Talán ilyenkor még erősebben lehet érezni a vadak vizeletét is. Ebből és az avar zörgéséről lehet következtetni arra, hogy nem egyedül vagyunk az erdőben. Sokszor azonban szabad szemmel is lehet látni szarvast, őzet, vaddisznót, muflont vagy éppenséggel rókát. Az utóbbi kora tavasszal még a téli bundáját hordja, az állat hosszú, vörös, vastag farka még a testénél is hosszabb. A farok csóválja a rókát. Egyébiránt nem érdemes ezektől az állatoktól tartani, hiszen jobban félnek az embertől, mint mi tőlük.
A szerencsésebbek vadmacskát, kárpáti hiúzt is megpillanthatnak, volt már rá példa, hogy a kékestetői sípályán a nagy fülpamacsos állat érdeklődve figyelte a csendben arra járót. A még szerencsésebbek nagy ritkán arra tévedt farkast, sőt újabban medvét is láthatnak. Ebből a szempontból persze legszerencsésebb maga a vadkamera.
Felváltva a téli erdő csendjét, tavasszal már az ölyvek vijjogása veri fel a völgyek csendjét, az énekesmadarak hangja adja meg az alapzajt. Még az éjszaka közepén sem hagyják abba a csicsergést. Itt hogyan is érezné magát jól az a honpolgár, aki azzal kereste meg az egyik budapesti kertvárosi kerület alpolgármesterét, hogy csináljon valamit, mert nem tud pihenni a madárzaj miatt?
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!