Egy év csend után váratlanul megjelent az első nemzeti otthonteremtési közösséget (nok) szervező titokzatos csoport az interneten, és az ElsőLakás.hu honlapon megkezdte a jelentkezők toborzását.
Pedig a lakáslottónak is nevezett nok nem éppen veszélytelen: sem az Országos Betétbiztosítási Alap, sem egyéb szervezet nem garantálja a latin-amerikai mintára szervezett fogyasztói csoport számlájára befizetett összegeket. A szakértők nem is értik, hogy az Orbán-kormány egy éve miért adott zöld utat Rogán Antal kabinetminiszter kezdeményezésének, hiszen az ilyen típusú közösségek gyakori kísérőjelensége a csalás. Ugyanis a konstrukció lényege az, hogy a lakásra áhítozók rendszeres pénzbefizetésekkel beszállnak a magáncégek által szervezett otthonteremtési csoportokba, a közösség pedig sorsolással dönti el, ki juthat hamarabb ingatlanhoz. Még ha nem is dől be idő előtt egy ilyen társaság, a szegényebb befizetők szinte garantáltan rosszul járnak vele – hívják fel a figyelmet szakértők.
A másik csavar a történetben az, hogy a jogszabály eredeti feltételeinek a Fidesz-közelinek tartott Carion-csoport két cége felelt meg a leginkább. Az is biztos, hogy egy vállalkozás már beadta a nok szervezése iránti engedélykérelmét, amit – a Portfólió.hu kérdésére – a jegybank felügyeleti részlege is megerősített. Ám nem tudni, melyik cégről van szó, és lapunk kérdésére a Carion részéről is csak annyit válaszoltak: nem ismerik az ElsőLakás.hu honlapot, és annak üzemeltetőit sem.
Egyébként a bírálók felhívják a figyelmet arra, hogy a Carion-csoport egyik tagja, a Poligrupo arról ismert, hogy 2006-ban a fogyasztók megtévesztése miatt tízmillió forintos bírságot kapott. A másik, a Carion információnk szerint évekkel ezelőtt kapcsolatba kerülhetett a Fidesz-közeli Századvég-csoporttal. Utóbbi – forrásunk elmondása szerint – 2009 őszén a Cariontól bérelt irodát a Pauler utca 6. szám alatt. Az eredeti, egyetlen üzletcsoportra szabott, a nokról szóló törvényt végül a parlament módosította, miután Áder János köztársasági elnök visszaküldte. Így a végső változat szerint a Carion ügyvezetői által javasolt szervezők is bekerülhetnek a körbe.
Márpedig a szervezőcég mindenképpen jól jár: legkevesebb 120 fővel kell létrehoznia olyan, 10-15 évig működő, lakásvásárlásra szakosodott csoportot, amelynek tagjai havi rendszeres befizetést vállalnak. Ennek fejében a tag – ha már összejött a tervezett lakásár 20 százaléka – sorsolás és licitálás során hozzájuthat a közösség pénzéből a vásárláshoz még hiányzó összeghez. Havi 25 ezer forint állami támogatás jár a befizetésekhez, de fontos kikötés, hogy az összeg kizárólag új lakás vásárlására használható fel, a befizetett összeg viszont nem kamatozik. A működés egyéb feltételeit a szervezőcég határozza meg, így például azt, hogy mikor és milyen feltételekkel zajlik a nyertesek kiválasztása. A szerződéskötési díj a megcélzott hitelösszeg egy százaléka, de ezenfelül a szervezők havi egyezrelékes, azaz 10–40 ezer forintos szervezési díjat is szedhetnek a tagoktól. Nokot csak azok a cégek hozhatnak létre, amelyek fogyasztói közösségekről szolgáltattak adatokat legalább két évig, legkevesebb ezer lakást adtak el ilyen módon, zrt. formában működnek, és legalább százmillió forintos alaptőkéjük van.
Gergely Péter, a Bankráció.hu vezető elemzője szerint nem erősíti a nok iránt a bizalmat, hogy a licit szabályai nagyon ködösek, nem tudni, pontosan ki és milyen feltételekkel kaphatja meg a rendszerben összegyűlt összegből a lakásvásárláshoz szükséges tőkét. Ugyancsak problémákat lát a rendszer tervezett működésében az IFL Gazdaság blog lapunknak nyilatkozó szerzője. Szarvas Norbert szerint azok lennének előnyben a licitálásnál (lakásszerzésnél), akik nagyobb összeget tudnak előre befizetni, illetve a havi kötelezettségen felül extra összegeket tudnak felajánlani. Ezért szinte törvényszerű, hogy a tehetősebb tagok viszik el az első lakásokat. Ezzel szemben a szegényebb tagok akár 8-10 évig vagy még ennél is hosszabb ideig fizethetik a havi több tízezer forintos kötelezettséget, mire lakáshoz juthatnak. Ha pedig valaki időközben csak kisebb összeget tud fizetni, az eredeti elképzelésénél kisebb értékű lakás vásárlására számíthat. Aki viszont ki akar szállni, annak ki kell várnia a közösség megszűnését, és csak utána juthat hozzá befizetéseihez. Vagyis a szegényebbek befizetéseiből finanszírozzák a tehetősebbek lakásvásárlását. Arra sincs garancia, hogy mindenki lakáshoz jut a futamidő végéig, hiszen lehetnek olyanok, akik nem tudják fizetni 10-15 éven át a vállalt összeget. Erre a célra ugyan a befizetett összegek három százalékát félreteszik, de nem biztos, hogy ez fedezi a kiesők befizetéseit. A szakértő azt is furcsának tartja: ha mégis megmarad a háromszázalékos összeg vagy annak egy része, azt nem juttatják vissza a közösségi tagoknak, hanem a szervezők hasznát képezi.
