A bizalomvesztés küszöbén

Az euró romániai drágulása önmagában még nem ad okot pánikra, de a helyzet kezelésében nagy higgadtságra van szükség a román kormány, a Román Nemzeti Bank, a lakosság és a vállalatok részéről egyaránt. Nagy Ágnessel, a Román Nemzeti Bank igazgatótanácsának tagjával beszélgettünk a lej értékének év eleji zuhanásáról, illetve a román pénzügyi piacot befolyásoló tényezőkről.

Az év eleji pánik oka részben az, hogy az emberek érzelmi alapon közelítenek az árfolyam kérdéséhez Fotó: Bogdan Cristel Forrás: Reuters

– Néhány napja viszont felmerült, hogy a 114-es rendelet eltörlését elősegítené, ha a Román Nemzeti Bank (BNR) mérsékelné vagy egyenesen megszüntetné a ROBOR néven ismert bankközi kamatlábat. Hogyan kerül a bűnösök listájára a monetáris piac kamatindexe?

– A jegybank szempontjából elsősorban azért jelent gondot a kormány sürgősségi rendelete, mert többletadó befizetését írja elő a kereskedelmi bankok pénzügyi aktíváinak nagyságára, ha a bankközi kamatszint meghaladja a két százalékot – ami a monetáris politikához tartozik, tehát a BNR hatáskörébe. A ROBOR az egyik olyan csatorna, amelyen keresztül az alapkamat kifejti piacszabályozó hatását, így az ominózus rendelet közvetve a BNR mozgásterének szűkítését jelenti. Eközben a kormány azzal vádolja a BNR-t, hogy nem tesz meg mindent a kamatok alacsony szinten tartása érdekében. A bankközi kamat szintje viszont nem a pénzintézetek profitjával függ össze, hanem a bankok likviditásával. Utóbbit befolyásolja a jegybank által az infláció figyelembevétele mellett meghatározott alapkamat, illetve az úgynevezett lombard kamat – alapkamat plusz egy százalék –, aminek körülményei között a bankok állampapír-fedezet mellett lejhitelt vehetnek fel a központi banktól. Az alapkamat jelenleg 2,5 százalék, így a lombard kamat 3,5 százalék, a kereskedelmi bankok közötti adásvételt szabályozó ROBOR pedig a kettő között van.

– Akár hosszú távú is lehet a lej volatilitása által kiváltott pénz­piaci bizalmi válság?

– Sürgős korrekciók mellett talán nem. A régió valutáinak leértékelődését fékezi, hogy a nagy befektetők szerint egyelőre érdemes a kelet-közép-európai országok állampapírjaiba befektetni, a lej pedig általában együtt mozog a régió országainak valutájával. Nem hagyható figyelmen kívül azonban a pénzügyi befektetők érzelmi hozzáállása: 2018 végén még nem volt költségvetés, jött viszont a sürgősségi kormányrendelet, így aztán több mindenen múlhat, hogy egy befektető meghosszabbítja-e pozícióit vagy kivár. A lej 2006 óta teljesen konvertibilis, a konvertibilitás pedig hatalmas fokmérője annak, miképpen képes egy állam kézben tartani saját valutaárfolyam-menedzsmentjét. Ne feledjük: egy fizetőeszköz belső értékének fokmérője a kamat, a külsőnek pedig az árfolyam. A lehetséges negatív hatások kalibrálása mindenesetre már elkezdődött a romániai bankrendszerben, hiszen ha egy ország pénzügyi stabilitása megkérdőjeleződik, a kereskedelmi bankok attól tartanak, újabb tőkeinjekciókat kell végrehajtaniuk, hogy a fizetőképességük ne csökkenjen az EU-irányelvek szintje alá.