Moszkva segíthet a görög gazdaságon?

Teljesen kiürülhet a görög államkassza csütörtökön.

Kisöpri az államkasszát a görög kormány ezen a héten, mert az utolsó eurót is a Nemzetközi Valutaalap (IMF) hitelének törlesztésére kell fordítania, annak ellenére, hogy ezzel a jövő havi fizetésképtelenségét kockáztatja. A görögök nyakára tette a kést az IMF, az EU és az Európai Központi Bank (EKB) hármasa, vagyis a trojka, tőlük függ, hogy heteken belül államcsődöt jelent-e Athén. Csütörtökön a görög kormánynak 450 millió eurót kell átutalnia az IMF részére, és bár a pénzügyminisztérium biztosra ígéri a fizetést, a pénzügyi államtitkár, Nikosz Teokarakisz a Der Spiegel hasábjain a napokban úgy fogalmazott, hogy valószínűtlennek tartja a törlesztést. Az államcsődközeli helyzetben a görög kormány minden követ megmozgat, hogy időt nyerjen: Janisz Varufakisz pénzügyminiszter húsvétvasárnap Washingtonba látogatott, hogy Christine Lagarde IMF-elnököt személyesen is meggyőzze átalakítási javaslataik működőképességéről, valamint megígérte, hogy minden kötelezettségüket teljesíteni fogják.

Athén gyakorlatilag kéznyújtásnyira áll az államcsődtől, a trojka ugyanis még mindig nem bólintott rá a nemzetközi mentőcsomag következő, 7,2 milliárd eurós részletének folyósítására. A múlt héten a görög pénzügyminisztériumból már olyan hírek érkeztek, hogy a forráshiány miatt a kormánynak választania kell: vagy a közalkalmazottak bérét és a nyugdíjakat folyósítja, vagy a valutaalap kölcsönét törleszti. A patthelyzet és az időhiány miatt a hitelezők gyakorlatilag bármivel zsarolhatják az athéni kormányt, amely hiába készítette el múlt hétfőre reformcsomagját, a hitelezők további áldozatokat várnak el. A jelek szerint a kabinet nem újabb bér- és nyugdíjcsökkentéssel, hanem az adóbevételek növelésével és a csempészet visszaszorításával próbál bevételekhez jutni, ami nem nyerte el a trojka tetszését.

A pénzügyi összeomlástól tartva a lakosság külföldre menekíti megtakarításait, a görög államcsőd kockázati mutatója (CDS) pedig 2800 pontra emelkedett, így Argentína és Venezuela után ma a görögök állnak a legközelebb a bedőléshez. Bár maradt még néhány kártya Alexisz Ciprasz kormányfő kezében, aki nem véletlenül az IMF-részlet törlesztését megelőző napra időzítette találkozóját Vlagyimir Putyin orosz elnökkel. Az utóbbi két hónapban már többször felvetődött egy esetleges orosz mentőcsomag lehetősége is, ami a jelenlegi ellenséges helyzetben természetesen óriási presztízsveszteséget jelentene az Európai Bizottság (EB) számára.

Március végén tartották a görög–orosz tárgyalások legutóbbi fordulóját, amely a görög élelmiszerexport könnyítéséről és az orosz gáz árának csökkenéséről készített elő megállapodást, ami a 70 százalékban az orosz energiaimporttól függő görögöknek nagy könnyebbséget jelentene. Január végén az athéni vezetés már felvette a kapcsolatot Moszkvával egy esetleges pénzügyi segítség ügyében, mert az orosz kártya kijátszása hasznos lehet mindkét félnek, a Moszkva ellen megszavazott büntetőszankciók három hónap múlva ugyanis lejárnak, megújításukhoz pedig az összes uniós tagállam, vagyis a görögök beleegyezése is szükséges. A Jean-Claude Juncker vezette bizottság ezért jogosan tart attól, hogy az oroszok elleni intézkedések sikerében eddig is kételkedő egyes tagállamokat még nehezebb lesz meggyőzni a karantén további fenntartásáról.

A héten nagy meccsre kell készülni a görögök és a trojka között Brüsszelben, az unió ugyanis az orosz–görög közeledés ellenére sem engedett a követeléseiből, tudván, hogy Athén napokon belül a fizetésképtelenség határára jut a befagyasztott hitelrészlet felszabadítása nélkül. A helyzetet súlyosbítja, hogy a görögöknek április közepén 1,4 milliárd euró értékű lejáró állampapírokat kell megújítaniuk.

A pánikot megelőzendő a hét végén Dimitrisz Madrasz pénzügyminiszter-helyettes egy televíziós interjúban azzal nyugtatta a lakosságot, hogy a nyugdíjakra és a bérekre még az IMF-törlesztés mellett is marad pénz. A helyzet azonban ismét annyira súlyos, hogy az euróövezet elhagyását (Grexit) egyre többen valószínűsítik, míg más források az EU és Athén utolsó pillanatig halogatott megállapodásában bíznak. Mindenesetre a görög pénzügyminiszter Christine Lagarde IMF-vezetővel folytatott húsvéti megbeszélése, a közelgő Putyin-találkozó és egy esetleges kínai segítség meglebegtetése révén Athén erősebb tárgyalási pozíciókat próbál kiharcolni magának. Bár a múlt hét végén az orosz pénzügyminisztérium több magas rangú illetékese is úgy nyilatkozott, hogy egyelőre nincs napirenden egy görög mentőöv, Anton Sziluanov pénzügyminiszter néhány hete még nem zárta ki ennek lehetőségét. A végső szót Vlagyimir Putyin mondja ki, márpedig neki most kulcsfontosságú az EU megosztása az oroszellenes szankciók kérdésében.

Ennek előkészítésére utalhat, hogy Ciprasz kormányfő néhány nappal ezelőtt értelmetlennek nevezte a Moszkva elleni szankciókat, és az ukrán–orosz konfliktus tárgyalásos megoldását sürgette. Brüsszeli források szerint a büntetőintézkedésekkel kapcsolatban már több tagállam is jelezte, hogy nem tartja célravezető megoldásnak Moszkva elszigetelését. Ennek jeleként értékelhető Matteo Renzi olasz kormányfő márciusi moszkvai látogatása, nem sokkal azután, hogy Vlagyimir Putyin Budapesten már tárgyalt Orbán Viktor miniszterelnökkel. Görögország és Ciprus pedig már korábban sem helyeselte a szankciókat.

Amíg az euróövezet pénzügyminiszterei nem hagyják jóvá a Ciprasz-kabinet átalakítási terveit, Athén a mindennapi túlélésért küzd. Az adósságcsapdába került görögöknek 2010-től két óriáshitelt szavazott meg a trojka összesen 240 milliárd euró értékben, ami a görög gazdaság méretéhez és teljesítőképességéhez képest gyakorlatilag visszafizethetetlen adósságot jelent. A mentőövekhez társuló megszorítások miatt Athén gyakorlatilag hat éve recesszióval küzd, gazdasági teljesítményének egynegyedét elvesztette, lakosságának egyharmada pedig a szegénységi küszöb alatt él. A munkanélküliség kezelhetetlenül magas szintre emelkedett, a fiatalok körében pedig átlépte az ötven százalékot is. Az államadósság a költségcsökkentések és az adóemelések, valamint a privatizáció ellenére is folyamatosan nő: idén meghaladja a GDP 175 százalékát, jövőre valószínűleg tovább emelkedik, miközben a gazdaság csupán egy-két százalékos előremozdulást produkálhat.