Kapkodós belga üzemidő-hosszabbítás

Akkora szüksége volt Belgiumnak a Doel atomerőmű 2015-ben leállított két blokkjának áramára, hogy még abban az évben újraindították az egységeket. Csakhogy megfeledkeztek a környezetvédelmi hatástanulmány elkészítéséről, amit pedig uniós irányelv ír elő. A paksi létesítmény üzemidejének hosszabbítása nem járt ilyen gubanccal.

A Schelde folyónál működő Doel atomerőmű két blokkját 2015 első felében állították le Fotó: Francois Lenoir Forrás: Reuters

Környezeti hatásvizsgálatok elvégzése nélkül, vagyis jogszerűtlenül fogadták el Belgiumban a két atomerőművi blokk üzemidő-hosszabbítását biztosító törvényt az Európai Unió Bírósága szerint. Belgium 2003-ban fogadott el ütemtervet atomerőműveinek fokozatos felszámolásáról – idézte fel a távirati iroda az ügy apropóján. A menetrend szerint nem épülhetett meg számos új létesítmény, a működő erőműveknek pedig negyvenéves üzemelést követően fokozatosan, 2015 és 2025 között be kell fejezniük a működésüket. Ennek megfelelően a Schelde folyónál, Antwerpen és a holland határ közelében elhelyezkedő Doel atomerőmű 1-es és 2-es blokkjai 2015 első felében befejezték a villamosenergia-termelést (a másik kettő üzemben maradt). Az év júniusában azonban a kormány tíz évvel, 2025-ig meghosszabbította a blokkok üzemidejét, és korszerűsítéseket, valamint a biztonsági szabályok betartását szavatoló munkálatokat írt elő.

A törvény megsemmisítését két belga környezetvédő egyesület követelte az alkotmánybíróságnál, mert álláspontjuk szerint a hosszabbításra környezeti hatásvizsgálat és a nyilvánosság részvételét lehetővé tevő eljárás mellőzésével került sor. Az alkotmánybíróság a luxembourgi testülethez fordult, kikérve a véleményét arról, hogy szükséges-e környezeti hatásvizsgálatot folytatni az atomerőművek üzemidejének meghosszabbítására vonatkozó törvény elfogadásához. Az Európai Unió Bírósága szerint igen, hiszen ezt uniós irányelv is kimondja. A hatásvizsgálat csak akkor maradhat el, ha a tagállam bizonyítani tudja az áramellátás biztonságát érintő veszély valószínűségét. Ez viszont nem szerepelt az indokok között a fenti ügyben. Ha igazolja Belgium, hogy az áramellátás megszakadásával fenyegető, valódi és súlyos veszélyt más eszközökkel vagy megoldással nem lehetne elhárítani, akkor üzemeltetheti a blokkokat addig, amíg más megoldást nem talál. A hatásvizsgálatokat pedig utólag is elvégezheti.

A Schelde folyónál működő Doel atomerőmű két blokkját 2015 első felében állították le
Fotó: Reuters

Nem járt ilyen gubanccal a paksi atomerőmű négy blokkjának üzemidő-hosszabbítása. Az egyenként eredetileg 440 megawattos (MW) egységek 1982 és 1987 között kezdték meg működésüket, a későbbi modernizáció révén pedig a teljesítményük elérte az 500 MW-ot. Az engedélyük harminc évre szólt, ezért már 2000-ben elkészült a húszéves meghosszabbításról szóló megvalósíthatósági tanulmány, 2006-ban pedig a környezeti hatástanulmány. Az utóbbi dokumentumban megállapították, hogy az első harminc év környezeti hatásaihoz képest a további húsz évben sem mennyiségben, sem erősségben, sem terheléstípusban nem várhatók lényegi változások. A hazai és az espooi egyezmény alapján 2006-ban nemzetközi környezeti hatásvizsgálati engedélyezési eljárást is végeztek. Közmeghallgatást tartottak Pakson és Kalocsán, valamint az ausztriai Mattersburgban, a romániai Nagyváradon és a horvátországi Eszéken. Az espooi eljárás lezárultát mindhárom ország írásban elfogadta, a többi szomszédunk pedig nem kívánt részt venni az egyeztetésen.

A létesítménynek mind a négy blokkja megkapta a további két évtizedes működtetést jóváhagyó engedélyt az Országos Atomenergia-hivataltól, így azokat várhatóan 2032 és 2037 között állítják le véglegesen. A megvalósíthatósági vizsgálat az üzemidő-hosszabbításhoz szükséges beruházások megtérülését is igazolta. Az eljárásra azért is szükség volt, mert egyetlen blokk üzemelésével – egy évre vonatkozóan – a magyar erdők oxigéntermelésének egynegyedét takarítjuk meg.