Élesen kirajzolódnak az utóbbi időszak lakásügyi lépései mögött a kormányzat családpolitikai és otthonteremtési célkitűzései. A múlt héten megjelenő kormányrendelettel végérvényesen eldőlt, amit az eddigi megnyilatkozásokból is lehetett tudni: 2020-tól lényegi súlypontáthelyezést hajt végre a kabinet. Ez év december 31-ével ugyanis kivezetik az új lakások építésére, értékesítésére négy éven át élő kedvezményes, ötszázalékos áfakulcsot (bizonyos esetekben 2023-ig lehet alkalmazni a kedvezményt), s ezzel párhuzamosan a saját célú építkezések általános forgalmi adójának országszerte elérhető visszaigénylési lehetősége is megszűnik – pontosabban teljesen átalakul.
Más szempontok
Noha az ötezer főnél nagyobb és a nem fogyó népességű településeken, városokban 2020-tól nem lehet majd érvényesíteni új építéseknél adó-visszatérítést, a forgalmi adó visszaigénylési lehetősége a falusi családi otthonteremtési kedvezményhez (csok) kapcsolódik a jövőben. Ez azt jelenti, hogy az érintett 2486 kistelepülésen nemcsak új építésre, hanem meglévő ház felújításakor is visszajár majd az áfa legfeljebb ötmillió forintig.
Korábban Varga Mihály pénzügyminiszter a kedvezményes lakásáfa kivezetéséről azt mondta, noha elférne még lakás ezen a piacon, vannak más szempontok is. Mint megjegyezte, a fővárosi új építésű lakások tíz százalékát külföldiek vették meg, emellett – jóllehet a kormány célja nem ez volt – az áfakedvezmény ingatlanbefektetések eszköze lett, hiszen nem kizárólag az első lakásvásárlásnál lehet élni a lehetőséggel. Ezt viszont nem kívánják támogatni, mert az intézkedést a demográfiai folyamatok megfordulása, a népességfogyás lassulása és a lakásépítés élénkítése miatt vezette be a kormány. E hasábokon magunk is bemutattuk a főleg Budapest belső kerületeiben és a Balaton partján zajló lakásfejlesztések visszásságait. Ezeknél igazán kézzelfogható a Varga Mihály említette probléma: új lakások ezrei kerültek, kerülnek nagybefektetőktől kisbefektetőkhöz, mindkét félnek busás nyereséget hozva.