Ezért lehet szálka Brüsszel szemében Paks

A fűtőanyag-szerződés hosszával lehet gondja az Euratomnak, nem az oroszokkal. Korábban brit fűtőelemet is vehettünk volna, de nemet mondtunk.

Az orosz nukleáris függőség nem csak Magyarországnak jelent gondot. Ugyanebben a cipőben jár Bulgária, Csehország és Szlovákia is, amelyek a Roszatom (az orosz állami atomenergetikai konszern) tulajdonában lévő TVEL-től vásárolnak, csakúgy mint mi.

Aszódi Attila az Indexnek adott hétvégi interjújában számos országot megjelölt, mely rendelkezik olyan beszállítóval, amely alkalmas helyettese lehetne a Roszatomnak. Az Egyesült Államok, Franciaország, Svédország, Spanyolország, Oroszország, Dél-Korea, Kína és Japán mellett Nagy-Britanniát is említi a paksi bővítésért felelős biztos, ami azért is érdekes, mert utóbbival korábban fel is vette a kapcsolatot a paksi erőmű a 2000-es évek elején.

Egészen pontosan az azóta megszűnt British Nuclear Fuels (BNFL) társaságról van szó. A cél az volt, hogy a gyártó később szállítson majd hazánkba üzemanyagot, egyfajta alternatív forrás legyen az orosz fél mellett. A Országos Atomenergia Hivatal (OAH) főigazgatójától, Fichtinger Gyulától azt is megtudtuk, hogy a brit vállalat be is mutatta a gyártásról szóló terveit, és az OAH megadta az elvi engedélyt az induláshoz. Paks azonban végül elállt a szerződéstől. Fichtinger nem tudja, mi állhatott e mögött, elképzelhető, hogy garanciális okok, de lehet, hogy egyszerűen az árban nem tudtak dűlőre jutni.

Kovács Antal, az erőmű kommunikációs vezetője rövidre zárja a találgatások sorát. Mint portálunkkal közölte, anno azért döntöttek a Tvel mellett, mert véleményük szerint az oroszok jobb ajánlatot tett le az asztalra, mint a britek.

A brit lehetőség elúszott, és ma már nem is lehetne számításba venni, mivel az 5-ös és 6-os blokkokhoz egészen más típusú üzemanyagot fognak használni, mint az előző négyhez. Fichtinger Gyula jelzi, az utóbbi napokban megjelent cikkekben számtalanszor citált Westinghouse cég Dél-Ukrajnában már tesztelt az elmúlt években olyan fajtájú fűtőelemeket és üzemanyagot, mely alkalmas lehetne Pakson is, de az ott kipróbált kazetták deformálódtak a kísérlet során. Ettől függetlenül az amerikai vállalat néhány év alatt ki tudna fejleszteni olyan üzemanyagot, amely a magyar igényeknek is megfelelne. Aszódi Attila egy ilyen fejlesztés hosszát három évre saccolta az említett interjúban.

Nagyjából Hózer Zoltán is így számol. Az MTA Wigner Fizikai Kutatóközpontjának munkatársa úgy tudja, a BNFL is nagyjából ennyi ideig fejlesztette a nekünk szánt kazettákat, ami azt jelenti, hogy mindenképpen években kell gondolkodni az államnak, ha alternatív beszállítót keres. Maga a legyártás és a beszerelés nem különösebben bonyolult, a neheze a kazetta blokkba helyezését követően jön. Hosszú időn át kell méréseket végezni és kísérletezni, hogy hibátlanul teljesít-e a fűtőelem, és csak azt követően lehet egyáltalán arról beszélni, hogy szüksége van-e rá a megrendelőnek.

Mivel a nukleáris erőművekbe a világon mindenhol ugyanaz a vállalat szállítja le először a fűtőelemeket, amelyik az erőműblokkot építette, nem teljesen érthető, hogy az Euratom miért most – az új blokkok építésének kezdetén – kéri számon Pakson az alternatív üzemanyag-beszerzés lehetőségeit. Hózer Zoltán segít: mivel Brüsszel is tudja, hogy nem „két perc” a tesztüzem, és más országokban is megegyezik a kivitelező és a szállító, így minden bizonnyal nem magával az orosz függéssel van gondja, hanem egy esetleges hosszú távú elköteleződéssel. Vagyis hogy ne évtizedekre egyezzen meg hazánk Moszkvával, hanem a kísérleti időszak után hagyja nyitva a lehetőséget, hogy más nukleáris gyártó is szállíthasson fűtőelemeket. Erre egyébként akad nemzetközi példa: Franciaországban hazai gyártók húzták fel az erőműblokkokat, és kezdetben az üzemanyagot is ők biztosították, de manapság a kazetták 30 százalékát már a fent említett Westinghouse-tól vásárolják.

Hózer véleményét erősíti, hogy a finnországi Fennovoima atomerőmű – melynek szintén a Roszatom a kivitelezője – tavaly áprilisban úgy kapott építési engedélyt az Euratomtól, hogy tíz évre kötött üzemanyag-szállítási szerződést az oroszokkal. A paksi erőmű ezzel szemben húsz évre kötelezné el magát.

A Nemzeti Atomenergia Hivatal főigazgatója állítja, nincs ok túlzott aggodalomra. Az unió nem Paks-ellenes, csupán a kontinens energiabiztonságát félti, ezért lát kockázatot az egyoldalú orosz függésben. Mivel a Roszatomnak és nekünk is a megállapodás az érdekünk, így Fichtinger szerint előbb vagy utóbb pont kerül a fűtőanyag-mizéria végére.