A magyar monetáris politika az elmúlt években közismerten az egyik leglazább volt a világon, így sok piaci szereplő kezdett a hazai fizetőeszköz és néhány másik deviza kamatának különbségére játszani. Míg a forint rövidtávú kamata éppen csak nulla fölött volt, a másik két önálló visegrádi valuta, a lengyel złoty és a cseh korona esetében az adat másfél, illetve két százalék körül mozgott, nem is beszélve a dollárról, amelynek ugyancsak másfél százalék körül volt a kamatszintje.
A Magyar Nemzeti Bank (MNB) legfrissebb grafikonjai alapján a külföldiek kumulatív (összesített) spekulatív pozíciója 2016-ban még nulla volt, azonban ezt követően a forint elleni pozíciók aránya növekedni kezdett. E folyamat idén februárig tartott, amikor az állomány elérte a háromezer milliárd forintot (akkor nagyjából kilencmilliárd eurót).
A forint árfolyama ezzel párhuzamosan gyengült is: 2018-ban és 2019-ben kisebb mértékben, majd a folyamat idén felgyorsult, amiben már a koronavírus-járvány is jelentős szerepet kapott. Ebben az időszakban már a cseh korona és a lengyel złoty is nagyot veszített értékéből. A járvány okozta gazdasági károk enyhítése érdekében az MNB több intézkedést is hozott, többek között az alapkamat 0,9 százalékos szintjén egyhetes betéti eszközt biztosított a bankoknak, emellett szimmetrikus kamatfolyosót hozott létre az alapkamat körül, amelynek alsó széle –0,05, a felső 1,85 százalék.
A rövidtávú kamatszint mindezek hatására egy százalék fölé emelkedett, ugyanakkor a környező jegybankok kamatcsökkentései következtében a złoty és a korona esetében egyaránt egy százalék lett ugyanez a ráta, az amerikai dollár esetében pedig csupán 0,1-0,2 százalék. A forint elleni spekuláció ezáltal tökéletesen értelmét vesztette, azon kamatoldalról profitot elérni nem lehet, veszteséget annál inkább.
Az MNB sokat döntő, április 7-i lépése után a forint elleni spekulatív pozíciók mennyisége mérséklődni kezdett: nagyjából háromezer milliárdról 2900 milliárd forintra. A forint árfolyama stabilizálódott, a jelentős kilengések megszűntek, ami a jegybank deklarált célja volt. Mindezek után arra a kérdésre, vajon a tulajdonosok miért nem zárják a short pozíciójukat, vagyis miért tartja ilyen biztosan magát a még mindig óriási, 2900 milliárdos összeg, nehéz logikus választ adni. Legfeljebb azt lehet elképzelni, hogy a forint további gyengülésére számítanak, és ezért vállalják a kamatveszteséget is. Ha viszont mégis a tömeges zárás mellett döntenek, az igen komoly forinterősödéshez vezetne, hiszen ez óriási összeg a piac méreteihez képest. Ebben az esetben az árfolyam a jelenlegi 350-355 körüli szintről vélhetően visszatérne a válság előtti 335 körüli szintre az euróhoz viszonyítva.