Bizonyosság a bizonytalanságban

Olyan helyzet van kialakulóban, amire talán még egy-két héttel ezelőtt sem gondolt senki, amikor optimista gazdasági és egyéb előrejelzéseit megfogalmazta.

Egyelőre csak ismerkedünk azzal, mit jelent a veszélyhelyzet vagy mit jelentene nálunk is az, amit Európában már sokfelé tapasztalunk: a teljes karantén, a kijárási tilalom. Az új helyzet új megoldásokat, más életvitelt, és, hogy ne legyünk finomkodók, bizonyos túlélési stratégiák végiggondolását igényli. Noha egyes ágazatokban már most kongatják a vészharangot (vö. „a turisztikai szezon idén kampó”), más területeken egyelőre nehéz előre látni és végiggondolni, mi várható a következő időszakban. Ami biztos, hogy – egy időre legalábbis – teljesen megváltozik a megszokott életünk. Olyan helyzet van kialakulóban, amire talán még egy-két héttel ezelőtt sem gondolt senki, amikor optimista gazdasági és egyéb előrejelzéseit megfogalmazta.

Ha most szűkebben vett témánkat megnézzük, egyvalamit már most feltétlenül ki kell emelni: az elmúlt időszakban költözők, lakást vásárlók, építkezők, jelzáloghitel-felvevők nem is tudtak volna jobbat tenni, mint rögzített kamatozással felvenni a szükséges kölcsönt. A jegybanki beszámolók szerint szerencsére mind többek értették meg ennek fontosságát, az elmúlt hónapokban köttetett új ügyletek már szinte kizárólag fix kamatokkal történtek. Nem beszélve a csok mellé felvehető hitelről, mely eleve államilag kamattámogatott. Az állami támogatás húsz évre szól, ezért a fix havi törlesztést tekintve érdemes is húsz évre fölvenni, hogy a havi részlet a lehető legkisebb legyen. A 15 milliós hitelért így havonta nagyjából 72 ezer forintot fizetnek a családok.

Ahogy azt nekünk is érzékletesen megfogalmazta a banki ügyintézőnk, könnyen lehet, hogy húsz év múlva ennyiért egy kiló kenyeret kapunk majd. Viszont az állami támogatás és a rögzített kamat egyúttal azt is jelenti, hogy ha tényleg annyit ér majd 72 ezer forint, 2040-ben egy kiló kenyér áráért törlesztjük az utolsó részleteket. Nem kell a távoli múltba visszatekinteni, hogy belássuk, mindennek mekkora jelentősége van. Elég csak felidézni az egy évtizede elszálló devizahiteleket, a tömeges fizetésképtelenséget, a családi tragédiákat.

Az elmúlt években mintegy 130 ezren éltek az otthonteremtési támogatásokkal. Ebben a helyzetben persze könnyen lehet, hogy lassúbb növekedést látunk majd ezekben a számokban. Akik még csak most tervezgetnek, most készülnek költözni, építkezésbe vágni, azoknak bizony az eddigieknél is alaposabban végig kell gondolniuk, mit szeretnének. És azt, hogy mire van lehetőségük az egyre bizonytalanabb helyzetben. Ha viszont a falusi csokra gondolunk, könnyen lehet, hogy sokaknak a járvány lesz az utolsó lökés, hogy meghozzák sokáig halogatott döntésüket: hagyjuk magunk mögött a nagyvárosi forgatagot, és kezdjünk új életet vidéken! (Csak halkan jegyezzük meg e ponton, hogy az ingatlanhirdetési oldalakon már megjelentek az első olyan szövegek, amelyek éppen arra apellálnak, hogy a csöndes, falusi környezetet koronavírus-mentes övezetként írják le.)

Nyilván nehéz időszak elé nézünk, kinek-kinek ki kell lépnie a komfortzónájából. Különös egybeesés, hogy a nagyböjtben járva tombol körülöttünk a járvány. Az a kérdés, belül mi „tombol”. Az, hogy valamelyest leáll az élet, lassul a mókuskerék, talán a belső elcsöndesedésre, a bizonytalanságban az isteni bizonyosság megtapasztalására is lehetőséget ad. Az erre fogékonyaknak mindenképpen.