mintegy 1,3 milliárd forint helyett most 1,6-1,8 milliárdra rúgna a befizetendő összeg. Mindezt úgy, hogy a tulajdonosváltás óta ideiglenesen hitelt is fel kellett vennünk, tehát ha ezt a pénzt pluszban ki kell gazdálkodnunk, borulhat az egész költségvetésünk.

– Honnan tudnák kigazdálkodni a pénzt?
– Egy ilyen szűkös reklámpiacon bevételnövekedést nem tudunk elérni, terjesztési bevételünk pedig nincs, így marad a költségcsökkentés. Minden televízió két nagy költségelemmel dolgozik: a filmstúdiókkal kötött szerződésekkel és a helyi gyártás költségeivel. Az előbbiek jellemzően hosszú távú szerződések, onnan nem lehet pénzt elvonni, marad tehát a helyi gyártás, az, amelyben a TV2 hagyományosan erős: hírműsorok, infotainment műsorok, mint például a Mokka vagy a Napló, sorozatok, szórakoztató műsorok, mint például a Sztárban sztár. Ezek szenvednék meg a legjobban egy ilyen mértékű elvonás következményeit. Ha nekünk nyáron bármit ki kell fizettetni akkor ez az őszi helyi gyártáson csapódna le, ahol magyar emberek dolgoznak magyar nyelvű tartalmakon. Itt jönne a létszámleépítés.

– Ha bevezetik a törvényt, gondolom, nem csak önöknél lehet számítani csoportos elbocsátásra.
– Ha az új törvényben is megmaradnak a kiskapuk – jelesül a szolgáltató külföldre költöztetése –, azáltal egyes szereplők kivonhatják magukat az adó megfizetése alól, és ez nyilvánvaló hátrányba sodor bennünket. A TV2 ugyanis magyar licenc alatt működik, szemben sok más televízióval.

– A most benyújtott törvényjavaslat elméletileg kizárja ezt, hiszen benne van, hogy mindazon szolgáltatókra vonatkozik, amelyek nem magyarországi telephellyel rendelkeznek, ugyanakkor legalább 50 százalékban magyar nyelvű médiatartalmat sugároznak.
– Igen, ugyanakkor arra már tavaly felhívta a szakma a figyelmet, hogy egy ilyen jellegű szabályozás uniós jogszabályokba ütközhet; másrészt ha a szolgáltatást kivinnék az országból és máshol működtetnék, egy más országban való adóztatás nagyon nehezen lenne megvalósítható. Így viszont nekünk sem éri meg Magyarországra hozni a három angol licencű kábelcsatornánkat. Sokkal jobban preferálnánk egy ésszerűbb adóztatást, amely nem járna azzal, hogy a 15 milliárd forint fölötti bevételünkből tízforintonként hármat elvigyen az állam – és itt csak a bevételről beszélünk, nem is a haszonról.

– Mit tartanának ésszerűbb megoldásnak?
– Ha a kormány nem azokat a szereplőket büntetné, amelyek itt vannak Magyarországon, magyar munkaerővel magyar tartalmakat állítanak elő, és magyar nyelven tájékoztatják a tömegeket. Adózzanak azok is, akik a reklámtorta jelentős szeleteit valódi tartalmak előállítása és jóformán alkalmazottak nélkül viszik ki külföldre. A Google és a Facebook az alig 100 milliárdos reklámpiacnak akár a negyedét is kiviheti így, az új törvénytervezet szerint ezután nem fizetnének adót, ami abszurd lenne. A törvény a médiumok közül az RTL Klubot és a TV2-t egyaránt sújtaná, hiszen ez a két médium esne a 15 milliárd feletti sávba, így ez a két médium fizetné az összes teher háromnegyedét. Az új törvény által az állam mintegy 8-10 milliárd forintot vonna ki a televíziós reklámbevételből. Ez a pénz a kormányzati költségvetés szintjén nem tétel, a mi oldalunkon viszont hatalmas terhet jelentene.

Megszólalt a reklámadó kérdésében Kovács Krisztián, a Magyar Elektronikus Műsorszolgáltatók Egyesületének elnöke is, aki az MNO-nak nyilatkozva arra is felhívta a figyelmet, hogy a reklámozás ilyen szintű megadóztatása nemcsak a nagy kereskedelmi televíziókat hozza nehéz helyzetbe, hanem a kisebbeket is, ráadásul a nemzetgazdaság egészére káros hatással lehet.

– Mint már elhangzott, a reklámadó főként a kereskedelmi tévéket sújtja. Miért áll ki akkor ellene egységesen az egész médiapiac?
– Az igaz, hogy a reklámadó elsősorban a két nagy kereskedelmi tévécsatornát, valamint a teljes médiapiacról néhány más médiavállalatot sújt, kisebb mértékben ugyan, de azért sok iparagi szereplőt érint – ráadásul árbevételre van szabva az adóztatás, tehát független attól, hogy nyereséges-e a vállalat vagy sem. Ennek következtében a televízióknak a működési költségekhez kell hozzányúlniuk, ami műsorok megszűnésével, ezzel együtt elbocsátásokkal járhat – elvégre olyan, adott bevétel fölött 20, 30 vagy akár 40 százalékos adót kell befizetni, amit máshogy nem fognak tudni kigazdálkodni. És ez áttételesen a külsős műsorgyártókat is érinti, hiszen a legnagyobb megrendelőik, a kereskedelmi tévék rajtuk fognak először spórolni.

– Tehát a reklámadó káros lehet a magyar tartalomgyártásra is.
– Amellett, hogy állások kerülnek veszélybe, jelentősen szürkül a hazai tartalomválaszték, és ezzel a komplett kommunikációs vagy szórakoztató iparág, ezért is tartjuk igen veszélyesnek a reklámadó bevezetését. A hazai tartalom-előállítás hazai munkahelyeket jelent. A tervezett adó bevezetése olyan megszorításra kényszerítené a televíziókat, ami visszafordítaná azt a kedvező trendet, amely az utóbbi években kibontakozott, jelesül hogy a külföldi tartalom visszaszorult a kereskedelmi tévékben, és előtérbe kerültek az itthon gyártott tartalmak.

– Tehát a tervezet a külföldieket hozná helyzetbe a magyarokkal szemben?
– Igen, sőt a globális online szereplők, a Google vagy a Facebook bevétele – amely a reklámpiac nem kis részét adja – nem is Magyarországon keletkezik, így a törvény őket bajosan fogja tudni bevonni az adó hatálya alá. Ha pedig ez nem sikerül, akkor igen, a magyar szereplők hátrányba kerülnek a külföldiekkel szemben. De nemcsak ez a kérdés tisztázatlan, ott van még az a kitétel is, hogy a törvény az önreklámozást is be kívánná vonni az adó hatálya alá, amely a kereskedelmi tévékben a reklámidő jelentős részét teszi ki – például műsorajánlók formájában –, bevétel viszont értelemszerűen nem generálódik belőle.

– De keletkezik egyes becslések szerint akár 8-10 milliárdos adóbevétel is, amely az államkasszát gyarapítja.
– A reklám ilyen fajta megadóztatása hosszú távon gazdasági szempontból sem előnyös. A reklám eredendő célja a fogyasztás ösztönzése, ezzel gyakorlatilag pörgeti a gazdaságot, ami a nemzetgazdaságnak kedvező. Ebben komoly szerepük lehet a reklámra költött forintoknak, és fordítva: ha kevesebb a reklám, visszaeshet a fogyasztás, ami káros a nemzetgazdaság egészére nézve.

A Reklámszövetség szerint az állam jóval többet veszítene a reklámadó bevezetésével, mint amennyit nyerne. Álláspontjuk szerint ha 10 forintot vonunk el a reklámköltésből, akkor 47 forint kieséssel sújtjuk a nemzetgazdaságot, ez pedig beláthatatlan következményekkel jár, mert egyrészt érinti a médiatulajdonosakat és a létrehozott tartalmat, ami érinti a foglalkoztatottságot, magyarán elbocsátásokra lehet számítani – mondta el a szervezet elnöke a Hír Televízió Magyarország élőben című adásában. Mint mondta, a reklámipar az, amely a fogyasztás ösztönzésén keresztül hozzájárul az összes többi iparág termeléséhez.

A törvényjavaslatot benyújtó L. Simon László a Hír Televíziónak elmondta, hogy a Fidesz-frakcióval egyeztetve nyújtotta be a reklámadóról szóló törvényt. A Fidesz szóvivője szerint viszont a nagyobbik kormánypárt frakciójának még nincs álláspontja a reklámadóról. Hoppál Péter elmondta, hogy L. Simon László nagyon komoly szakmai anyagot nyújtott be, de az egyéni képviselői indítványt jelenleg – legalábbis a mai frakcióülésen – még nem tárgyalta a Fidesz frakció. „Nyilvánvalóan amint ez tárgysorozatba kerül, és napirendre fogjuk venni, a politikai, szakmai vita az lezajlik, és akkor a Fidesz kialakítja a végleges álláspontját” – jelentette ki.

Az RTL Magyarország közleményben tiltakozott a reklámadó ellen; mint írták, megdöbbenéssel fogadták a médiaszektorra kivetendő különadóról szóló híreket. Az adó álláspontjuk szerint a társaságot „többmilliárdos veszteségbe taszítaná, és ezzel veszélybe sodorná a magyar médiapiac legnagyobb független szereplőjének gazdaságos működését, egyes munkahelyeit és bizonyos műsorait”. Álláspontjuk szerint az adó célja „nem más, mint durva kísérlet arra, hogy a kormány ellehetetlenítse az ország legnagyobb médiumát, amely az elmúlt 17 évben bizonyította a pártoktól és így a kormánytól való függetlenségét”.


És ez áttételesen a külsős műsorgyártókat is érinti, hiszen a legnagyobb megrendelőik, a kereskedelmi tévék rajtuk fognak először spórolni.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.