Versenyjog, kartellek és reklámjog koronavírus idején

A koronavírus-járvány hatására megszaporodtak az egészséget védő termékek és szolgáltatások hirdetései: a régiek mellett olyan új szereplők is megjelentek a piacon, akik a fő profiljukba nem illeszkedő termék vagy szolgáltatás értékesítésébe kezdtek. Fontos azonban, hogy az új üzleti lehetőségeket mindenki tisztességesen használja ki, hiszen az illetékes hatóságok fokozottan figyelik a kereskedelmi kommunikációt.

A járványhoz kapcsolódó termékek és szolgáltatások között elsősorban az egészséget védő, illetve a kijárási korlátozás miatt otthon maradókat kiszolgáló lehetőségekkel lehet találkozni. A Kapolyi Ügyvédi Iroda versenyjogi szakértője, Tölgyes Katinka felhívja a figyelmet, hogy azoknak a vállalkozásoknak, amelyek a járványra való tekintettel új, eddig nem gyártott termék vagy nem nyújtott szolgáltatás értékesítésébe kezdtek, vagy eddig kevesebb figyelmet fordítottak a versenyjogi megfelelésre, mindenképpen érdemes megfontolniuk jogi tanácsadó szolgáltatásainak igénybevételét.

Reklámok: nem lehet mindent eladni a Covid-19 elleni védelemre hivatkozva

A reklámok, szlogenek készítésekor a termékkategória meghatározása az első lépés, hiszen eltérő reklámállítások megengedettek az élelmiszerek, a gyógyhatású készítmények, az étrendkiegészítők, a vényköteles és nem vényköteles gyógyszerek, valamint a kozmetikumot esetében. Élelmiszernek például nem lehet betegségmegelőző, vagy gyógyító hatást tulajdonítani (akkor sem, ha a köznyelvben például a hagyma több fajtája is így ismert). Az ilyen állítás önmagában jogsértő (nincs lehetőség az ellenkező bizonyítására), és szankcionálást vonhat maga után.

Vényköteles gyógyszert, illetve a vény nélkül kiadható, TB támogatott gyógyszert főszabály szerint egyáltalán nem lehet reklámozni. Azon gyógyszerek esetében, ahol maga a reklámozás megengedett, csak szigorú keretek között, a betegtájékoztatóban leírtakkal szoros összhangban készülhet el a kereskedelmi kommunikációs tartalom. Kerülni kell minden olyan utalást, amely szakemberek vagy ismert személyek ajánlását foglalhatja magában. Gyógyhatásúnak csak akkor nevezhető egy termék, ha az valóban érdemi, egészséget helyreállító hatással bír, amelyet alá is tudunk támasztani megfelelő kutatásokkal (a terméket használók tapasztalatai nem elfogadhatóak). Fontos arra is figyelni, hogy a közvetett állítások is megfeleljenek az előírásoknak, például a termékben található hatóanyaggal vagy annak összetevőjével kapcsolatban tett kijelentések.

Tölgyes Katinka azt is kiemelte, hogy a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) mindig a fogyasztó szemszögéből vizsgálja a kereskedelmi kommunikációt, vagyis az számít, hogy a fogyasztók hogyan értelmeznek egy adott reklámállítást, és nem az, hogy a gyártó vagy forgalmazó mit ért alatta, vagy milyen célt kívánt elérni. Emellett a GVH az ún. sérülékeny fogyasztók számára szóló tájékoztatásokat fokozottan ellenőrzi és szigorúbb következményeket alkalmaz. Sérülékenynek a versenyhatóság azon fogyasztói kört tekinti, aki az adott termék vagy szolgáltatás tekintetében kora vagy egészségi állapota révén kiszolgáltatottabb. A jelenlegi járványhelyzetben bizonyos termékek (például fertőtlenítőszerek, kézfertőtlenítők, maszkok stb.) esetében akár a teljes társadalom sérülékeny fogyasztónak tekinthető, így különösen fontos, hogy a kommunikáció megfeleljen a jogszabályoknak.

Együttműködések: megengedőbb lehet a hatóság, de nem korlátok nélkül

A kereskedelmi kommunikáció mellett a vállalkozások közötti együttműködések területén is az általánostól némileg eltérő hatósági jogalkalmazás várható a koronavírus-járvány idején. A krízishelyzetben ugyanis kulcsfontosságú a fogyasztók kiszolgálása a kiemelten fontos termékekkel (például kézfertőtlenítők, arcmaszkok), és előfordulhat, hogy ehhez az érintett szereplők között fokozott együttműködés szükséges. Ide tartozhat a szűkösebben rendelkezésre álló alapanyagok elosztása, vagy a szállítással és raktározással kapcsolatos kihívások megoldása.

A GVH tekintettel lehet a társadalmi érdekekre, és ezeket az együttműködéseket várhatóan engedékenyen kezeli majd, a vállalkozásoknak ugyanakkor tisztában kell lenniük azzal, hogy az együttműködés „megengedése” nem vonatkozik minden területre, és nem jelenti azt, hogy időben és mértékben ne lennének korlátjai. Ha egy alapanyagból például nincs hiány, az érintett vállalkozások a versenyhatósági eljárás során nem hivatkozhatnak a szóban forgó együttműködésre, így továbbra sem megengedettek az ún. „kőkemény kartellek”, vagyis az árakat egyeztető, piacot felosztó versenykorlátozó megállapodások. Az Európai Bizottság által kiadott iránymutatás is hasonló elveket fogalmaz meg. Ezért számítani lehet rá, hogy a GVH kiemelten vizsgálja majd az együttműködések mértékét és azok szükségességét.