Ételfestékkel készülő tanyasi csirke

Mumifikálódott patkány a biotermékeket előállító üzemben, földbe ásott hordókból moslékkal etetett disznók egy illegális sertéstelepen, rovartetemek és egérfészkek egy sertésvágóhídon — a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) razziái kapcsán jellemzően ilyen gyomorforgató esetekről szólnak a híradások. A Nébih éber őrei azonban tudják: még egy látszólag teljesen hétköznapi hentesboltban vásárolva is komolyan kockáztathatjuk az egészségünket. Helyszíni riportunk a Kiemelt Ügyek Igazgatóságának ellenőrzéséről.

Az alapos előkészítő munkának és kockázatelemzésnek köszönhetően az ellenőrök tízből kilencszer találnak valamilyen kihágást Fotó: Bach Máté

A pecsenyéstálon májas és véres hurkák, kolbászok, fűszerezett húsok sütkéreznek, a grillen néhány egész csirke forog – a látvány és az illat még azok számára is étvágygerjesztő, akiknek a gyomra nem igazán kompatibilis az ilyen nehéz ételekkel, különösen kora reggel. Budapest egyik külső kerületé­ben vagyunk, egy főút melletti hentesüzletben, ahol a frissensültek amúgy kötelező kellékei, friss fehér kenyér és savanyúság is kapható. A pult roskadásig tele áruval: a kacsazúzától a sertéscombig, az erdélyi szalonnától a tepertőig kapható itt minden, ami a húsimádók szemének, de főleg szájának ingere. Még nyolc óra sincs, de a boltban már egymásnak adják a kilincset a vásárlók, a hatvan év körüli pirospozsgás tulajdonos arcán elégedett mosoly ül.

Ez az idilli kora tavaszi reggel azonban szinte egyik percről a másikra rémálommá válik számára, amikor egyszer csak két férfi és egy nő lép a boltba, kabátjukon „Nébih” felirattal, és azonnal közlik is, hogy ez egy kiemelt ellenőrzés, kéretik ettől fogva rendelkezésre állni. A három ellenőr egy pillanat alatt a raktártérben és a pult másik oldalán terem, fehér védőruhát, -sapkát ölt, védőkesztyűt húz, és késedelem nélkül, rutinosan munkához lát.

Egyikük a számlákat, szállítóleveleket kezdi átnézni, a másik a húspultban található árut veszi sorra, a harmadik a rak- és hűtőtérben teszi ugyanezt. Elkérik a számlákat, szállítóleveleket, hogy az áru eredete igazolható legyen, megnézik, van-e a számlákon minőség-megőrzési idő, tételszám, bármi, ami alapján azonosítható a termék. Ezt minden egyes terméknél tételesen végigcsinálják. Ellenőrzik az üzletben a higiéniai állapotokat, a dolgozók egészségügyi könyvét, hogy volt-e rágcsáló- és rovarirtás. Egy hangos szó nem sok, annyi nem hagyja el a szájukat, mégis egyre inkább tapintható a feszültség. A tulajdonos már nem mosolyog, arca egyre színtelenebb, de még tartja magát, bár szándékosan hátat fordít nekem, azért hallom, amikor az egyik ellenőrnek azt mondja: „Hiszen maguk is tudják, hogy megy ez.”

Tudják bizony, azért is vannak itt – ezt már a bolt előtt jegyzi meg Helik Ferenc, a Nébih Kiemelt Ügyek Igazgatóságának vezetője, a boltban vizsgálódó ellenőrök főnöke, akitől azt is megtudom: razziáikat alapos kockázatelemzés előzi meg, nem arról van tehát szó, hogy mondjuk a konkurencia vagy egy rosszakaró jelzése alapján szállnak ki egy-egy helyre. – Döntően a saját és társhatóságok adatbázisaiban kutatunk, hozzáférünk adóhatósági, rendőrségi információkhoz, látjuk a céghálót, hogy ki, honnan és hová mennyi árut szállít, mennyi felügyeleti díjat fizet be, van-e előzőleg bedőlt cége, más, élelmiszerhez kapcsolódó tevékenysége. Ha az adatszűrések nyomán, a NAV vagy a rendőrség, illetve egyéb hatóság jelzése alapján élelmiszerlánc-biztonsági kockázat gyanúja merül fel, akkor lépünk.

Hogy érthető legyen: az élelmiszerlánc az élelmiszer útja a termőföldtől az asztalig, tehát a mezőgazdasági termeléstől az élelmiszer-feldolgozáson keresztül az élelmiszer-kereskedelemig, a vendéglátásig és a közétkeztetésig, és az ezen a területen működő vállalkozások mindegyike a Nébih felügyelete alá tartozik. A cél pedig végső soron nem más, mint hogy az élelmiszerek ne károsítsák, hanem támogassák az egészségünket.

Az alapos előkészítő munkának és kockázatelemzésnek köszönhetően az ellenőrök tízből kilencszer találnak valamilyen kihágást
Fotó: Bach Máté

Ezért jött létre 2012-ben a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal és azon belül a Kiemelt Ügyek Igazgatósága is, az a gyors reagálású, országos hatáskörrel rendelkező egység, ahol élelmiszer-higiénikusok, járványügyi szak­állatorvosok, kertész- és agrármérnökök, jogászok, informatikusok és volt revizorok, bűnügyi nyomozók, valamint egykori rendvédelmi dolgozók fáradoznak azon, hogy csak megfelelő minőségű és ellenőrzött helyről származó élelmiszer kerülhessen az asztalunkra. Döntően hajnalban és éjjel razziáznak, és a rutinnak és az éveknek köszönhetően 90 százalék feletti hatékonysággal dolgoznak, tehát tízből kilencszer beigazolódik a vélelmezett szabálysértés.

– Az elmúlt hat évben 1,6 milliárd forint bírságot szabtunk ki, aminek a 90 százaléka be is folyt, több mint 7 ezer tonna árut vontunk ki a forgalomból és 11 milliárd forint adó- és áfaelkerülést akadályoztunk meg. Huszonkét embertől ez nem is olyan rossz – teszi hozzá Helik Ferenc, aki ugyanakkor nemmel felel, amikor azt kérdezem, hogy ebből nyilván az következik, hogy a kiemelt ügyeken dolgozók kiemelt fizetést kapnak.

Mint fogalmaz, a bérezésük semmiben sem tér el a kormánytisztviselőkétől, jóllehet az év 365 napján bármikor behívhatók, de nem csak ezért nem igazán vonzó ez a munka. – Volt, hogy egy vágóhídon késsel fenyegettek bennünket, máshol Molotov-koktélt raktak a kocsi elejére, és volt, hogy csak a megtermett informatikus közbelépésén múlt, hogy nem ütötték le a kolléganőt. Minden évben tartunk intézkedéstaktikai kiképzést, hiszen minden kollégának tudnia kell a biztonsági alapokat, például hogy miként kell egymást segítve eljárni az ellenőrzés alatt. De volt pszichológiai képzés, és Magyarország egyik legjobb túsztárgyalója is tartott egy hétig felkészítést – mondja a csapat vezetője.

Azt is elárulja, hogy sokszor nemcsak lelkileg, fizikailag is megerőltető ez a munka: gyakran az ellenőröknek kell rakodni a lefoglalt árut, mert a tulajdonos nem hajlandó, nem ritka, hogy napokig fagyoskodnak hűtőházakban, ahol több tonna élelmiszert kell megmozgatniuk, de az is embert próbáló, amikor moslékoshordók, szörnyű körülmények között tartott vagy éppen elhullott állatok között töltenek el órákat. – Jó fizikum, erős orr, kemény gyomor, edzett lélek és kötélidegzet kell ide – állapítja meg Helik Ferenc.

Meg persze egy sor ismeret például arról, milyen módszereket is alkalmaznak az ügyeskedők. Mint mondja, az élelmiszer-hamisításnak van a kisüzemi, „sufnituning” változata, amikor például egy kisboltban lejár a tejföl szavatossági ideje 10-én, akkor fognak egy tollat, húznak egy vonalat a nullába, és egyből 18-a lesz a lejárat ideje; vagy a penészes, nyálkás virslit beáztatja ecetes vízbe, és úgy adja el. A másik véglet, amikor valaki több száz tonna lejárt élelmiszert szállít el nagyáruházaktól megsemmisítési céllal, de ehelyett egyszerűen leszedi a címkéket, és ipari lézernyomtatóval újracímkézi azokat. Előbbire, utóbbira is volt már példa, miként arra is, hogy kihagynak egy termékből egy drága alapanyagot vagy nem annyit tesznek bele, például gesztenyemasszát állítottak elő úgy, hogy a felét burgonyapehellyel és rizsliszttel pótolták.

De az is hamisítás, amikor a csirkét sárgára festik, és a háziasszony boldog, hogy milyen szép kapirgálós csirkét vett. Régen padlólakkal és rágógumifestékkel, ma már legalább kurkumával és ételfestékkel készül az ilyen tanyasi csirke – ad ízelítőt a csibészségekből a szakember. Ezért is fontos, hogy a Nébih különleges egysége még magánlakásba is bemehet házkutatási parancs nélkül, mert élelmiszerlánc-biztonsági esemény gyanúja esetén kötelesek a tulajdonosok beengedni őket.

Nem vegzálják feleslegesen a cégeket, de a szabályok betartását számonkérik

– Egy időben akár három helyszínre is ki tudunk vonulni, ha például több telephelye van egy cégnek. Nálunk az nem kifogás, hogy a papírok a könyvelőnél vannak, mert akkor elkísérjük az ügyfelet hozzá, és mivel országos hatáskörrel rendelkezünk, az sem gond, ha más megyébe kell menni. Bármilyen adathordozóról vissza tudjuk állítani a törölt adatokat, az adatmentések bíróság előtt is bizonyító erővel bíró hiteles módon történnek – mondja Helik Ferenc.

A vezető úgy látja, a magyar vásárlók ugyan egyre tudatosabbak, de azért elsősorban még mindig az árat nézik, és nem azt, mi van a termékben. Pedig az illegális forrásból származó élelmiszerek valódi egészségi kockázatot rejtenek magukban, nem úgy, mint egy márkásnak látszó hamis póló, ami legfeljebb ereszti a színét – magyarázza az igazgató, miért is nem lehet szemet hunyni afölött sem, ha látszólag teljesen friss, „csak” éppen ki tudja, honnan származó áruk tömegével találkoznak, ahogyan ebben a városszéli hentesboltban is. Alig egy órája érkeztünk ide, de a tulajdonos lánya, aki az elején még viccesen megjegyezte, csinálhatnánk nekik egy kis reklámot, már magába roskadva ül a hátsó bejárat előtti lépcsőn, és sír.

Van is oka rá: az üzlet szánalmas képet mutat, a pultban alig maradt valami, az áru több mint felét kivonták a forgalomból, ugyanúgy, ahogyan a raktár bejáratánál reggelről ott maradt többládányi hűtetlen csirkehúst és a mindenféle jelzés nélküli vödrökben tárolt savanyúságot, a jelöletlen zacskókban zsemlemorzsaként és paprikaként kínált terméket meg az állítólag a rokontól vásárolt mézet és lekvárt, amikre az áron kívül megint csak nincs ráírva semmi.

A veszteség ránézésre is több százezer forintra tehető, erre jön még a bírság, aminek az összegét most még az ellenőrök sem tudják megmondani. Mindent, ami jelöletlen, ki kell vonni a forgalomból, sőt az állati eredetű termékeket meg is kell semmisíteni, ennek a költsége szintén az üzlet tulajdonosát terheli, ahogyan a razziázók munka- és kiszállása díja is.

– Egészen megsajnáltam ezt az embert – mondom Helik Ferencnek, aki azonban felhívja a figyelmemet: a hentesek ugyanolyan jól tudják, mint az ellenőrök, hogy mit lehet és mit nem, azok a szabályok, amelyeknek a betartását most számonkérték, évtizedek óta nem változtak. Ráadásul itt most csak olyasmiért szankcionálnak, aminek komolyabb élelmiszer-biztonsági kockázata van, így például azért nem is szólnak, hogy elméletileg csak kesztyűvel, eszközzel lenne szabad hozzányúlni a húskészítményekhez, a sok egyéb mellett ennek számonkérése már nem lenne életszerű. Mint az igazgató fogalmaz, mindenért nem lehet a vállalkozásokat vegzálni.

Azt is megemlíti, hogy most még egy finomabb változatú razziát láttam, mert itt az ellenőrök nem látták indokoltnak sem a bevetési főigazgatóság fegyvereseinek jelenlétét, sem azt, hogy adatmentést végezzenek a számítógépről, ami lelkileg még inkább megviseli a vállalkozókat. Nem csoda, hogy a Nébih Kiemelt Ügyek Igazgatóságának szakemberei által évente végzett 600 ellenőrzés alanyainak 95 százaléka jogkövető lesz.