– Sajnos vagy szerencsére – ki-ki döntse el – Magyarországon a készpénz a meghatározó. Egyes kimutatások szerint ötezermilliárd forint készpénz van forgalomban, és ez nem csökken. Fontos lenne, hogy ez a pénz bekerüljön a bankrendszerbe, ebből lehetne új fejlesztéseket finanszírozni. De érdekes, hogy az emberek mennyire ragaszkodnak a szokásaikhoz. Fizetéskor, a nyugdíj érkezésekor hosszú sorok állnak a pénzkiadó automatáknál, erre külön készülni kell. Korábban próbáltuk az ügyfeleket átszoktatni a kártyahasználatra a pénztár helyett, de sokszor így is bejöttek a fiókba, és segítséget kértek a kártyás készpénzfelvételhez. Sok embernek el kell magyaráznunk a megtakarítások fontosságát, a futamidőket. Meg kell tanítanunk, hogy milyen számlabefizetési lehetőségek vannak, hogy ne az legyen a megoldás, hogy felveszi az automatából a készpénzt, amivel bemegy a postára befizetni a sárga csekket, és ott is sorba áll. Ennek pszichológiája van: így szoktuk meg. Nyugdíjnapon mindenki mehetett a takarékba egy kicsit beszélgetni, utána a postára beszélgetni, és ez sokaknak hiányzik. A mi munkánk ezzel jár. És a szűkebb értelemben vett banki szolgáltatásokon túl mi azt is a feladatunknak vagy – divatos szóval élve – küldetésünknek tartjuk, hogy gyarapítsuk az emberek pénzügyi ismereteit, erősítsük pénzügyi tudatosságukat, kultúrájukat. Úgy tapasztalom, hogy sokan hálásak ezért. Ha megnézem a dolgozói beszámolókat arról, hogy épp milyen süteményt kaptak, mivel mondtak köszönetet nekik, akkor ezek nagyon fontos visszajelzések, különösen annak tükrében, hogy a fiókban dolgozók és az ügyfelek többnyire egyazon településen élnek.