„Támogatás nélkül sosem térül meg”

Jávor Benedek szerint a kormánynak világossá kellene tennie, Paks II olcsó vagy drága áram forrása lesz.

Mekkora esélyt lát arra, hogy megvalósul a paksi atomerőmű bővítése, vagyis arra, hogy valóban megépül a két új, 1200 megawattos erőműblokk?
– „Béljóslás” lenne pontosan megmondani az esélyeket. Az azonban egyértelmű, hogy egyre több akadály áll az építkezés előtt. Ezek a hátráltató tényezők pedig meglehetősen komolyak, hiába igyekszik a kormányzati kommunikáció apróságnak, technikai részleteknek feltüntetni őket. Így egyre inkább kérdésessé válik az építkezés beindítása az eredetileg tervezett 2018-as időpontban, és felvetődik annak a lehetősége is, hogy a beruházás végül csak terv marad.

– Ha már az akadályoknál tartunk, két uniós vizsgálat is zajlik az építkezéssel kapcsolatban. Az egyik arra keresi a választ, hogy miért nem versenytárgyaláson választotta ki a kormány az orosz kivitelezőt, a Roszatomot. A másik pedig azt firtatja, hogy részesül-e az erőmű-beruházás tiltott állami támogatásban. Milyen végeredménnyel zárulhatnak ezek az eljárások, és milyen szankciókra számíthat az ország, ha kiderül, hogy jogsértés történt?
– Az Európai Bizottság valóban kötelezettségszegési eljárást indított országunk ellen, mert a kormány versenyeztetés nélkül adta ki a Roszatomnak az építési megbízást, megkerülve az uniós közbeszerzési előírásokat. A kormányzat arra hivatkozik, hogy a megrendelés nem esik a közösségi közbeszerzési szabályok hatálya alá, mert nemzetközi egyezményt kötöttek róla. Ezt az érvet azonban eddig sem fogadta el a bizottság, ezért indította el az eljárást az építkezés ügyében, a jelek szerint viszont nincs jobb érve a kormánynak, s hiába bizonygatja, hogy a későbbiekben a Roszatom majd mindent versenytárgyaláson szerez be. Ettől még tény marad, hogy az orosz céget nem tenderen választotta ki a kormány. Emellett a kabinet azon érvelése sem állja meg a helyét, hogy másutt sem versenyeztetésen jelölték ki az atomerőművek kivitelezőit. A kormány által felhozott angol és finn példa ugyanis magánberuházásokat takar, nem közpénzből megvalósuló építkezéseket. Így azokra nem vonatkoznak ugyanazok a közbeszerzési előírások. Az Európai Unió végül közbeszerzési eljárás lefolytatására kötelezheti a magyar kormányzatot, s ennek következtében pályázatot kell kiírnia a kabinetnek az atomerőmű megépítésére. Vagyis el kell kezdeni elölről az építési projektet.

– Mi az ön álláspontja a tiltott állami támogatás ügyében?
– Biztos vagyok benne, hogy az erőműépítésbe fektetett összeg soha nem térül meg kormányzati szubvenció nélkül. Ezt a véleményemet több szakmai tanulmányra alapozom, amelyek mind arra a következtetésre jutottak, hogy az áramáraknak legalább a mostani kétszeresére kellene emelkedniük ahhoz, hogy az építkezés rentábilis legyen. A kormányzat által gyakran emlegetett úgynevezett Rothschild- tanulmány is arra alapozza a beruházás életképességének bizonyítását, hogy a jelenleginél sokkal magasabb áramárakkal számol. Ezeknek a kormányzati számolgatásoknak a pontosságát azonban az EU vitatja, mivel az uniós szakértők nem tartják valószínűnek, hogy bekövetkezik a kormányzat által előre jelzett többszörös áramár-növekedés. Abban az esetben viszont, ha mégis radikálisan emelkednek a villamosenergia-árak, s ezért térül majd meg a paksi erőmű megépítésére fordított óriási összeg, akkor a kormány rezsicsökkentési ígérete válik teljesíthetetlenné. A kabinet ugyanis eddig azt szajkózta, a rezsicsökkentés miatt van szükség a két új reaktor megépítésére. Az Orbán-kormánynak el kellene már végre döntenie, hogy Paks II az olcsó vagy a drága áram forrása lesz. Nem megy tovább, hogy Brüsszel felé többszörös áremelkedést, a magyar lakosságnak viszont további áramdíjcsökkentést vetít előre a kormány. Az EU egy harmadik kérdésben is vizsgálódik, ki szeretné deríteni, a kormány miért titkosítja azokat a paksi építkezéssel kapcsolatos szerződéseket, amelyeket joga lenne megismerni a lakosságnak.

– Számításai szerint mindent egybevetve mekkora költséggel járhat az erőműbővítés?
– Elkeserítő számokkal szolgálhatok. Maga a tízmilliárd eurós orosz hitel, amelyet Moszkva folyósít az építkezéshez, árfolyamtól függően 3000-3300 milliárd forintot tesz ki. Ehhez hozzá kell számítani a 20 százalék önerőt, ami 750-800 milliárd forint. Ez már összességében 3750-4100 milliárd forint kiadás. Ehhez hozzáadódik még a kamatköltség, ami 2500-2700 milliárd forint. Emellett számolni kell a járulékos kiadásokkal is, például a hálózatbővítési és -fejlesztési költségelemekkel vagy az esetleges csúszások árnövelő hatásával, amelyeket a kabinet szándékosan nem számol bele az építkezés árába. Ha mindent összeadunk, és optimistán számolunk, akkor is 6500-7000 milliárd forintról beszélünk, amit a magyar lakosságra terhel az Orbán-kormány. Ezt az összeget 30 éven át kell majd kinyögnünk. Ezenfelül az új atomerőműblokkok akár évi 100-200 milliárd forint veszteséget is termelhetnek, ha a kormányzat számításai ellenére mégsem többszöröződik meg az elkövetkező években az áram ára. Vagyis soha egyetlen kormány nem rakott még ekkora terhet a lakosság nyakába, ráadásul teljesen szükségtelenül.

– Csak gazdasági okokból ellenzi a két új paksi reaktor megépítését?
– Számos indokom van az építkezés elleni fellépésre, nem csak az, hogy a Paks II projekt megvalósítása pénzügyileg megnyomorítja az országot. Ez az építkezés ezer sebből vérzik. Az egyik legfontosabb ellenérvem az, hogy óriási kockázatot vállalunk az új atomerőmű megépítésével. Egyelőre ugyanis  nincs megoldás sem a most üzemelő, sem az új atomerőműben keletkező kiégett fűtőelemek végleges elhelyezésére. Így ennek terhét is a következő generációkra hagyjuk. Vagyis az utódainknak kell majd gondoskodniuk az óriási mennyiségű, több ezer évig erősen sugárzó elhasznált fűtőanyag biztonságos tárolásáról. Ezt ma még a világon sehol sem tudták megoldani. Ugyanakkor ezzel a beruházással bebetonozzuk az ország elavult energiatermelési rendszerét, szerkezetét, ami a nyolcvanas évek gondolkodását tükrözi. Ezáltal kizárjuk magunkat a korszerű termelési módok alkalmazásából, elterjedéséből, vagyis a fejlődésből. Abból az energetikai forradalomból, amely jelenleg egész Európában zajlik.

– Milyen energiatermelő egységek lehetnének az alternatívái a megépítendő paksi erőműnek?
– A megoldások sorában az első az energiahatékonyság növelése lehetne. Csak azzal akár 10-20 százalékkal csökkenthetnénk az ország energiafelhasználását, ha rendbe hoznánk a lakóházak fűtési rendszereit, s megfelelően szigetelnénk az épületeket. Erre azonban a kormány nem hajlandó vissza nem térítendő támogatást adni, miközben az EU támogatási kereteiben megvan rá a több tíz milliárd forintos jóváhagyott összeg. Ugyanakkor a megújuló források – például a nap, a szél, a geotermikus energia – is a rendelkezésünkre állnak. Emellett a hőt és az áramot termelő hagyományos erőműveink hatásfoka is javítható, akár 7-8 százalékkal is, csakúgy, mint magának a hálózatnak a hatékonysága. Egy intelligenssé alakított villamosenergia-rendszer irányításában pedig akár maga a lakosság is részt vehet a fogyasztási szokásai átalakításával. Mindezeken felül több kicsi, helyi szükséglet kielégítésére termelő erőműre, decentralizált rendszerre lenne szükség egy nagy kapacitású egység helyett. Kicsit tágabb látószögből nézve pedig az európai együttműködésben, azon belül például a közös regionális villamosenergia-rendszer irányításában is van szabad forrás. Gondoljunk csak arra, hogy amíg a magyar hálózatból hiányoznak a kiegyenlítő erőművek, addig szomszédainknál számos vízerőmű működik, amelyek képesek lennének betölteni a kiegyenlítő szerepet. Egy szó, mint száz, hatalmas lehetőségek kínálkoznak az energiatakarékosságra és a környezetbarát termelési módok alkalmazására, a hálózatok mostaninál jóval gazdaságosabb működtetésére.

– A jelenlegi jogi és gazdasági körülmények között állami támogatás nélkül a zöldenergia-termelési módok nem piacképesek, túlzottan drágák.
– A megújuló energiák egyre olcsóbbak, és ne feledjük, az új paksi blokkok a tervek szerint csak 2025 után állnak majd üzembe. Szakmai számítások eredménye, hogy egy kilowattóra napenergia ára már 2020-ban 14-17 forintba kerül majd. Míg az új paksi reaktorok termelői ára 30-32 forint lesz. Vagyis le kell számolni az olcsó nukleáris energiának a kormányzat által terjesztett legendájával.

– A kormány részéről elhangzottak olyan nyilatkozatok, melyek szerint bármi is történik az uniós vizsgálatok során, és az EU hiába kérte, hogy egyelőre ne vegyünk fel pénzt az orosz hitelkeretből, a kormány még idén lehívja az első kölcsönrészletet. Miként vélekedik erről?
– A kormányzat előremenekül. Igyekszik visszafordíthatatlanná tenni az építkezés folyamatát. Olyan helyzetet készül teremteni, hogy ne, vagy csak óriási költségek árán lehessen leállítani a reaktorépítést. Azt szeretné, ha minél hamarabb eljutnánk a költekezés olyan szintjére, hogy már ne legyen visszaút. Ez azért rémisztő, mert egy-két év múlva olyan helyzetbe kerülhetünk, mint ami több más atomerőmű-projekt esetében kialakult. Vagyis félig vagy egészen kész erőművek állnak, amelyeket nem helyeztek üzembe különböző okok miatt, például Németországban vagy Ausztriában. Vagy óriási költségtúllépés mellett próbálják befejezni az időben is csúszó, egyre katasztrofálisabb beruházásokat, mint Franciaországban és Finnországban.

– Miért ragaszkodik ennyire a jelenlegi kormánypárt ehhez az építkezéshez?
– Több oka is lehet erre. Például az, hogy politikai presztízsveszteség lenne a kormánynak, ha kihátrálna az építkezésből. Az is lehet, hogy a kabinet energetikai tanácsadói elavult szemléletet képviselnek, ezért a makacs ragaszkodás. De szerintem van még egy apróság, amit nem érdemes figyelmen kívül hagyni. Az, hogy – kamatok nélkül – 4000 milliárd forintos beruházásról beszélünk. Magyarországon pedig az óvatos becslések szerint is 15 százalékos korrupciós veszteséggel lehet számolni az állami beruházások esetében. Ez pedig azt jelenti, hogy 600 milliárd forintos összeg eltűnése kalkulálható előre a projekt megvalósítása során.

– Orbán Viktor miniszterelnök lapunk értesülései szerint februárban találkozik Vlagyimir Putyin orosz elnökkel Moszkvában. A megbeszélésen az egyik fő téma feltehetően a paksi építkezés lesz. Milyen mondanivalójuk lehet a feleknek?
– Lesz mit megbeszélniük. Orbán Viktor kormányfőnek várhatóan számot kell majd adnia arról, hogy miért akadozik a beruházás, és arra is kell valamiféle választ adnia, hogy milyen módon védekezik az uniós vizsgálatokban szereplő vádak ellen, és hogyan folytatja az építkezést, ha az EU leállíttatja a projektet. Putyinnak pedig vélhetően arról kell majd biztosítania a magyar felet, hogy az eredetileg ígért feltételekkel a rendelkezésére áll a tízmilliárd eurós kölcsön. Annak ellenére, hogy a hitel folyósítására kijelölt orosz állami Vnyesekonombank gyakorlatilag a csőd szélén áll, és a talpon maradáshoz hozzávetőleg 18 milliárd dolláros azonnali tőkeinjekcióra van szüksége. Úgy vélem, most alakult ki az a helyzet, amikor egyik félnek sem kellene erőltetnie az építkezést. A racionális szereplőknek meg kellene várniuk, amíg tisztázódnak a vitás kérdések az EU és a magyar kormány között, illetve javul valamelyest az alacsony olajárak miatt padlóra került orosz költségvetés helyzete. De egy szóval sem állítom, hogy racionális szereplők fognak tárgyalni.