Három pincér kering körülöttünk: kedvesek, lelkesek, szolgálatkészek. Magától értetődő, elszánt professzionalizmussal hozzák ki a fogásokat, lesve minden rezdülésünket. Nem vagyunk hozzászokva ehhez, hiszen a kifogástalan „pincérkedés” – leszámítva talán a felsőkategóriás vendéglátóhelyeket – nem éppen hungarikum. Pedig ezek a felszolgálók ízig-vérig magyarok, leginkább Vas megyeiek, de vannak a Dunántúl más részeiről is – csakhogy éppenséggel Kelet-Tirolban vagyunk a Grossglockner jégsivatagai alatt, egy szálloda éttermében. Ennek a szállodának a személyzete – ahogy ez évtizedek óta megszokott Ausztriában – teljes Közép-Európát képviseli: legnagyobb számban románok vannak, főként a takarítók; sok a horvát és a szlovén, de magyarok is tucatnyian pincérkednek, keverik az italokat a bárpultnál vagy a recepción, a konyhában, a wellnessrészlegen teljesítenek szolgálatot. Amikor betérünk ide, váratlan segítőkészséggel és nyíltsággal fogadnak, kicsit mintha az otthont, Magyarországot hoztuk volna házhoz.
Még nem érkezett jobb ajánlat az orosz energiahordozókkal szemben
Szijjártó Péter: az energiaellátás biztonsága a nemzetbiztonság része.