Hajmeresztő elképzelésnek nevezte Mellár Tamás közgazdász, egyetemi tanár azt a törvénymódosító javaslatot, amely szerint a kormány országgyűlési, illetve minden egyéb ellenőrzés nélkül vállalhatna költségvetési kiadásokat úgy, hogy még nem áll rendelkezésre azok fedezete. A Lázár János kancelláriaminiszter által jegyzett javaslat a közgazdász szerint a szocialista időket idézi, amikor költségvetés ugyan volt, de nem az határozta meg, hogy a kormány mikor mire költ, hanem hogy a különböző érdekkijáró erőkkel milyen egyezségre sikerült jutnia. – Ha megvalósul az elképzelés, az azt a veszélyt rejti magában, hogy a sok kötelezettségvállalás miatt jelentősen túlléphetik a büdzsét. A másik gond, hogy mindenféle ellenőrzés nélkül keletkeznek költségvetést terhelő kötelezettségek – fejtegette Mellár Tamás. – Ha valaki a kormányban úgy dönt, hogy erre vagy arra akar költeni, akkor még arra a formális kötelezettségre sem kell majd figyelemmel lennie, hogy azt a parlament megtárgyalja, s szavazni kell róla.
Ha nincs korlát, akkor olyan kiadásokra is sor kerülhet, amelyeket nehéz volna elfogadtatni a közvéleménnyel.
Ez a következő lépcsője az elmúlt időszakban tapasztalható központosítási folyamatnak – tette hozzá.
Róna Péter közgazdász hasonlóképpen látja a törvényjavaslat jelentőségét. – A költségvetés nyilvános dokumentum, amelyből világosan ki lehet olvasni, hogy mit mire költ az ország. A Lázár János miniszter által benyújtott javaslat értelmében ez az átláthatóság és ellenőrizhetőség megszűnik, ahogy az alaptörvénynek az a kitétele is, hogy a költségvetést az Országgyűlés hagyja jóvá – fejtette ki kérdésünkre.
– A törvényjavaslat értelmében ugyanis azt, amit a parlament jóváhagyott, a miniszterelnök vagy a kormány valamely tagja átalakíthatja. Egyébként nem új jelenség, hogy a parlament ellenőrzése alól kivonnak jelentős nagyságú közpénzeket, hiszen a Magyar Nemzeti Bank is ezt teszi, amikor a nyilvánosság kizárásával gazdálkodik közpénzekkel. De a kabinet már korábban is világossá tette, hogy kormányrendeletekkel, azaz a nyilvánosság kizárásával szeretne kormányozni, nem pedig a törvényhozáson keresztül. Ebbe a rendszerbe illeszkedik a mostani törvényjavaslat is – vélekedett a közgazdász.
A jogszabály-módosítás a tegnapi kormányszóvivői tájékoztatón is szóba került. A Miniszterelnökséget vezető miniszter tagadta a sajtóban megjelenteket, szavai szerint mindössze arról van szó: a döntéssel lehetőséget szerettek volna teremteni rá, hogy a havonta felhalmozódó költségvetési maradványt a lehető leggyorsabban föl lehessen használni.
Lázár János magyarázata Mellár Tamás szerint félrevezető.
A költségvetésben ugyanis van egy bizonyos fajta ciklikusság. Amíg a kiadások viszonylag egyenletesek, a bevételek egyenetlenül érkeznek. A negyedéves adóbevallók például háromhavonta fizetnek be nagyobb összegeket, így időszakonként igen jelentős összeg halmozódik föl a költségvetésben, amit a javaslat értelmében mindenféle ellenőrzés nélkül költhetne el a kormány. Ha a jogszabályt elfogadják, akár az is megtörténhet, hogy tudatosan alátervezik a költségvetési bevételeket, mert így a szokásosnál nagyobb összegek halmozódhatnak föl, amelyet az Országgyűlés és így az ország nyilvánossága elől eltitkolva költhetnek el.
A napokban benyújtott törvényjavaslatban rejlő veszélyekről először egyébként a Napi.hu adott hírt. A portálon megjelent cikk szerint szabad kezet adna magának a kormány a költségvetésen felüli költekezésre, ha a parlament elfogadja a kancelláriaminiszter által a költségvetési törvény módosítására előterjesztett javaslatot. Az írás szerint az alig egyoldalas módosító javaslat lehetővé tenné, hogy a kormány év közben korlátlanul vállalhasson kifizetéseket a költségvetés terhére anélkül, hogy ahhoz az Országgyűlés hozzájárulna. A módosítás elfogadása esetén ugyanis a kormány határozatban vagy rendeletben dönthetne arról, hogy olyan kötelezettségeket vállaljon, amelyeknek adott pillanatban nincs meg a forrásuk. A jelenlegi rendszerben, ha nem áll rendelkezésre a költségvetésben egy adott feladatra elegendő összeg – mert nem tervezték előre, vagy mert a teljesítéséhez nincs elegendő forrás a tartalékban –, a parlamenti többség módosíthatja a törvényt. Feltéve, hogy fontosnak tartja a kérdéses feladat ellátását.
De ha megszavazzák a vitatott módosítójavaslatot, akkor még kormányülésre sem lesz szükség egy-egy ilyen akcióhoz, azaz mindenféle kontroll nélkül vállalhat költségvetésen túlmutató kötelezettséget a kormányfő vagy helyettese, hiszen kormányhatározatot bármelyikük kiadhat. További lazítás a jelenlegi rendszerhez képest, hogy amíg most csak a költségvetés végrehajtásáért felelős kormánytag – a jelenlegi felállásban a nemzetgazdasági miniszter – terjeszthet elő ilyen javaslatokat, addig a jövőben bármelyik miniszter megtehetné ezt. Csavar a dologban, hogy a feladathoz szükséges forrást csak a kötelezettségvállalás után kell megtalálni, mégpedig a folyamatban egyáltalán nem résztvevő, költségvetésért felelős miniszternek.
A Napi.hu-nak nyilatkozó közigazgatási szakértő szerint extrém esetben az is előfordulhat, hogy éppen az a gazdasági miniszter tudja meg utólag a kötelezettség keletkezését, akinek elő kell teremtenie a szükséges összeget. Az elképzelés szerint a gazdasági miniszternek minden év végéig kellene gondoskodnia a szükséges pénzről. A költségvetés kötelezettségvállalása – azaz a fizetési kötelezettség – akkor is fennáll, ha mégsem sikerül az év végéig előteremteni a tárcavezetőnek az összeget. Ez azt is jelenti, hogy az ilyen kötelezettségvállalások növelik a költségvetés hiányát, ami mindenképpen ellenkezik a nullszaldós, azaz hiány nélküli büdzsé nemrég felvetett elképzelésével.
