A GDP csapdájában hazánk

Bár a GDP-adatokat nagyban javítja a Mercedes és az Audi, a nemzetgazdaság felvirágoztatásából csak szerényen veszi ki részét.

Bodacz Péter
2015. 08. 05. 8:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Bár a Magyarországon ténykedő autógyárak rendkívül nagy mértékben hozzájárulnak a nemzeti össztermék, a GDP növekedéséhez, a kormány, az Európai Unió, s a nemzetközi hitelezők számára meghatározóként kezelt mutató nem sokat árul el arról, hogy a konszernek ténylegesen milyen mértékben veszik ki részüket a magyar gazdaság és az életszínvonal felzárkóztatásából. Az eddigi tapasztalatok szerint nem nagyon: az utóbbi napokban élénk sajtóvisszhangja volt annak, hogy a kecskeméti Mercedes-Benz Manufacturing Hungary Kft. 20 milliárd forint osztalékot fizetett ki a tulajdonos német Daimler AG-nek, ami a gyár teljes tavalyi hasznának felel meg.

Ahogy arról tegnap beszámoltunk, a 2012 óta termelő magyar leányvállalatból eddig összesen 33 milliárd forintot vettek ki a tulajdonosok, az első évi nyereség fele – mintegy 13 milliárd forint – ugyanis szintén osztalék formájában távozott az országból. Ez az összeg meghaladja az eddig befektetett pénz 10 százalékát. A csillagos márkát azonban bőven túlszárnyalja a haszon kivitelében az Audi Hungaria Motor Kft.: a szintén német Audi AG tulajdonában lévő győri leányvállalat 2012-ben 900 milliárd, az idén pedig 3 milliárd forint osztalékot utalt át a tulajdonosi bankszámlákra.

Ezen összegek tehát – jóllehet javították a magyar GDP-t, amelynek negyedét az autóipar adja – a nemzetgazdaság helyzetén érdemben nem segítenek. A kormánnyal stratégiai megállapodásokat is kötött cégek magatartásának egyébiránt kedvez a gyenge lábakon álló hazai gazdasági helyzet: az Orbán-kormány egyik fő célja a növekedés feltornászása, szinten tartása mellett ugyanis épp az, hogy javítson az egyébként igen cudar foglalkoztatási mutatókon.

Szintén a multik pozícióját erősíti, hogy közvetlen befolyással vannak a GDP-re; ha a „vállalkozói klíma” romlása esetén visszafognák termelésüket, az azonnal meglátszana a mutatón, valamint az annak függvényében megállapított államadóssági és államháztartási arányszámokon. Ez pedig rontaná az ország külső finanszírozási feltételeit. Azaz nem túlzás kiszolgáltatott helyzetről beszélni.
Mint ismeretes, a Mercedes 2008-ban jelentette be, hogy Kecskeméten hozza létre új gyárát, a Gyurcsány-kormány 30 milliárd forinttal támogatta a céget.

A 2012-ben indult termelés folyamatosan növekszik, jelenleg négyezren dolgoznak az üzemben, három műszakban. Nem hivatalos információk szerint a gyár dolgozóinak többsége bruttó 200 ezer forint körüli összeget – 670 eurót – keres havonta, ami töredéke az azonos munkát végző német Mercedes-dolgozókénak. A vállalat egyébiránt működése óta összesen 200 millió forint társasági adót fizetett, míg Kecskemét városának ötmillió euró, azaz mintegy másfél milliárd forint támogatást adott.

Az Audival is bőkezűen bánik a kabinet: a társaság 2011-ben 45 milliárd forintnyi – az unió által is vizsgált – állami támogatást kapott. (Matolcsy György még gazdasági miniszterként mindössze 11,2 milliárd forintos támogatásról beszélt, a négyszer nagyobb összegre a brüsszeli ellenőrzés során derült fény.) 2014-ben aztán újabb, 1,75 milliárdos apanázs érkezett karosszéria- és lakkozóüzemre, míg képzési támogatásként 330 millió, oktatási központ létrehozására pedig 335 millió forintot utalt át az állam. Részint az ezen támogatások révén létrejött beruházások is hozzájárultak ahhoz, hogy az Audi mentesüljön a társasági adó fizetése alól 2014-ben.
Ugyanakkor jó hír, hogy az Audi időközben 1800 fővel, 11 ezresre bővítette munkaerő-állományát. A társaság egyébiránt 1993-ban vetette meg lábát Győrben, azóta összesen 6,75 milliárd eurót – mai áron számolva mintegy 2000 milliárd forintot – ruházott be hazánkban, magyarán csak az elmúlt néhány évben a befektetés közel fele megtérült.

A gyártók magatartásával kapcsolatban Róna Péter közgazdász lapunknak korábban kifejtette: a multinacionális cégek nem érdekeltek abban, hogy az olcsó munkaerővel megtermelt hasznot itthon kamatoztassák. – A kormánynak a stratégiai megállapodások megkötésekor volna mozgástere arra, hogy a partnerül fogadott multikat rávegye, a hasznot legalább részben itthon fektessék be. Jogos igény, hogy a támogatásokért cserébe a cégek ugyanazt a magatartást folytassák itt, mint otthon – fogalmazott Róna Péter.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.