Komoly ellentét alakult ki a kormány és a Magyar Nemzeti Bank (MNB) vezetése között a bankadó jövő évi csökkentésének feltételei körül. A miniszterelnök a Kossuth rádió tegnap reggeli műsorában kijelentette, javaslatuk szerint feltételek kikötése nélkül mérséklik a bankadót a jövő évben. Orbán Viktor szerint egy év múlva kell fölülvizsgálni, hogy törvényi előírás nélkül is emelkedik-e a bankok hitelnyújtási hajlandósága, vagy sem. Ha nem, akkor megoldást kell találni, miként lehetne ösztönözni azt.
Ezzel gyökeresen ellentétes állásponton van a jegybank. Az MNB pénzügyi stabilitásért és hitelösztönzésért felelő ügyvezető igazgatója az M1 hírcsatorna reggeli műsorában arról beszélt, gondot okozhat, ha a kormány az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankkal (EBRD) kötött szerződés szerint csökkenti a bankadót. Nagy Márton szerint a gazdaság bővüléséhez elengedhetetlen, hogy csak akkor menjen lejjebb a bankadó, ha az biztosan a vállalati hitelezés emelkedését eredményezi. Elengedhetetlen, hogy – amint azt az Erste Bank megtette az EBRD-vel kötött megállapodásban – az érintett többi pénzintézet is elkötelezze magát, hogy milyen mértékben növeli a hitelnyújtást a bankadó csökkentése fejében.
A jegybank attól is tart, hogy amennyiben a kormány elképzelése szerint nem a 2009. évi mérlegfőösszeg alapján vetnék ki az adót, hanem a 2014-es érték szerint, úgy éppen azok a bankok járnának jól, amelyek az elmúlt években visszavágták hitelezésüket. Ekkor ugyanis fizetési kötelezettségük az adó mértékének visszanyesése, valamint alacsonyabb mérlegfőösszegük miatt egyaránt csökken. Ha a bankadó-csökkentést a hitelezés bővítéséhez kötnék, akkor az a gazdasági növekedést elősegítő eszközzé válhatna, s nem fiskális eszköz maradna. Az igazgató szerint az lenne ideális, ha annál nagyobb kedvezményt kapna egy pénzintézet az adóból, minél több hitelt nyújtana. A fejlesztési bankkal kötött megállapodás értelmében jövőre 0,53 százalékról 0,31 százalékra csökken a bankadó mértéke, amit már nem a 2009. évi, hanem a tavalyi mérlegfőösszeg után fizetnek a bankok. A bankszektor terheit pedig csak úgy növelheti a kormány, ha arról előzetesen megegyezett a bankok képviselőivel.
A megállapodás ez utóbbi pontjának végrehajtását is érte már kritika. Az osztrák Erste-csoport vezetője, Andreas Treichl a Reutersnek adott nyilatkozatában kijelentette: a magyar kormány megsérti a megállapodást, amikor a bankokra akarja terhelni a Quaestor-ügyfelek kártalanítását. Egy, a brit hírügynökségnek nyilatkozó jegybanki szakember ennek költségét évi 100 millió dollárra (27 milliárd forintra) becsülte. Treichl nem akart részletekbe menni a bankjukat emiatt ért veszteség nagyságáról, de megerősítette: bármekkora is legyen az, semmiképpen sem érinti magyarországi jelenlétüket. Treichlhez hasonló figyelmeztetést már az EBRD is küldött az ügyben a magyar kormánynak: Sir Suma Chakrabarti, a szervezet elnöke korábban arról beszélt, folynak a megbeszélések a magyar hatóságokkal és a jegybankkal, illetve hogy az EBRD részvényesei is nagy érdeklődéssel figyelik az eredményeket.
A kártalanításról szóló jogszabály értelmében a Quaestor-károsultak Kárrendezési Alapja a Befektetővédelmi Alappal (Beva) együtt ügyfelenként harmincmillió forintig kártalanít. Ennek költségét a Beva-tagokra terhelik, azaz a tisztességesen működő cégeknek kell kifizetniük a csaló vállalkozások által fölhalmozott adósságot. Utólag – amennyiben sikerül a kárért felelősök vagyonából megfelelő összeget lefoglalni – a Beva-tagok megkaphatják pótlólagos befizetéseik ellenértékét. Gond azonban, hogy ez évekbe telhet, s addig ezek a költségek a banki mérlegeket terhelik, ezzel is csökkentve az oly áhított hitelezésbővülésre fordítható összeget. A tervek szerint a meg nem térített befizetéseket a bankadóból vonhatnák le, vagyis az adófizetői pénzek is részt vennének a kártalanításban.
