Megtudtuk, még a takarítási költségeket is beszámíthatták a bankok a lakossági kamatemelésekbe. Ezen a helyzeten próbált meg változtatni egy korábbi jogszabály, ám a helyzet megnyugtató rendezéséhez újabb lépések szükségesek.
– Joggal várható el a pénzintézetektől, hogy a kevésbé hozzáértő ügyfelek is könnyen áttekinthessék, megértsék a kamatpolitikájukat – nyilatkozta lapunknak a Magyar Nemzeti Bank ügyvezető igazgatója. Nagy Márton kifejtette, ennek az elvárásnak jelenleg csak a 2012 áprilisa óta nyújtott hitelek felelnek meg. Akkortól kormányrendelet írja elő a referencia-, illetve fix kamat alkalmazását. (A referenciakamat lényege, hogy a bankközi kamatlábra – bubor – teszik rá a kamatfelárat, amelynek nagysága a futamidő végéig nem változhat.) A korábban kihelyezett hiteleknél még mindig nem átlátható a bankok kamatpolitikája, de remélhetőleg ezt a kérdést is rendezi a július 4-én elfogadott, az egyoldalú kamatemeléseket tisztességtelennek minősítő jogszabály, amely a deviza- és forinthitelekre egyaránt kiterjed.
Megtudtuk, a 2012 előtt felvett lakossági hiteleknél a pénzintézetek kamatemelési oklistát használtak. Ebben sorolták föl azokat az okokat, amelyekre hivatkozva jogosultak voltak egyoldalúan kamatot emelni. Ezekben az országkockázati felártól (CDS-felár) a jegybanki alapkamaton keresztül egészen a takarítási költségek emelkedéséig sok mindent feljegyeztek.
– A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy ha akartak, akkor valamire hivatkozva bármikor tudtak kamatokat emelni a bankok – hangsúlyozta Nagy Márton.
Létezett ugyan a banki etikai kódex, de ez csak egy darab papírnak bizonyult, nem oldott meg semmit, hiszen nem volt kötelező az abban foglaltak alkalmazása. – Az az érvelés pedig, amit manapság hallani, hogy azért kell a kamatokat emelni, mert a jegybank előírta, hogy a hosszú futamidejű devizahitel mögött álló devizaforrások 65 százalékos arányát idén 75 százalékra kell emelni, elfogadhatatlan – emelte ki Nagy. Jelezte, a banknak éppen az a feladata, hogy összegyűjtse a hitelekhez szükséges forrásokat, s a kockázatokat fölmérve és kezelve nyújtson kölcsönt. A finanszírozási költségek emelkedésének kockázatát például be kellett volna építeniük a folyósításkor a kamatba, szóba sem kerülhet, hogy az futamidő alatti, további kamatemelés indoka legyen. Érdekes, hogy a vállalkozásoknál ez a probléma soha nem merült fel, itt ismeretlen volt a lakossági hiteleknél alkalmazott kamatemelési oklista: minden esetben referencia- (bubor + kamatfelár) vagy fix kamaton kapták a hitelt a vállalkozások, s a felár a futamidő végéig ugyanaz maradt.
A teljes cikket a Magyar Nemzet csütörtöki számában olvashatja.
Áder János államfő a múlt pénteken aláírta a devizahitelesek megsegítését célzó törvényt, amit hivatala meg is küldött a Magyar Közlöny szerkesztőségének, így napokon belül kihirdetik a jogszabályt.
