„Övön aluli ütés” a média-vállalkozásoknak

Az egész szakma tiltakozik a reklámadó bevezetése ellen.

Ismert, hétfőn benyújtotta az Országgyűlés elé a reklámadóról szóló törvényjavaslatát L. Simon László (Fidesz), amely javaslat különböző sávokban határozza meg a reklámbevételek adóját. A bevételeket félmilliárd forintos árbevételig 0 százalékos adó terheli, a 20 milliárd forintot meghaladókat azonban már 40 százalékos. A reklámadó terve már 2013-ban is fölmerült, de akkor a tervezetet a szakmai szervezetek éles bírálata miatt elvetették.

Ennek kapcsán kereste meg portálunk a TV2 vezérigazgatóját, Simon Zsoltot, aki kifejtette, hogy igen nehéz helyzetbe hozná a kereskedelmi televíziókat az új különadó megjelenése. A TV2 egyébként közleményben tiltakozott, és arra kérte a kormányt, hogy vonja vissza az erre vonatkozó tervezetét.
 

– Miben érintené önöket az esetlegesen bevezetendő reklámadó?
– Az iparági szereplőkkel együtt övön aluli ütésnek tekintjük a reklámadó bevezetését. Tavaly, amikor az egész ágazat bevonásával a Magyar Reklámszövetség által egyeztettünk a kormánnyal, a kabinet azt ígérte, hogy nem vezetik be a reklámadót, ezért eleinte mi sem vettük komolyan az ATV értesüléseit, csak amikor már mindenhol írtak arról, hogy a reklámadó bevezetése tényleg napirendre került. Az idei – rendkívül kicentizett – üzleti tervünket is enélkül az adóteher nélkül számoltuk ki, ráadásul ez az adó a sávok változásai miatt most magasabb is lenne a tavalyi tervezet szerintinél, a mintegy 1,3 milliárd forint helyett most 1,6-1,8 milliárdra rúgna a befizetendő összeg. Mindezt úgy, hogy a tulajdonosváltás óta ideiglenesen hitelt is fel kellett vennünk, tehát ha ezt a pénzt pluszban ki kell gazdálkodnunk, borulhat az egész költségvetésünk.

– Honnan tudnák kigazdálkodni a pénzt?
– Egy ilyen szűkös reklámpiacon bevételnövekedést nem tudunk elérni, terjesztési bevételünk pedig nincs, így marad a költségcsökkentés. Minden televízió két nagy költségelemmel dolgozik: a filmstúdiókkal kötött szerződésekkel és a helyi gyártás költségeivel. Az előbbiek jellemzően hosszú távú szerződések, onnan nem lehet pénzt elvonni, marad tehát a helyi gyártás, az, amelyben a TV2 hagyományosan erős: hírműsorok, infotainment műsorok, mint például a Mokka vagy a Napló, sorozatok, szórakoztató műsorok, mint például a Sztárban sztár. Ezek szenvednék meg a legjobban egy ilyen mértékű elvonás következményeit. Ha nekünk nyáron bármit ki kell fizettetni akkor ez az őszi helyi gyártáson csapódna le, ahol magyar emberek dolgoznak magyar nyelvű tartalmakon. Itt jönne a létszámleépítés.

– Ha bevezetik a törvényt, gondolom, nem csak önöknél lehet számítani csoportos elbocsátásra. 
– Ha az új törvényben is megmaradnak a kiskapuk – jelesül a szolgáltató külföldre költöztetése –, azáltal egyes szereplők kivonhatják magukat az adó megfizetése alól, és ez nyilvánvaló hátrányba sodor bennünket. A TV2 ugyanis magyar licenc alatt működik, szemben sok más televízióval.

– A most benyújtott törvényjavaslat elméletileg kizárja ezt, hiszen benne van, hogy mindazon szolgáltatókra vonatkozik, amelyek nem magyarországi telephellyel rendelkeznek, ugyanakkor legalább 50 százalékban magyar nyelvű médiatartalmat sugároznak. 
– Igen, ugyanakkor arra már tavaly felhívta a szakma a figyelmet, hogy egy ilyen jellegű szabályozás uniós jogszabályokba ütközhet; másrészt ha a szolgáltatást kivinnék az országból és máshol működtetnék, egy más országban való adóztatás nagyon nehezen lenne megvalósítható. Így viszont nekünk sem éri meg Magyarországra hozni a három angol licencű kábelcsatornánkat. Sokkal jobban preferálnánk egy ésszerűbb adóztatást, amely nem járna azzal, hogy a 15 milliárd forint fölötti bevételünkből tízforintonként hármat elvigyen az állam – és itt csak a bevételről beszélünk, nem is a haszonról.

– Mit tartanának ésszerűbb megoldásnak?
– Ha a kormány nem azokat a szereplőket büntetné, amelyek itt vannak Magyarországon, magyar munkaerővel magyar tartalmakat állítanak elő, és magyar nyelven tájékoztatják a tömegeket. Adózzanak azok is, akik a reklámtorta jelentős szeleteit valódi tartalmak előállítása és jóformán alkalmazottak nélkül viszik ki külföldre. A Google és a Facebook az alig 100 milliárdos reklámpiacnak akár a negyedét is kiviheti így, az új törvénytervezet szerint ezután nem fizetnének adót, ami abszurd lenne. A törvény a médiumok közül az RTL Klubot és a TV2-t egyaránt sújtaná, hiszen ez a két médium esne a 15 milliárd feletti sávba, így ez a két médium fizetné az összes teher háromnegyedét. Az új törvény által az állam mintegy 8-10 milliárd forintot vonna ki a televíziós reklámbevételből. Ez a pénz a kormányzati költségvetés szintjén nem tétel, a mi oldalunkon viszont hatalmas terhet jelentene.

Megszólalt a reklámadó kérdésében Kovács Krisztián, a Magyar Elektronikus Műsorszolgáltatók Egyesületének elnöke is, aki az MNO-nak nyilatkozva arra is felhívta a figyelmet, hogy a reklámozás ilyen szintű megadóztatása nemcsak a nagy kereskedelmi televíziókat hozza nehéz helyzetbe, hanem a kisebbeket is, ráadásul a nemzetgazdaság egészére káros hatással lehet.

– Mint már elhangzott, a reklámadó főként a kereskedelmi tévéket sújtja. Miért áll ki akkor ellene egységesen az egész médiapiac?
– Az igaz, hogy a reklámadó elsősorban a két nagy kereskedelmi tévécsatornát, valamint a teljes médiapiacról néhány más médiavállalatot sújt, kisebb mértékben ugyan, de azért sok iparagi szereplőt érint – ráadásul árbevételre van szabva az adóztatás, tehát független attól, hogy nyereséges-e a vállalat vagy sem. Ennek következtében a televízióknak a működési költségekhez kell hozzányúlniuk, ami műsorok megszűnésével, ezzel együtt elbocsátásokkal járhat – elvégre olyan, adott bevétel fölött 20, 30 vagy akár 40 százalékos adót kell befizetni, amit máshogy nem fognak tudni kigazdálkodni. És ez áttételesen a külsős műsorgyártókat is érinti, hiszen a legnagyobb megrendelőik, a kereskedelmi tévék rajtuk fognak először spórolni.

– Tehát a reklámadó káros lehet a magyar tartalomgyártásra is.
– Amellett, hogy állások kerülnek veszélybe, jelentősen szürkül a hazai tartalomválaszték, és ezzel a komplett kommunikációs vagy szórakoztató iparág, ezért is tartjuk igen veszélyesnek a reklámadó bevezetését. A hazai tartalom-előállítás hazai munkahelyeket jelent. A tervezett adó bevezetése olyan megszorításra kényszerítené a televíziókat, ami visszafordítaná azt a kedvező trendet, amely az utóbbi években kibontakozott, jelesül hogy a külföldi tartalom visszaszorult a kereskedelmi tévékben, és előtérbe kerültek az itthon gyártott tartalmak.

– Tehát a tervezet a külföldieket hozná helyzetbe a magyarokkal szemben?
– Igen, sőt a globális online szereplők, a Google vagy a Facebook bevétele – amely a reklámpiac nem kis részét adja – nem is Magyarországon keletkezik, így a törvény őket bajosan fogja tudni bevonni az adó hatálya alá. Ha pedig ez nem sikerül, akkor igen, a magyar szereplők hátrányba kerülnek a külföldiekkel szemben. De nemcsak ez a kérdés tisztázatlan, ott van még az a kitétel is, hogy a törvény az önreklámozást is be kívánná vonni az adó hatálya alá, amely a kereskedelmi tévékben a reklámidő jelentős részét teszi ki – például műsorajánlók formájában –, bevétel viszont értelemszerűen nem generálódik belőle.

– De keletkezik egyes becslések szerint akár 8-10 milliárdos adóbevétel is, amely az államkasszát gyarapítja.
– A reklám ilyen fajta megadóztatása hosszú távon gazdasági szempontból sem előnyös. A reklám eredendő célja a fogyasztás ösztönzése, ezzel gyakorlatilag pörgeti a gazdaságot, ami a nemzetgazdaságnak kedvező. Ebben komoly szerepük lehet a reklámra költött forintoknak, és fordítva: ha kevesebb a reklám, visszaeshet a fogyasztás, ami káros a nemzetgazdaság egészére nézve.

A Reklámszövetség szerint az állam jóval többet veszítene a reklámadó bevezetésével, mint amennyit nyerne. Álláspontjuk szerint ha 10 forintot vonunk el a reklámköltésből, akkor 47 forint kieséssel sújtjuk a nemzetgazdaságot, ez pedig beláthatatlan következményekkel jár, mert egyrészt érinti a médiatulajdonosakat és a létrehozott tartalmat, ami érinti a foglalkoztatottságot, magyarán elbocsátásokra lehet számítani – mondta el a szervezet elnöke a Hír Televízió Magyarország élőben című adásában. Mint mondta, a reklámipar az, amely a fogyasztás ösztönzésén keresztül hozzájárul az összes többi iparág termeléséhez.

A törvényjavaslatot benyújtó L. Simon László a Hír Televíziónak elmondta, hogy a Fidesz-frakcióval egyeztetve nyújtotta be a reklámadóról szóló törvényt. A Fidesz szóvivője szerint viszont a nagyobbik kormánypárt frakciójának még nincs álláspontja a reklámadóról. Hoppál Péter elmondta, hogy L. Simon László nagyon komoly szakmai anyagot nyújtott be, de az egyéni képviselői indítványt jelenleg – legalábbis a mai frakcióülésen – még nem tárgyalta a Fidesz frakció. „Nyilvánvalóan amint ez tárgysorozatba kerül, és napirendre fogjuk venni, a politikai, szakmai vita az lezajlik, és akkor a Fidesz kialakítja a végleges álláspontját” – jelentette ki.

Az RTL Magyarország közleményben tiltakozott a reklámadó ellen; mint írták, megdöbbenéssel fogadták a médiaszektorra kivetendő különadóról szóló híreket. Az adó álláspontjuk szerint a társaságot „többmilliárdos veszteségbe taszítaná, és ezzel veszélybe sodorná a magyar médiapiac legnagyobb független szereplőjének gazdaságos működését, egyes munkahelyeit és bizonyos műsorait”. Álláspontjuk szerint az adó célja „nem más, mint durva kísérlet arra, hogy a kormány ellehetetlenítse az ország legnagyobb médiumát, amely az elmúlt 17 évben bizonyította a pártoktól és így a kormánytól való függetlenségét”.

És ez áttételesen a külsős műsorgyártókat is érinti, hiszen a legnagyobb megrendelőik, a kereskedelmi tévék rajtuk fognak először spórolni.