Egyre erősebb a gyanú, hogy Merkel is Soros kottájából játszik

A német kancellár az Európai Helyreállítási Alap belengetésével teljesen más dimenzióba helyezi a jövő EU-ját.

Berlin, 2020. április 8. Angela Merkel kancellár a német kormány hetenkénti ülésére érkezik a berlini kancellári hivatalban 2020. április 8-án. A belügyminisztériumban további szigorításokat tartalmazó tervezet készül a koronavírus-járvány visszaszorításának érdekében. MTI/EPA/Action Press pool/Henning Schacht Fotó: Henning Schacht

Angela Merkel német kancellár 15 éve vezeti Németországot, és mindig képes volt meglepetéseket okozni. De a legutóbbi pálfordulása az Európai Helyreállítási Alap belengetésével mégis egy teljesen más dimenzióba helyezi a jövő Európai Unióját, előrevetítve az Európai Egyesült Államok eszméjét. Viszont nekünk, magyaroknak korántsem biztos, hogy ez az út, amin járni akarunk – állapítja meg a Tűzfalcsoport.blogstar oldalon megjelent legfrissebb írás.

Soros-recept a gyakorlatban

Pár hete Angela Merkel Emmanuel Macron francia elnökkel közösen javaslatot tett egy ötszázmilliárd eurós tőkével rendelkező Európai Helyreállítási Alap felállítására, ami a koronavírus okozta gazdasági sokkot hivatott orvosolni. Ezt fejelte meg nemrég az Európai Bizottság 250 milliárd euró kedvezményes kamatozású hitellel, így a csomag összesen 750 milliárd euróra duzzadt. Ahogy az elég hamar nyilvánvalóvá vált, a pénzt Soros Györgynek és pénzügyi spekuláns társainak kedvező módon, kötvénykibocsátással teremtenék elő, fedezetként pedig új, még bevezetendő összeurópai adónemek szolgálnának. Ez egy tipikus balliberális pénzügyi koktél, ami a spekulánsoknak igen kecsegetető, de a színfalak mögött egy burkolt szorosabb integráció gondolata bújik meg. Főleg ha figyelembe vesszük a rejtett politikai üzenetet, hisz a pénzt majd 2058-ig kell visszafizetnie az alapnak. De képes jelenleg bárki bátran kijelenteni, hogy negyven év múlva is lesz euró vagy Európai Unió?

EGY Közös európai fiskális politika előszele

Merkel jól ráérzett a lehetőségre, hisz ilyen mértékű egészségügyi és gazdasági válsággal a történelem során senki nem találkozott, így a legtöbben vakon tapogatóznak. A Covid–19-járvány óriási károkat okozott a gazdaság minden területén, a kormányokat is beleértve rengetegen kerültek kiszolgáltatott helyzetbe, így egyszerre lehet több legyet ütni egy csapásra. Egyrészt az Európai Helyreállítási Alap által folyósított pénz tekinthető kvázi egy mézes madzagnak, hisz mindenkinek szüksége van pénzre a válságkezelés során. Mindezt minél gyorsabban, lehetőleg még nyáron, hisz óriási bajokkal küzdenek olyan déli országok, mint Olaszország, Spanyolország és Görögország. Másrészt a pénznek ára van: a máig hiányzó közös európai fiskális politika, aminek az alap tökéletesen megfelel kiindulópontként.

Németország nemcsak az EU, de a világ egyik legnagyobb gazdasága, amely óriási kitettséggel rendelkezik az egyes országokban. Vegyük például az egyik legnagyobb bajokkal küszködő Olaszországot, amely Németország ötödik legnagyobb kereskedelmi partnere. Így az autó- és gépészeti iparban bármilyen megtorpanás óriási károkat okozhat nemcsak az olaszoknál, hanem a németeknél is. Természetesen a zavarosban a legjobb halászni, amit a németek az euróválság alatt is megtanultak. Németország a görögöknek nyújtott kölcsönügyleteken közel hárommilliárd eurót, azaz ezermilliárd forintot nyert. Nem nehéz elképzelni, hogy most is hasonló mértékben segít majd a bajba jutott országokon, és kell a fedezet a visszafizetésre meg a profitra. Ennek tökéletesen megfelel az Európai Helyreállítási Alap nyújtotta pénzügyi segítség.

Közös teherviselés – Szorosabb integráció

A pénzügyi opportunizmus mellett jogosan merül fel a kérdés, hogy mégis mi történt a németekkel, akik eddig mindig vehemensen támadták a közös adósságterhet, tulajdonképpen nem akarták finanszírozni a déli tagállamok adósságát. Viszont ha nem figyelnek, pont az ellenkezője fog történni. Igaz, a javaslat alapján a vissza nem fizetendő támogatást a tagállamok csak a Covid–19 okozta gazdasági problémák enyhítésére használhatják, de nem a korábbi adósságok törlesztésére. A pénz egy kötvénykibocsátást követően fog keletkezni, mögötte viszont az egyes tagállamok külön-külön fognak adósként állni. Legalábbis elméletben, hisz nehéz elképzelni, hogy ha Olaszország – amely jelenleg is több mint 2500 milliárd euró (875 000 milliárd forint) adósságon ül – valamilyen ok folytán nem tudna eleget tenni kötelezettségeinek, a németek vagy más gazdag tagország ne fizetnék ki helyette. Senki nem akarná, hogy az EU becsődöljön (nem fizetés esetén) vagy veszélybe kerüljön az EU pénzügyi szempontból legjobb besorolása (AAA). Meg is érkeztünk a közös teherviselés európai gondolatához, amit a németek mindvégig elítéltek. Megjegyezhető, hogy helyesen, hisz a déli tagországok soha nem a fegyelmezett költekezésről vagy a szigorú költségvetési politikáról voltak híresek. Hova tűntek az eddig olyan hangos német konzervatív bölcsek?

A pénzügyi és gazdasági problémákon valószínűleg túlmutat a politikai lehetőség, a még szorosabb európai integráció megteremtése. Merkel számára akár presztízskérdés is lehet „Európa megmentése”, hisz ez az utolsó kancellársága. Ugyanakkor legutóbbi kísérlete, a 2015-ös migránsválság nagyon balul sült el, és milliók lepték el ellenőrizetlenül Európát. Mindezek mellett Merkelnek határozottan kellett reagálnia a német alkotmánybíróság minapi döntésére is, amellyel felülbírálta az Európai Bíróság korábbi döntését. Ezt a döntést fel lehet fogni az EU alkotmányos válságának is, ahol jelképesen a nemzetállamok és a föderalisták harca jelenik meg. Több mint valószínű, Merkel úgy akar bevonulni a történelemkönyvekbe, mint az Európai Egyesült Államok egyik alapítója. Úgy tűnik, képes ezért eddig saját és a német konzervatívok elveit is eldobni, a németek pénzét elherdálni és az adósrabszolgaság elmélyítését is bevetni. Vajon egy újabb kudarcos kísérletnek lehetünk majd szemtanúi? – teszi fel a kérdést a Tűzfalcsoport cikkének szerzője.

Soros-eszme: idejétmúlt nemzetállamok

Soros-blogja, a Project Syndicate már sokadszorra ráharapott a témára, és a formálódó Európai Egyesült Államokat párhuzamba állítja Németország születésével, ugyanis a mostani Németország gyökere is a XIX. századi nacionalizmusából táplálkozik. Csakúgy, mint Olaszország, Németország is több kisebb autonóm területből állt, amelyek önállóan nem tudtak megbirkózni a növekvő és fejlődő világ kihívásaival. A cikk szerzője tulajdonképpen megkérdőjelezi a nemzetállamok akkori és több helyen ma is jelen lévő modelljét, egyenesen idejétmúltnak tekinti őket. A balliberálisok a pénzügyi nyerészkedések mellett ezért is üdvözölnek minden olyan lépést, ami az integrációt még szorosabbá fűzi, ezzel közelebb visz az Európai Egyesült Államokhoz. Az elmúlt időszak döntéseivel a német kancellár is – sajnos – beállt a sorba.

Merkel újra csalódást fog okozni?

Angela Merkel elmúlt hetekben hozott döntései jelzések Európa számára, hogy a nemzetállamoknak befellegzett, és a jelenlegi német irány is a még szorosabb, nem nemzeti alapon működő Európai Unió felé mutat. Merkel a migránsok Európába való telepítésével egyszer már óriási csalódást okozott. Szerencsére az erős nemzetállamok, Magyarországgal az élen, ellenálltak a tervnek, és folytatják a harcot a kudarcos Soros által dédelgetett terv, a nyílt társadalom ellen. Merkel pedig, ha túlfeszíti a húrt, nemhogy megmentőként, de bukott európai politikusként fog bevonulni a nagy európai államfők csarnokába – vonja le a következtetést a Tűzfalcsoport oldalán elérhető cikk.