Tavaly tavasszal hirdette meg tíz pontból álló gazdasági programját Orbán Viktor miniszterelnök. Több mint egy évvel azután, hogy a kormány újbóli felhatalmazást kapott, lapunk utánajárt, eddig mi valósult meg a tervek közül.
Az államadósság finanszírozásába nagyobb arányban kell hazai forrást bevonni: ez volt az első pont. Török Zoltán, a Raiffeisen Bank vezető elemzője a Magyar Nemzetnek elmondta, ez a folyamat már 2013 óta tart, a lakossági termékek felfutása mellett az önfinanszírozó bankrendszer ötlete is nagyobb állampapír-állomány fenntartására ösztönzi a pénzintézeteket.
A közelmúltban egyedül az okozhatott fejtörést az Államadósság-kezelő Központnak (ÁKK), hogy a Franklin Templeton amerikai vagyonkezelő csoport 2000 milliárd forintos portfóliójának 20 százalékát már leépítette. Barcza György, az ÁKK vezérigazgatója azonban hangsúlyozta: a legnagyobb magyarországi befektető portfóliójának fokozatos, normál piaci körülmények között zajló zsugorodása kedvező Magyarország számára.
Ezt azzal indokolta, hogy hazánk így szépen lassan megszabadulhat attól a kockázattól, hogy az államadósság jelentős része egyetlen kézben összpontosul, így több kisebb befektető veszi át a Templeton helyét.
Orbán második pontja az újraiparosítás. Már most a harmadik legiparosodottabb ország vagyunk Európában, a miniszterelnök szerint azonban a németeket és a cseheket is meg kell előznünk a tekintetben, hogy a GDP mekkora hányadát teszi ki az ipar. Török Zoltán úgy látja, ez a törekvés a kecskeméti Mercedes-beruházás 2008-as bejelentésével kapott lábra, s főleg járműipari beruházások révén azóta is folyamatosan nő a feldolgozóipar.
Rákossy Balázs, a nemzetgazdasági tárca európai uniós források feldolgozásáért felelős államtitkára ezzel kapcsolatban megjegyezte: a fejlesztési politika kéz a kézben jár a nemzeti újraiparosítás stratégiájával, amelyben kiemelt célterületként jelölték meg a magas hozzáadott értékű iparágakat. Ez utóbbiak a jármű- és gépipar, az elektronika, az infokommunikáció, a logisztika, az élelmiszer- és az egészségipar, beleértve a gyógyszergyártást is.
A harmadik pont a nemzetközi térben való helyfoglalás befejezése; itt Törökországot és Indiát említette fontos partnerként Orbán Viktor. A Raiffeisen Bank vezető elemzője szerint legitim törekvés a külgazdasági kapcsolatok diverzifikálása, ugyanakkor Európa szívében a geopolitikai adottságok, illetve a gazdaság behatárolható mérete miatt törvényszerű, hogy a meghatározóbb együttműködő felek – Németországgal az élen – a környező országok maradnak.
A bankszektor tulajdonviszonyainak megváltoztatása is külön pontként szerepelt: az 50 százalék feletti hazai tulajdonarány már az MKB felvásárlásával megvalósult, s erre jött még rá az Erstében megszerzendő 15 százalék az államnak.
Az elmúlt egy évben nem tartozott a fajsúlyosabb témák közé a birtokszerkezet megváltoztatása: a kabinet álláspontja az, hogy a kis- és középbirtokoknak 80 százalékos többsége lenne ideális a nagybirtokok 20 százalékával szemben. Ez az arányeltolódás arra utal, hogy a gazdasági optimumnál fontosabb tényező az agrárágazat szociális-társadalmi vetülete. A hatékonyságnövelés kulcsa éppen a nagybirtokok túlsúlya lenne, így viszont több családnak biztosít kereseti lehetőséget a mezőgazdaság.
Orbán külön pontban szólt az innovációs központok létrehozásáról. Török Zoltán szerint ezen a téren jelentős elmaradásaink vannak, lényegesen több kapcsolódási pontot lenne szükséges teremteni az egyetemi kutatócsoportok és a versenyszféra között.
Ehhez hasonlóan a népességfogyás megállítása is várat magára, ugyanis, még ha lassuló ütemben is, de tovább tart a negatív tendencia. A munkát terhelő adók további csökkentésével kapcsolatban Németh Dávid, a K&H Bank Zrt. vezető elemzője azt emelte ki, hogy a személyi jövedelemadó 16-ról 15 százalékra való csökkentése jól kommunikálható, de nem jelentős változás, figyelemre méltó ugyanakkor a két gyermek utáni adókedvezmény növelése.
Az új energiarendszer pont arra a kormányzati törekvésre utal, hogy Magyarországon legyen a legalacsonyabb az energia ára. A lapunk által megkérdezett elemzők úgy vélik, ez a terv csak akkor lehet megalapozott, ha az ország rendelkezik a szükséges komparatív előnyökkel az energiatermelésben. Ám ha a lakossági után lendületet vesz az ipari rezsicsökkentés is, az nem a kormány ráhatásának, hanem a piaci liberalizációnak tudható be.
A tizedik ponttal, a teljes foglalkoztatással kapcsolatban Németh Dávid azt húzta alá, hogy a hasonló méretű Csehország példáját követve legalább 4,8 millió embernek kellene dolgoznia idehaza is, ehhez képest jelenleg 4,2 millión állunk: ebből 200 ezer fő szerepel a közmunkában. Nélkülük a válság előttinek felel meg a foglalkoztatottság szintje.
Török Zoltán arra hívta fel a figyelmet, hogy a közmunka mellett a gazdasági növekedés hatására azért a magánszektorban is születnek munkahelyek, illetve drasztikusan megnőtt a részmunkaidős foglalkoztatottak száma. Több helyen azonban nincs elég képzett, motivált munkaerő, például Szombathely, Miskolc vagy Tatabánya környékén.
