– Alaposan átalakult a hazai befektetések piaca. Múlt héten elstartolt a köznyelvben már csak szuperkötvénynek nevezett Magyar Állampapír Plusz, a MÁP Plusz, amelyet a vártnál is nagyobb érdeklődés fogadott. Mit várnak az új terméktől? Milyenek a kezdeti tapasztalatok?
– Kétségtelen, hogy új időszámítás kezdődött a lakossági állampapírok forgalmazásában, miután az Államadósság Kezelő Központ több korábbi állampapír forgalmazását megszüntette, helyette pedig bevezette a piacra az új, ötéves futamidejű MÁP Pluszt, amely június 3-tól az MKB Bank fiókjaiban is elérhető. Az értékpapírhoz kapcsolódó, már közismert egyedi kedvezmények mellett további adalék, hogy az MKB Bank minden újonnan nyitott összevont értékpapírszámla és ügyfélszámla esetén idén év végéig elengedi az értékpapírszámla-vezetési és állományi díjat azon új ügyfeleknek, akik ezen a számlán kizárólag lakossági állampapírokat tartanak vagy helyeznek el.

Fotó: Teknős Miklós
– A kormány őszre ígéri a nyugdíjkötvényt, amellyel még tovább bővül a lakossági befektetési termékek palettája. Vajon rákap majd erre is a lakosság?
– Elérhető közelségbe került az az időszak, amikor akár már a csecsemők beléphetnek a megtakarítások és befektetések piacára, hogy ott egész életre szóló, a megfelelő életszínvonalú nyugdíjas éveket is biztosító termékekre szerződjenek. Ehhez azonban két feltétel elengedhetetlen: egyfelől olyan mélységű, átgondolt, rendszerezett, az elmúlt évtizedekben egyedülálló, pártállástól független szakmai anyag, amilyen a Magyar Nemzeti Bank 330 pontja. Másfelől a lakosság pénzügyi tapasztalatainak bővítése, közismereti szintű befektetési tudásának kialakítása, amely területen nekünk, alapkezelőknek is jelentős teendőink vannak.
– Az emberek a mai napig görcsösen ragaszkodnak ahhoz, hogy szinte mindenről az államnak kell gondoskodnia.
– Mert a magyar nyugdíjrendszert történetileg, hosszú-hosszú időkre visszamenőlegesen úgy alakították ki, hogy abban a nyugat-európai országokhoz képest aránytalanul nagy az állami gondoskodás aránya. A nálunk megszokott nyolcvan százalékhoz képest az Európai Unió régi tagállamaiban élők legfeljebb negyven százalékban számítanak az államra, és pontosan tudják, hogy a többi a saját öngondoskodásuk hatékonyságától függ. Hosszú évtizedek mélyen bevésődött gondolkodásmódját kell átformálni ahhoz, hogy évről évre mind többen tegyék előtérbe az öngondoskodást, amelyhez hasznos és akár már rövid távon is kifizetődő megoldás lenne, ha a pénzügyi-gazdasági tudnivalók közismereti tantárgyként minél előbb a gyakorlatban és egységesen is részévé válnának a nemzeti tantervnek.