Bár az úgynevezett élőhalas csalizás hazánkban engedélyezett, a módszer alkalmazása esetén a forgalmazóknak és a horgászoknak is számos előírásra kell figyelniük – hívta fel a figyelmet a napokban a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih).
Európa számos országában ma is elfogadott ez az ősi halász-, illetve horgászmódszer. Ugyanakkor gerinces állat révén a halakra is vonatkozik az állatvédelmi törvény. Tartásuk és forgalmazásuk során a csalihalaknak ugyanazon állategészségügyi követelményeknek kell megfelelniük, mint a tenyésztett halaknak. Mivel különböző állatbetegségeket is terjeszthetnek, ezért csak a meglévő igazolások birtokában lehet őket más élővizekbe engedni. A forgalmazóknak ezért csak olyan helyről érdemes beszerezniük a csalihalat, ahol az eredetet igazoló szállítólevél vagy számla mellett víziállat-egészségőri igazolás is kíséri a szállítmányt. Ez utóbbi dokumentum igazolja, hogy a hal betegségektől mentes. Természetesen az állatok tartási körülményei sem mellékesek, mindig az adott faj élettani szükségleteihez kell igazítani a mozgásteret, a hőmérsékletet és a táplálékot is.
Fotó: Havran Zoltán
A csalihalak felhasználása során arra is ügyelni kell, hogy az idegenhonos halfajok komoly kockázatot jelenthetnek egy adott tó vagy folyó élővilágára. A Nébih tájékoztatása szerint szabálysértés esetén a halgazdálkodási hatóság húszezer forinttól akár félmillió forintig terjedő bírságot szabhat ki az előírásokat megszegő forgalmazókra.
A horgászoknak is résen kell lenniük, ha élő csalival szeretnének halat fogni. Idegenhonos hallal kizárólag ott szabad csalizni, ahol azt kifogták. Emellett ügyelni kell rá, hogy az úgynevezett inváziós fajokat – például a busát, a törpeharcsát, az ezüstkárászt, a naphalat, a razbórát, az amurgébet – tilos visszaengedni a vízbe.
