Nagy sajtóvisszhangot váltott ki az Európai Bizottság minapi lépése: a nukleáris anyagok és szolgáltatások piacát kontinensszerte ellenőrző Euratom Ellátási Ügynökség javaslatát követve az EB elutasította, hogy Magyarország kizárólag Oroszországtól szerezzen be fűtőanyagot és fűtőelemeket. A Financial Times írta meg először a hírt, de szinte mindenki úgy tálalta az eseményt, mintha a teljes paksi bővítést vétózta volna meg az EU. Nem egészen erről van szó, de így is komoly feladat előtt áll a magyar kormány. Miközben teljesíteni kellene az Euratom üzemanyag-diverzifikációjára vonatkozó passzusát, az orosz féllel is meg kellene állapodni, mellyel viszont már most is élő szállítási szerződés van a korábban épített 4 paksi blokk miatt.
A Pakson használt nukleáris fűtőanyag az urán-dioxid. Ebben található az atomreaktorok működtetésére használt hasadóanyag. A maghasadás láncreakciót indít el, melynek során nagy energiájú gyors neutronok keletkeznek. Ezeket a leggyakrabban vízzel, nehézvízzel vagy grafittal lassítják le, mert így a sokszori ütközések révén újabb maghasadást okozhatnak. A régi paksi blokkoknál használt urán 4 százalék feletti dúsítottságú.
Az urán-dioxid a fűtőelemeken keresztül jut el az atomerőmű blokkjaiba. Tablettákba töltik, amiket 2-3 méter hosszú, hermetikusan lezárt cirkóniumcsőben helyeznek el. Ezekből a csövekből áll össze a kazetta, melyet elhelyeznek az atomerőmű blokkjaiban. A négy régi blokkban egyenként 127 kazetta van, az újakban már 312 lesz.
(Forrás: Atomenergiainfo.hu, MNO)
Az Euratom Ellátási Ügynökség 2008 óta létezik jelenlegi formájában, és eddig nem emelt kifogást egyoldalú fűtőanyag-beszerzés miatt. Pedig az üzemeltetés kezdeti időszakában minden uniós atomerőműnél ugyanaz a cég szállítja a fűtőelemeket, aki a blokkot építette. Az EU hosszú távú energiastratégiája viszont sokkal szigorúbban vizsgálja a közösségen kívüli beszállítókat, mint a belső piacról érkező partnereket, emellett az ellátási ügynökség az új nukleáris projekteken is jobban rajta tartja a szemét, mint a régi szerződéseken. Paks így dupla törődést „érdemelt ki”, hiszen az oroszokkal kereskedünk, és új blokkokat építünk. Ámon Ada, az Energiaklub Szakpolitikai Intézet igazgatója ehhez még hozzáteszi, hogy az unió és Oroszország viszonya az utóbbi időben megváltozott, kritikusabbá vált. Az oroszokkal szembeni többkörös szankció a kelet-ukrajnai események nyomán megtette a hatását, és ezt most hazánk is megérzi.
Az orosz nukleáris függőség nem csak Magyarországnak jelent gondot. Ugyanebben a cipőben jár Bulgária, Csehország és Szlovákia is, amelyek a Roszatom (az orosz állami atomenergetikai konszern) tulajdonában lévő TVEL-től vásárolnak, csakúgy mint mi.
Aszódi Attila az Indexnek adott hétvégi interjújában számos országot megjelölt, mely rendelkezik olyan beszállítóval, amely alkalmas helyettese lehetne a Roszatomnak. Az Egyesült Államok, Franciaország, Svédország, Spanyolország, Oroszország, Dél-Korea, Kína és Japán mellett Nagy-Britanniát is említi a paksi bővítésért felelős biztos, ami azért is érdekes, mert utóbbival korábban fel is vette a kapcsolatot a paksi erőmű a 2000-es évek elején.
Egészen pontosan az azóta megszűnt British Nuclear Fuels (BNFL) társaságról van szó. A cél az volt, hogy a gyártó később szállítson majd hazánkba üzemanyagot, egyfajta alternatív forrás legyen az orosz fél mellett. A Országos Atomenergia Hivatal (OAH) főigazgatójától, Fichtinger Gyulától azt is megtudtuk, hogy a brit vállalat be is mutatta a gyártásról szóló terveit, és az OAH megadta az elvi engedélyt az induláshoz. Paks azonban végül elállt a szerződéstől. Fichtinger nem tudja, mi állhatott e mögött, elképzelhető, hogy garanciális okok, de lehet, hogy egyszerűen az árban nem tudtak dűlőre jutni.
Kovács Antal, az erőmű kommunikációs vezetője rövidre zárja a találgatások sorát. Mint portálunkkal közölte, anno azért döntöttek a Tvel mellett, mert véleményük szerint az oroszok jobb ajánlatot tett le az asztalra, mint a britek.
A brit lehetőség elúszott, és ma már nem is lehetne számításba venni, mivel az 5-ös és 6-os blokkokhoz egészen más típusú üzemanyagot fognak használni, mint az előző négyhez. Fichtinger Gyula jelzi, az utóbbi napokban megjelent cikkekben számtalanszor citált Westinghouse cég Dél-Ukrajnában már tesztelt az elmúlt években olyan fajtájú fűtőelemeket és üzemanyagot, mely alkalmas lehetne Pakson is, de az ott kipróbált kazetták deformálódtak a kísérlet során. Ettől függetlenül az amerikai vállalat néhány év alatt ki tudna fejleszteni olyan üzemanyagot, amely a magyar igényeknek is megfelelne. Aszódi Attila egy ilyen fejlesztés hosszát három évre saccolta az említett interjúban.
Nagyjából Hózer Zoltán is így számol. Az MTA Wigner Fizikai Kutatóközpontjának munkatársa úgy tudja, a BNFL is nagyjából ennyi ideig fejlesztette a nekünk szánt kazettákat, ami azt jelenti, hogy mindenképpen években kell gondolkodni az államnak, ha alternatív beszállítót keres. Maga a legyártás és a beszerelés nem különösebben bonyolult, a neheze a kazetta blokkba helyezését követően jön. Hosszú időn át kell méréseket végezni és kísérletezni, hogy hibátlanul teljesít-e a fűtőelem, és csak azt követően lehet egyáltalán arról beszélni, hogy szüksége van-e rá a megrendelőnek.
Mivel a nukleáris erőművekbe a világon mindenhol ugyanaz a vállalat szállítja le először a fűtőelemeket, amelyik az erőműblokkot építette, nem teljesen érthető, hogy az Euratom miért most – az új blokkok építésének kezdetén – kéri számon Pakson az alternatív üzemanyag-beszerzés lehetőségeit. Hózer Zoltán segít: mivel Brüsszel is tudja, hogy nem „két perc” a tesztüzem, és más országokban is megegyezik a kivitelező és a szállító, így minden bizonnyal nem magával az orosz függéssel van gondja, hanem egy esetleges hosszú távú elköteleződéssel. Vagyis hogy ne évtizedekre egyezzen meg hazánk Moszkvával, hanem a kísérleti időszak után hagyja nyitva a lehetőséget, hogy más nukleáris gyártó is szállíthasson fűtőelemeket. Erre egyébként akad nemzetközi példa: Franciaországban hazai gyártók húzták fel az erőműblokkokat, és kezdetben az üzemanyagot is ők biztosították, de manapság a kazetták 30 százalékát már a fent említett Westinghouse-tól vásárolják.
Hózer véleményét erősíti, hogy a finnországi Fennovoima atomerőmű – melynek szintén a Roszatom a kivitelezője – tavaly áprilisban úgy kapott építési engedélyt az Euratomtól, hogy tíz évre kötött üzemanyag-szállítási szerződést az oroszokkal. A paksi erőmű ezzel szemben húsz évre kötelezné el magát.
A Nemzeti Atomenergia Hivatal főigazgatója állítja, nincs ok túlzott aggodalomra. Az unió nem Paks-ellenes, csupán a kontinens energiabiztonságát félti, ezért lát kockázatot az egyoldalú orosz függésben. Mivel a Roszatomnak és nekünk is a megállapodás az érdekünk, így Fichtinger szerint előbb vagy utóbb pont kerül a fűtőanyag-mizéria végére.
