Amikor már azt hittük, hogy mindent legyőztünk, mindenen uralkodunk, lám, egy apró vírus ráébreszti a ma emberét is önnön kicsinységére. Ilyenkor sok minden átértékelődik. Már csak szubjektív, egészségügyi okokból is. A vírusok a nagyvárosokban a legveszélyesebbek – ott, ahol sokan vannak összezsúfolódva kis helyen. Mit nem adnának sokan egy zsebkendőnyi kertért, a kisvárosi szellős park közelségéért, a faluvégi erdőért. Van, aki persze nem válogathat, de mint láttuk, még a külvárosi paneltömb is sokkal élhetőbb lehet a mai drága kortársainál. Sokan talán a fejükhöz kapnak: akármennyire „okos” és kényelmes is, nem biztos, hogy a legjobb ötlet volt súlyos tízmilliókért megvenni a szűkös lakást a zsúfolt lakóparkban. Ahol – nomen est omen – még egy park sincs a kikapcsolódásra.
Még nem tudjuk, milyen változásokat hoz életünkben a járványhelyzet. Mindenesetre beszédes, hogy sokan balatoni nyaralójukba költöztek, mások a kovászos kenyér sütésén, az önellátás különböző formáin gondolkoznak. Meglehet, eljön még a falusi élet reneszánsza.
Szabad a csok
