Indul a kétes lakáslottó

Váratlanul megjelent az első nokot szervező titokzatos csoport. A tehetősebbek vihetik el az otthonokat, a szegényebbek pénzén.

Márpedig a szervezőcég mindenképpen jól jár: legkevesebb 120 fővel kell létrehoznia olyan, 10-15 évig működő, lakásvásárlásra szakosodott csoportot, amelynek tagjai havi rendszeres befizetést vállalnak. Ennek fejében a tag – ha már összejött a tervezett lakásár 20 százaléka – sorsolás és licitálás során hozzájuthat a közösség pénzéből a vásárláshoz még hiányzó összeghez. Havi 25 ezer forint állami támogatás jár a befizetésekhez, de fontos kikötés, hogy az összeg kizárólag új lakás vásárlására használható fel, a befizetett összeg viszont nem kamatozik. A működés egyéb feltételeit a szervezőcég határozza meg, így például azt, hogy mikor és milyen feltételekkel zajlik a nyertesek kiválasztása. A szerződéskötési díj a megcélzott hitelösszeg egy százaléka, de ezenfelül a szervezők havi egyezrelékes, azaz 10–40 ezer forintos szervezési díjat is szedhetnek a tagoktól. Nokot csak azok a cégek hozhatnak létre, amelyek fogyasztói közösségekről szolgáltattak adatokat legalább két évig, legkevesebb ezer lakást adtak el ilyen módon, zrt. formában működnek, és legalább százmillió forintos alaptőkéjük van.

Gergely Péter, a Bankráció.hu vezető elemzője szerint nem erősíti a nok iránt a bizalmat, hogy a licit szabályai nagyon ködösek, nem tudni, pontosan ki és milyen feltételekkel kaphatja meg a rendszerben összegyűlt összegből a lakásvásárláshoz szükséges tőkét. Ugyancsak problémákat lát a rendszer tervezett működésében az IFL Gazdaság blog lapunknak nyilatkozó szerzője. Szarvas Norbert szerint azok lennének előnyben a licitálásnál (lakásszerzésnél), akik nagyobb összeget tudnak előre befizetni, illetve a havi kötelezettségen felül extra összegeket tudnak felajánlani. Ezért szinte törvényszerű, hogy a tehetősebb tagok viszik el az első lakásokat. Ezzel szemben a szegényebb tagok akár 8-10 évig vagy még ennél is hosszabb ideig fizethetik a havi több tízezer forintos kötelezettséget, mire lakáshoz juthatnak. Ha pedig valaki időközben csak kisebb összeget tud fizetni, az eredeti elképzelésénél kisebb értékű lakás vásárlására számíthat. Aki viszont ki akar szállni, annak ki kell várnia a közösség megszűnését, és csak utána juthat hozzá befizetéseihez. Vagyis a szegényebbek befizetéseiből finanszírozzák a tehetősebbek lakásvásárlását. Arra sincs garancia, hogy mindenki lakáshoz jut a futamidő végéig, hiszen lehetnek olyanok, akik nem tudják fizetni 10-15 éven át a vállalt összeget. Erre a célra ugyan a befizetett összegek három százalékát félreteszik, de nem biztos, hogy ez fedezi a kiesők befizetéseit. A szakértő azt is furcsának tartja: ha mégis megmarad a háromszázalékos összeg vagy annak egy része, azt nem juttatják vissza a közösségi tagoknak, hanem a szervezők hasznát képezi.