Bíznak a jövőben a magyar gazdák

A nehézségek sem tántorítják el a gazdálkodókat attól, hogy megvalósítsák terveiket. Gondolataik, ötleteik vannak, ezért a beruházások lendülete 2020-ban is tovább erősödhet – mondta el a lapunknak adott interjúban Nagy István agrárminiszter. A tárcavezető szerint a következő évben több olyan jogszabályról is döntés születhet, amelyek alapve­tően határozzák meg az ágazat jövőjét. Az öröklés és a mezőgazdasági adózás újragondolása mellett végre rendeződhetnek a közös osztatlan földtulajdon okozta visszásságok is. A változó éghajlati körülményekre is meg kell találni a válaszokat, erre a génmódosítás helyett a hagyományos, magyar fajták felélesztése jelenthetik a megoldást. A miniszter ugyanakkor leszögezte: a gazdákat nem lehet felelőssé tenni környezetünk sérüléseiért. – A civil szervezetek átgondolatlan akcióinak beláthatatlan következményei lehetnek. Ha az európai piac felül a valóságtól elrugaszkodott elvárásoknak, rövid időn belül 100-150 százalékkal lehetnek drágábbak az élelmiszerek – mutatott rá.

Nagy István: Nagy kihívás a generációváltás, az öröklés és a birtokátadás kérdéseinek rendezése Fotó: Havran Zoltán

– Szinte minden eddig megjelent pályázatot nagy érdeklődés övezett, a rendszer lassúságára azonban még mindig sokan panaszkodnak. Sikerült felpörgetni a pályázatok elbírálását és a támogatások kifizetését?

– Hazánk ebben a ciklusban új pályázati rendszert épített fel, amelynek a kialakítása és az európai uniós akkreditálása is időt vett igénybe. Azóta felgyorsultak az események, így az újabb felhívásaink már néhány hónap alatt átfutnak a rendszeren. A korábbi pályázatok elbírálása azonban valóban elhúzódott, az eltelt időben pedig jelentősen megdrágultak a beruházások. A nyertesek emiatt változásbejelentéssel élhetnek, amit a kormányhivataloknak kell elbírálniuk. Ezt a megfelelő rugalmassággal teszik, pillanatnyilag mégis ez lassítja a projektek megvalósítását.

– Mennyire jellemző az, hogy az érintettek a megvalósítás körüli nehézségek miatt inkább lemondanak a támogatásról?

– Természetesen gondoltunk arra, hogy lesznek ilyen projektek, ezért a legtöbb pályázat esetében a keret 110-120 százalékára vállaltunk kötelezettséget. Ugyanakkor a vártnál kevesebben állnak el a megvalósítástól. Rendkívül jó érzéssel tölt el, hogy a gazdák akarnak, bíznak és küzdenek. Gondolataik, ötleteik vannak, ezért a beruházások szempontjából a 2020-as esztendőre is jó reménységgel tekintek.

– Ugyan még le sem zárult az előző támogatási időszak, a legtöbben már azt találgatják, hogy mi várható 2020 után. Hol tart az új ciklus előkészítése?

– A közös agrárpolitika (KAP) 2020 utáni tartalmának kialakítását hosszú vita előzi meg. A most záruló soros uniós finn elnökség végére számos területen sikerült előrehaladást elérni. Reményeink szerint a következő, horvát elnökség végére egy olyan, tagországok közti közös álláspont alakítható ki, ami a magyar érdekeknek is megfelel. Jelen állás szerint az új KAP-ciklus legkorábban 2022-ben kezdődhet el. Nem megkerülhető azonban a 2021–2027 évekre vonatkozó uniós költségvetéssel kapcsolatos tárgyalások sikeres lezárása sem, hiszen a rendelkezésre álló források nagyságát ismernünk kell. Azt pedig nem várhatjuk el a gazdáktól, hogy kevesebb támogatásért cserébe több kötelezettségnek feleljenek meg, ezért a tárgyalások során arra kell törekednünk, hogy a támogatások a brexit ellenére ne csökkenjenek.

– Nagyüzem volt az idén a törvényalkotásban, több olyan jogszabálycsomag került a parlament elé, amely alapjaiban változtathatja meg a magyar mezőgazdaság jövőképét. Melyek voltak a legfontosabb, a gazdálkodókat érintő módosítások?

– Nagy vállalásokat tettünk, s már vannak részeredményeink is: egyszerűsítettük az engedélyezési rendszert, létrehoztuk az agrárium öntözési intézményrendszerét és megkezdtük az infrastruktúra fejlesztését is. A cél, hogy a megváltozó éghajlati körülmények ellenére biztonságosabbá tudjuk tenni a termelést. Ezt célozza a két génmegőrző központunk összevonása is. Génmódosítás helyett az ott őrzött értékeink, a régi, hagyományos fajták felhasználása jelentheti az egyik választ a klímaváltozás okozta kihívásra. Fontos pontja volt az évnek az is, hogy meg tudtuk újítani a 25 éves állattenyésztési törvényünket.

– Milyen lépésekre számíthatunk jövőre?

– A következő év nagy kérdéskörei közt szerepel a 2020–2027 közötti uniós támogatási rendszer kialakítása. Komoly ágazati szintű felmérés zajlik annak érdekében, hogy a lehető legpontosabban meg tudjuk határozni a fejlesztési irányokat. Fontos cél, hogy a mostani növekedési intenzitást megőrizzük, ezért is hoztuk létre azt a kamattámogatási hitelkonstruk­ciónkat, amely mindaddig muníciót ad az agrárberuházásoknak, amíg megérkeznek az új KAP forrásai.

– Egyre inkább elöregszik a gazdatársadalom, a következő generációk viszont mintha egyelőre távol maradnának az ágazattól. Hogyan lehet segíteni a fiatalok belépését?

– A generációváltás, az öröklés és a birtokátadás kérdéskörének rendezése nagy kihívás, de komoly lehetőség is egyben. Az előttünk álló év egyik legnagyobb feladata lesz megtalálni azt a módot, amelynek köszönhetően biztosítható a rendszerváltás óta felépített gazdaságok megmaradása. Érintőlegesen ugyan, de idetartozik a mezőgazdasági adózás megreformálása is. Olyan új formát kell találnunk, amely magában foglalja az őstermelői létforma előnyeit, de tisztességes körülmények között ad lehetőséget a gazdaságok fejlesztésére, bővítésére.

– Régi adóssága az agrárkormányzatnak a közös osztatlan tulajdonú földterületek rendezése. Sokan sokféleképpen próbáltak megoldást találni a problémára, mindeddig eredménytelenül. Hol tart most a munka?

– Rendszerváltáskori örökségünk a közös osztatlan földtulajdon; harminc év után épp itt az ideje, hogy elvágjuk azokat a gordiuszi csomókat, amelyek gúzsba kötik a mezőgazdaságot. Régóta tart a birtokrendezési törvénycsomag előkészítése, a széles körű társadalmi egyeztetés során mindig újabb és újabb problémák merültek fel. Várhatóan a tavaszi ülésszakban kerül az Országgyűlés elé a törvénycsomag, amely érdeksérelem nélkül rendezheti a kérdést, a parlamenti vita után pedig végre elkezdődhet e méltatlan hagyaték felszámolása.

– Erősödik az a nézet a társadalom bizonyos szegmenseiben, hogy a környezetterhelés és a klímaváltozás a mezőgazdaság számlájára írható. Valóban egyedül a gazdálkodók lennének felelősek a bennünket körülvevő környezet állapotának romlásáért?

– A gazdákat felelőssé tenni környezetünk sérüléseiért rendkívül téves irány. Kinek az érdeke leginkább, hogy védje környezetünket? Nem annak a termelőnek, akinek az életét, a megélhetését főként a környezet és az éghajlat befolyásolja? Támadások helyett inkább támogatnunk kell őket abban, hogy minél több olyan új eljárást tudjanak alkalmazni, amely csökkenti a gazdálkodás ökológiai lábnyomát. A gazdák ugyanis hajlandók a változásra. A minap Németországban összegyűlt több tízezer termelő fő üzenete is ez volt. Több tiszteletet szeretnének, hiszen nekik köszönhetjük, hogy mindennap kenyér kerül az asztalunkra.

– Egyre erősödnek az állatvédelemmel kapcsolatos elvárások is, sokszor egészen szürreális civil akciókról szólnak a híradások. Nemrég például egy spanyol civil szervezet elzárta a tyúkokat a kakastól, nehogy a hím megerőszakolja őket.

– Óriási veszélyt jelent a társadalomra nézve, hogy a város elszakadt a vidéktől, az urbanizált társadalom egyre távolabb kerül a természettől. A városi ember nincs kapcsolatban a valósággal: a csirkehúst ugyan szereti, de nem tudja elfogadni, hogy ahhoz le kell vágni az állatot. Ha nem tudunk különbséget tenni a haszon- és a hobbiállatok között, akkor semmi jóra nem számíthatunk a jövőben. Márpedig a fogyasztók egyre kevésbé akarják elfogadni azt – ami egyébként a természet rendje –, hogy azért tartjuk, neveljük, gondozzuk tisztességgel, a legjobb körülmények között az állatainkat, hogy később táplálékul szolgáljanak nekünk.

– A különböző civil szervezetek által terjesztett nézetek itthon is egyre inkább terjednek. Néhány bolthálózat például rövidesen a ketreces tartásban tojt tojást szeretné száműzni a kínálatából. Mit gondol ezekről a kezdeményezésekről?

– Sokat árthatunk magunknak, ha kimondjuk, hogy többé nem lehet ketrecben tartani a tojókat. Egyrészt a mélyalmos termelésben nem lehet kiszűrni a szalmonellafertőzést, másrészt pillanatokon belül háromszorosára nőhet a tojás ára. Olcsó tojásra mindig szükség lesz. Így ha az uniós termelőknek megtiltják a ketreces tartást, a boltokban minden bizonnyal megjelennek majd az EU-n kívülről érkező, bizonytalan eredetű és kétes minőségű áruk. Valóban ez lenne a cél? A civil szervezetek átgondolatlan akcióinak beláthatatlan következményei lehetnek, és ha ez így folytatódik, nem 5-10 százalékos, hanem rövid időn belül 100-150 százalékos áremelés jön.