Egyelőre csak ismerkedünk azzal, mit jelent a veszélyhelyzet vagy mit jelentene nálunk is az, amit Európában már sokfelé tapasztalunk: a teljes karantén, a kijárási tilalom. Az új helyzet új megoldásokat, más életvitelt, és, hogy ne legyünk finomkodók, bizonyos túlélési stratégiák végiggondolását igényli. Noha egyes ágazatokban már most kongatják a vészharangot (vö. „a turisztikai szezon idén kampó”), más területeken egyelőre nehéz előre látni és végiggondolni, mi várható a következő időszakban. Ami biztos, hogy – egy időre legalábbis – teljesen megváltozik a megszokott életünk. Olyan helyzet van kialakulóban, amire talán még egy-két héttel ezelőtt sem gondolt senki, amikor optimista gazdasági és egyéb előrejelzéseit megfogalmazta.
Ha most szűkebben vett témánkat megnézzük, egyvalamit már most feltétlenül ki kell emelni: az elmúlt időszakban költözők, lakást vásárlók, építkezők, jelzáloghitel-felvevők nem is tudtak volna jobbat tenni, mint rögzített kamatozással felvenni a szükséges kölcsönt. A jegybanki beszámolók szerint szerencsére mind többek értették meg ennek fontosságát, az elmúlt hónapokban köttetett új ügyletek már szinte kizárólag fix kamatokkal történtek. Nem beszélve a csok mellé felvehető hitelről, mely eleve államilag kamattámogatott. Az állami támogatás húsz évre szól, ezért a fix havi törlesztést tekintve érdemes is húsz évre fölvenni, hogy a havi részlet a lehető legkisebb legyen. A 15 milliós hitelért így havonta nagyjából 72 ezer forintot fizetnek a családok.
Ahogy azt nekünk is érzékletesen megfogalmazta a banki ügyintézőnk, könnyen lehet, hogy húsz év múlva ennyiért egy kiló kenyeret kapunk majd. Viszont az állami támogatás és a rögzített kamat egyúttal azt is jelenti, hogy ha tényleg annyit ér majd 72 ezer forint, 2040-ben egy kiló kenyér áráért törlesztjük az utolsó részleteket. Nem kell a távoli múltba visszatekinteni, hogy belássuk, mindennek mekkora jelentősége van. Elég csak felidézni az egy évtizede elszálló devizahiteleket, a tömeges fizetésképtelenséget, a családi tragédiákat.
