Jaj, a térkép! – kiáltott a turista, de már hiába. A vonat már elindult az ottfelejtett térképpel együtt a bátonyterenyei vasútállomásról. Pedig már este volt, az eső is szemerkélt, az egyetlen zseblámpa sem működött, és még hosszú és fárasztó emelkedés várt a túrázókra. Szerencsére a vezető fejében ott volt, hogy nagyjából merre kell menni, kis bolyongást követően késő este az ágasvári turistaház pedig megvárta elázott vendégeit. Akkortájt még mobil, térerő és GPS sem létezett.
A Mátra jelentőségét Trianon után fedezték fel, a turisztikai létesítmények többsége akkor épült ki. A természetszerető közvélemény a megmaradt hazai tájak felé fordult, és az addig nem ismert Kékestető akkor vált az ország legmagasabb pontjává. A második világháború előtt az akkor szlovákok által lakott felső mátrai falvak csak gyalog vagy szekérúton voltak elérhetők. Manapság a fővárosból autóval egy bő óra alatt elérhetők.
A középkortól kezdve a Mátraerdő megjelölés nem csak a mai azonos nevű hegységet foglalta magába. A Helemba-hegyégtől kezdve a Börzsönyön át egészen a Zempléni-hegységig tartó középhegységi vonulatot nevezték így. Nem világos tehát, hogy a XIX. század betyárja, Vidróczki Márton pontosan hol is bolyongott, és 1873-ban társai hol csapták agyon baltával. Kora tavasszal az erdőt járva friss élmények töltik fel a túrázó szívét-lelkét. Április végére az erdők-mezők harsányzöld színbe öltöznek, felváltva az addig uralkodó barnás-szürkés tónust. Késő tavasszal mindez már egy másfajta benyomás.
és léleknek egyaránt gyógyír a kirándulás
Fotó: A szerző felvétele
Mostanra véget értek a járványügyi kijárási korlátozások. Már van lehetőségünk rá, és orvosként is ajánlom, hogy minél többen keressük fel a Mátrát is. A természet szépsége kikapcsolja fáradt agyunkat és kissé át is formálja lelkünket.
Középhegységi tájaink legalább olyan szépek, mint például az alpesi ég felé törő, nyáron is hóval borított csúcsok és gleccserek vagy éppen a mediterrán tengerpartok.
A szigorúan védett Nyugati-Mátrában levő Csörgő-völgy vadregényes. A természetes úton kidőlt fák keresztbe fekszenek az úton, a patakon. Kora tavasszal a tél még tartja magát, előfordul, hogy a vízfolyást vastag jégpáncél fedi. Ilyenkor kényelmesen lehet csúszkálni a sima felszínen. Hóolvadáskor a patak megduzzad és kiönt. Könnyű belelépni átkeléskor, sőt a hirtelen fürdőzés sem teljesen kizárható élmény. Az első hóvirágok és ibolyák megjelenésekor azonban a klíma is megváltozik: üde, tavaszias illatok töltik be a napfényes hegygerinceket és mély völgyeket. A nedves földszag keveredik a korhadt fák szagával, de favágáskor friss faforgács illatával is találkozhatunk.
