Az arany éve lehet az idei

Június elején váratlanul emelkedésnek indult az aranyár, és a nyár folyamán több mint húsz százalékkal drágult a nemesfém. Mi állhat a váratlan és heves áremelkedés mögött?

A nemesfém árának további alakulása a hozamkörnyezettől függhet Fotó: REUTERS/Michael Dalder

Az utóbbi években sokat szerepelt az arany a hírekben amiatt, hogy egymásután jelentették be a különböző országok jegybankjai (köztük a Magyar Nemzeti Bank is), hogy aranyat vásárolnak. Ez különösen annak fényé­ben érdekes, hogy korábban inkább szabadulni akartak aranytartalékaiktól, mondván, az nem kamatozik, nehezen mozgósítható, vagyis nagy tételt nehéz piacra dobni.

Sejteni lehetett, hogy ez a megnövelt kereslet előbb-utóbb az árban is jelentkezni fog, az előző egy évben azonban csak enyhe emelkedés volt látható, nagyjából 1230-ról 1280 dollárig. Az idei nyár folyamán viszont 1280-ról 1550 dollárig ugrott az ár, ekkora mozgás pedig ritka az arany történetében.

Ahhoz, hogy megértsük, mi mozgatta meg hirtelen az árat, érdemes visszamenni az arany történetében a kezdetekig. Az aranyról már évezredekkel ezelőtt kiderült, hogy különleges fém: nem kopik, nem oxidálódik, több ezer évig is változatlan állapotban marad, ugyanakkor viszonylag puha, így jól megmunkálható.

Ez kezdettől fogva értéket adott neki, és az idők során kiderült, hogy nem sok lelhető fel belőle a földkéregben, vagyis limitált mennyiség áll belőle rendelkezésre. A történelem során összesen kevesebb mint kétszázezer tonnát bányásztak belőle, ha ezt egy kocka alakú tömbbe raknánk, egy alig több mint húszméteres élű kockát kapnánk. Ráadásul a még kitermelhető mennyiséget mindössze 54 ezer tonnára becsülik: ez a már felszínen lévő mennyiség bő negyede.

Az arany így hamar stabil érték lett, ezért is kezdték pénz gyanánt használni. Sokáig aranyból verték a pénzérméket, később, a modern jegybanki pénzek kialakulásakor, amikor a bankjegyeknek és érméknek már nem volt belső értéke, az aranyhoz kötötték egy-egy deviza értékét (ehhez az kellett, hogy az adott devizát kibocsátó jegybanknak legyen annyi aranya, ami fedezi a devizamennyiséget, vagy legalábbis nagy részét).

A nemesfém árának további alakulása a hozamkörnyezettől függhet
Fotó: REUTERS/Michael Dalder

Ez a rendszer 1971-ig állt fenn, addig az amerikai dollár az aranyhoz volt kötve, de miután az Egyesült Államok inflációval nézett szembe és fokozott pénzkibocsátásba kezdett, a rendszer fenntarthatatlanná vált, ezért megszüntették. Azóta a devizák többsége szabadon lebeg egymáshoz képest, az arany ára pedig a piacon alakul ki hozzájuk képest. Az arany így befektetési eszköz lett, ami nem fizet kamatot vagy osztalékot – szemben a kötvényekkel vagy részvényekkel –, így a 80-as és 90-es években a jegybankok, sőt a befektetők körében is csökkent a népszerűsége. Minek tartottak volna aranyat, ha magas hozamokat más eszközökkel is el lehet érni?

Ez a gondolkodásmód a 2008-as válságot követően alapvetően megváltozott, az arany biztonsági tartalék szerepe felértékelődött, ezért is kezdték a jegybankok újra növelni tartalékai­kon belül az arany súlyát. A befektetőket azonban egy darabig nem izgatta túlzottan a nemesfém, ők magas hozamokra vágytak, ez utóbbiban viszont döntő változások mentek végbe az elmúlt évtizedben.

A nagy jegybankok – és nyomukban sok kisebb is – történelmi léptékben alacsonyra csökkentették a jegybanki alapkamatokat, esetenként 0-ig (az Európai Központi Bank alapkamata most is 0). Természetesen ezt követték a kötvénypiacok, és a legbiztonságosabb befektetésnek tekintett államkötvények hozama is alacsonyra csökkent. Mindez immár évek óta így van, de most valami egészen különleges történt: negatív tartományba esett sok európai ország államkötvényeinek a hozama.

Ez az extrém helyzet érthető módon elriasztja a befektetőket a kötvényektől, hisz még rá is fizetnek a kötvényvásárlásra, így ha továbbra is biztonságosnak tekintett befektetést keresnek, nem marad nekik más, mint az arany. A negatív kötvényhozamok a nyár folyamán alakultak ki, így nem véletlen, hogy az aranyár is ekkor kezdett szárnyalni. Az aranyár további alakulása ezek alapján vélhetően attól függ, meddig maradnak fenn a különösen alacsony, sőt negatív hozamok.