A bizalomvesztés küszöbén

Az euró romániai drágulása önmagában még nem ad okot pánikra, de a helyzet kezelésében nagy higgadtságra van szükség a román kormány, a Román Nemzeti Bank, a lakosság és a vállalatok részéről egyaránt. Nagy Ágnessel, a Román Nemzeti Bank igazgatótanácsának tagjával beszélgettünk a lej értékének év eleji zuhanásáról, illetve a román pénzügyi piacot befolyásoló tényezőkről.

Az év eleji pánik oka részben az, hogy az emberek érzelmi alapon közelítenek az árfolyam kérdéséhez Fotó: Bogdan Cristel Forrás: Reuters

– Az idei első kereskedési naptól számított egy hónapon belül 8,9 banival drágult az euró a lejhez viszonyítva. Mivel magyarázható a román fizetőeszköz ilyen léptékű évkezdő alulteljesítése?

– Mindenekelőtt érdemes árnyalni a képet: a lej egy hónap alatt regisztrált, két százalék körüli leértékelődése önmagában nem ad okot a pánikra, hiszen az euróra való áttérés előszobájaként is emlegetett európai árfolyam-mechanizmus plusz-mínusz 15 százalékos éves árfolyam-ingadozást engedélyez. Az emberek azonban elsősorban érzelmi alapon közelítenek az árfolyam kérdéséhez, amit mindenekelőtt az magyaráz, hogy az euróalapú hitelt felvevők törlesztőrészletei az árfolyammal egyenes arányban nőnek. Miközben a dollár–euró viszonyban egyetlen nap alatt is előfordult már egyszázalékos elmozdulás, ez mégsem váltott ki akkora feszültséget, mint az euró drágulása.

– Honnan eredeztethető az emocio­nális sokkot kiváltó folyamat?

– Három jelenséget egyértelműen azonosíthatunk, ha vizsgálni kezdjük a folyamat gyökereit. Az egyik a folyó fizetési mérleg, a tavalyi mínusz 4,6 százalék ugyanis a 2009-es, azaz a válság első évének szintjére való romlását jelenti. A mínusz négy alatti érték a mai európai egyensúlytalanságok összefüggésé­ben állandó figyelmet igényel. A mostani visszaesés már 2017-ben körvonalazódott: a bérek és nyugdíjak szintjének emelése, azzal párhuzamosan az áfa 16-ról 10 százalékra csökkentése felfűtött fogyasztáshoz vezetett. A termelés pedig ehhez viszonyítva nem növekedett megfelelő ütemben. Az alapproblémák közé tartozik a folyó fizetési mérleg­hiány finanszírozásának módja is, hiszen ha nem állnak rendelkezésre a költségvetéshez közvetlenül nem kapcsolódó auto­nóm eszközök – például uniós alapok, amelyek lehívásában Románia Európa egyik sereghajtója –, a kormánynak folyamatosan államkötvényeket kell eladnia, hogy finanszírozási forrásokhoz jusson.

Az év eleji pánik oka részben az, hogy az emberek érzelmi alapon közelítenek az árfolyam kérdéséhez
Fotó: Reuters

– A román kormány karácsony előtti adóintézkedései milyen mértékben járultak hozzá a lej év eleji törékenységéhez?

– A lej év eleji fokozott kitettsége nem egyedi eset – és nem is véletlen. Januárban kell ugyanis kifizetni a karácsonyra behozott importáruk számláit, a kiürült készleteket is ekkor kell feltölteni. Fokozott importkényszer mellett ez roppant valutaigényes dolog. A terhet idén a hatalmas energiaimport is növelte, ilyen rövid idő alatt ekkora mennyiségű elektromos energiát ugyanis talán még soha nem vásárolt Románia külföldről. A korábbi években már augusztusban–szeptemberben megkezdődött az energiakészletek feltöltése, s hogy a nagy valutaszükségletű folyamatot ezúttal 2019 elejére halasztották, abban minden bizonnyal a költségvetési hiány­nak a maastrichti kritériumokban megszabott három százalékon tartására irányuló kormányzati törekvés is közrejátszhatott. A konkrét tranzak­ciók hatásaira rátevődött a romániai gazdaság 2019-es kilátásait illető bizonytalanság is. Miközben 2018 decemberében még azt sem lehetett tudni, mikor lesz az országnak költségvetése, a kormány olyan sürgősségi rendeletet fogadott el, amellyel alapvető módon befolyásolni próbálja egyrészt a pénzügyi rendszer működését, másrészt pedig a távközlési és energetikai fejlesztéseket. A kapzsisági adóként elhíresült 114-es sürgősségi rendelet is alapvetően hozzájárult a lej iránti bizalom megingásához.

– Néhány napja viszont felmerült, hogy a 114-es rendelet eltörlését elősegítené, ha a Román Nemzeti Bank (BNR) mérsékelné vagy egyenesen megszüntetné a ROBOR néven ismert bankközi kamatlábat. Hogyan kerül a bűnösök listájára a monetáris piac kamatindexe?

– A jegybank szempontjából elsősorban azért jelent gondot a kormány sürgősségi rendelete, mert többletadó befizetését írja elő a kereskedelmi bankok pénzügyi aktíváinak nagyságára, ha a bankközi kamatszint meghaladja a két százalékot – ami a monetáris politikához tartozik, tehát a BNR hatáskörébe. A ROBOR az egyik olyan csatorna, amelyen keresztül az alapkamat kifejti piacszabályozó hatását, így az ominózus rendelet közvetve a BNR mozgásterének szűkítését jelenti. Eközben a kormány azzal vádolja a BNR-t, hogy nem tesz meg mindent a kamatok alacsony szinten tartása érdekében. A bankközi kamat szintje viszont nem a pénzintézetek profitjával függ össze, hanem a bankok likviditásával. Utóbbit befolyásolja a jegybank által az infláció figyelembevétele mellett meghatározott alapkamat, illetve az úgynevezett lombard kamat – alapkamat plusz egy százalék –, aminek körülményei között a bankok állampapír-fedezet mellett lejhitelt vehetnek fel a központi banktól. Az alapkamat jelenleg 2,5 százalék, így a lombard kamat 3,5 százalék, a kereskedelmi bankok közötti adásvételt szabályozó ROBOR pedig a kettő között van.

– Akár hosszú távú is lehet a lej volatilitása által kiváltott pénz­piaci bizalmi válság?

– Sürgős korrekciók mellett talán nem. A régió valutáinak leértékelődését fékezi, hogy a nagy befektetők szerint egyelőre érdemes a kelet-közép-európai országok állampapírjaiba befektetni, a lej pedig általában együtt mozog a régió országainak valutájával. Nem hagyható figyelmen kívül azonban a pénzügyi befektetők érzelmi hozzáállása: 2018 végén még nem volt költségvetés, jött viszont a sürgősségi kormányrendelet, így aztán több mindenen múlhat, hogy egy befektető meghosszabbítja-e pozícióit vagy kivár. A lej 2006 óta teljesen konvertibilis, a konvertibilitás pedig hatalmas fokmérője annak, miképpen képes egy állam kézben tartani saját valutaárfolyam-menedzsmentjét. Ne feledjük: egy fizetőeszköz belső értékének fokmérője a kamat, a külsőnek pedig az árfolyam. A lehetséges negatív hatások kalibrálása mindenesetre már elkezdődött a romániai bankrendszerben, hiszen ha egy ország pénzügyi stabilitása megkérdőjeleződik, a kereskedelmi bankok attól tartanak, újabb tőkeinjekciókat kell végrehajtaniuk, hogy a fizetőképességük ne csökkenjen az EU-irányelvek szintje alá.