Magyarországi palagáz: kincs, ami nincs?

Jelenleg olyan alacsonyak a földgázárak, hogy nem tekinthető jó üzletnek a palagázbányászat sehol a világon.

A GKI Energiakutató Kft. ügyvezető igazgatója ezt annak kapcsán mondta el, hogy a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (NFM) a napokban törvénytervezetet készített, amely szerint a jövőben a nem hagyományos és különleges eljárással kitermelhető szénhidrogének után fizetendő bányajáradék 12 százalékról 2 százalékra csökken. A tárca pedig azzal indokolta a javaslatát, hogy az ilyen energiahordozó megjelenése a hazai piacon jelentősen enyhítené az ország importenergia-függőségét.

Ezért – az NFM szerint – indokolt olyan bányajáradék-mértéket alkalmazni, amely tekintetbe veszi a kitermelés magas beruházás- és költségigényét. Barta Judit úgy látja: az úgynevezett palagáz felszínre hozatalának költsége általában valóban sokkal magasabb, mint a hagyományos gázkitermelés költsége. A bányajáradék lefaragása azonban nem hat majd ösztönzőleg a befektetőkre, így nem csökken az energiaimport-függőségünk sem, mivel az új módszerrel történő gázfelhozatal nyereségességét elsősorban nem a közterhek mértéke, hanem a világpiaci árak alakulása határozza meg. Jelenleg pedig – az elmúlt hónapokban tapasztalt 30–50 százalékos áresést követően – olyan alacsonyak a földgázárak a nemzetközi piacokon, hogy nem tekinthető jó üzletnek a palagázbányászat sehol a világon. Így Magyarországon sem. Emiatt még a nem hagyományos kitermelésben úttörőnek számító Amerikai Egyesült Államokban is több cég a termelés leállítását fontolgatja – mondta az ügyvezető.

Egyes szakmai becslések szerint a palagáz kitermelése addig kifizetődő, amíg az olajárak hordónkénti 80 dollár felett mozognak. A gázárak ugyanis erősen kötődnek az olajjegyzésárakhoz a nemzetközi piacokon. Így ha esik a nyersolaj ára, akkor vele együtt zuhan a gázár is az árutőzsdéken. Mostanában pedig hordónként 55 dollár közelében mozog az Európában mértékadónak tekintett Brent olaj jegyzése, ennek megfelelően a gázárak is alacsonyak, ezer köbméterenként 200-250 dollár körüliek. Így a drágán felszínre hozható palagáz manapság nem versenyképes árú energiahordozó.

A szakértő hozzátette: a közép-európai térségben a palagázkutatásban éllovas Lengyelországban is lassulnak a feltárási munkák, csakúgy, mint Magyarországon. Az új technológia óriási hátránya ugyanis az, hogy mélyebbre kell fúrni a kutakat, mint a hagyományos földgázkitermelés esetén. Ez pedig jelentős költségnövelő tényező. (A palagáz a föld alatt 3500–6000 méteres mélységben helyezkedik el, míg a hagyományos gázmezők jobbára csupán 2000–3000 méterrel a földfelszín alatt találhatók.) Ugyanakkor a mélységi kutakból sokkal több is kell egy-egy mező kiaknázásához, mint amennyi a hagyományos lelőhelyeken szükséges, és ez ugyancsak növeli a befektetői kiadásokat. Emellett a palagáz felhozatalához úgynevezett mélységi kőzetrepesztéses technológiát kell alkalmazni, ami környezetvédelmi aggályokat vet fel. (A palagázt, amely valójában inkább márgagáz, úgynevezett nano-pórusméretű tömött kőzettípus zárja magába, amelyből nehéz kipréselni a gázmolekulákat.) A természetvédelmi aggodalmak egyebek mellett amiatt lehetnek jogosak, hogy ma még kérdéses az új típusú kitermelési módszer alkalmazásának hatása a földfelszín alatti ivóvízkészletekre és a földrengések kialakulására. Ezekről a kérdésekről a mai napig nem létezik egyetlen átfogó szakmai tanulmány sem, csupán Amerikában készül egy elemzés a témáról – jegyezte meg a szakember.

Magyarországon a felkutatott palagázkészlet meghaladja a 3400 milliárd köbmétert. Az ásványkincs felhozatalára nyolc bányatelek-engedélyt adott ki a hatóság. Ezek közül négy a Makói-árok területén, a többi a Dél-Alföldön és a Békés-medencében fekszik. További feltárandó területek az Alföld keleti és északi részén, a Zalai-medencében, a Dráva-völgyben és a Kisalföldön is vannak, de a termelés beindítása valamennyi mezőn csak évtizedes időtávlatban történhet meg. Az eddig Makó térségében lezárt kísérletek mellett egyébként jelenleg nincs hazánkban kifejezetten palagázra kiadott kutatási engedély. A legnagyobb hazai palagázvagyont rejtő Makói-árkot, amelynek hossza elérheti a 65 kilométert, a szélessége pedig megközelítőleg 25 kilométer, a 70-es évek eleje óta a Mol mellett több külföldi olajcég is próbálta – csekély eredménnyel – feltárni. Az egyik kúttal 6086 méteres mélységbe mentek le a kutatók, ami országos rekord. Az érdemi mennyiségű gázkitermelés beindítására azonban a szakemberek szerint Makó térségében sem lehet belátható időn belül számítani.