Az épületek jelenthetik a globális klímaharc egyik kulcsát

Továbbra sem a megfelelő léptékű, illetve ütemű a tiszta energiaforrásokra való átállás ahhoz, hogy elérhetők legyenek a globális klímaváltozási célok.

Van még teendő a tiszta energiaforrásokra való átállás terén Fotó: Havran Zoltán

Továbbra sem a megfelelő léptékű, illetve ütemű a tiszta energiaforrásokra való átállás ahhoz, hogy elérhetők legyenek a globális klímaváltozási célok – figyelmeztetett a Nemzetközi Energiaügynökség, amely egyúttal felidézte, hogy az energiafelhasználáshoz kapcsolódó szén-dioxid-kibocsátás tavaly 1,7 százalékkal növekedett.

Az épületek az összes kibocsátás 28 százalé­káért voltak felelősek, ennek kétharmadát pedig a rohamosan növekedő áramfelhasználás tette ki. Az ezredforduló óta ugyanis ötször olyan gyorsan bővül a villamos energia iránti igény, mint amilyen mértékben az energiaszektor csökkenteni képes a karbonkibocsátását.

Van még teendő a tiszta energiaforrásokra való átállás terén
Fotó: Havran Zoltán

Nagyjából a következő évtizedtől már meredeken kellene zuhannia a szén-­dioxid-kibocsátásnak, és az épületek köre néz a leggyorsabb ütemű mérséklés elé: évente hatszázalékos ütemben a jelenlegi nyolcadára csökkenhet a szén-dioxid-kibocsátásuk 2050-re.

A technológiai vívmányoknak köszönhetően ez a folyamat úgy játszódhat le, hogy közben az épületek nyújtotta komfort és szolgáltatások színvonala emelkedik.

Egy másik forgatókönyv szerint a közel nulla energiafelhasználású épületek, valamint a jelentős mértékű energetikai felújítások 2050-ig harminc százalékkal csökkenthetik az épületek által igényelt energia mennyiségét annak ellenére is, hogy addigra várhatóan megduplázódik az összes alapterület.

A légkondicionálás hatékonyságának növekedése révén a ma felhasznált energia fele is elég lesz a belső terek kellemes klímájának biztosításához, még úgy is, hogy az előrejelzések szerint további másfél milliárd háztartás szerel fel ilyen berendezéseket.

A hőszivattyúk és a napenergiát hasznosító fűtőrendszerek is jelentős tényezők lesznek, utóbbiak közel hárommilliárd embernek szolgáltatnak hőt.

Ahhoz viszont, hogy valósággá váljon mindez, elengedhetetlenek a kormányzati erőfeszítések – szögezték le a szerzők. Azonnali lépések kellenek, amelyekkel megerősítik és kiterjesztik a kötelező érvényű irányelveket a jogszabályalkotók, a kormányoknak pedig együtt kell működniük a tudás és a legjobb gyakorlatok megosztásában.

De fontos az innováció átlátható támogatása is, ami segíti az ipar méretgazdaságosságát. A szakpolitikai beavatkozás javíthatja a finanszírozáshoz való hozzáférést, csökkentheti a tiszta energiába való befektetés kockázatát, és lehetővé teszi a piacalapú eszközök használatát, így csökkentve a zöld­energia költségeit.

A határozott szabályozói fellépés pedig hatalmas gazdasági hatással járhat: Kína jelenlegi épületállományának két és félszeresével egyenlő mennyiségű építkezés várható 2050-ig világszerte nem megfelelő szabályozás alatt.

Ha csak tíz évet csúszik a szabályozás, úgy további két gigatonna szén-dioxid kibocsátásával lehet számolni, 3500 millió tonna feleslegesen elhasznált olajegyenértékkel és 2500 milliárd dollárral, amit hűtésre és fűtésre kell majd fordítani.

New York már lépne

Bill de Blasio, New York polgármestere hadat üzent a város ikonikus felhőkarcolói­nak, amikor a napokban az MSNBC televízióban arról beszélt, hogy nem épülhet több acél- és betontorony. Ha valaki ilyen épületet akar felhúzni, annak egy sor környezetvédelmi és energiahatékonysági lépést kell megtennie. A városvezető szerint ezek az épületek a legjelentősebb környezetszennyezők. A polgármester drasztikus változásokat ígért: súlyos pénzbüntetésre számíthatnak azok az ingatlantulajdonosok, akik nem alakítják át az új környezetvédelmi előírásoknak megfelelően az épületeiket: harminc százalékkal kell csökkenteniük azok környezetszennyezését 2030-ig. Emellett a világ egyik legnagyobb városában öt éven belül teljes egészében áttérnének a megújuló energia használatára.