Ezerkétszázmilliárdos adótartozás

A múlt év decemberében 1,13 millióan tartoztak az államnak, nagyjából nyolcszázezer magánszemély.

MN_SABLON

Jó dolog-e, ha valakinek hatalmas összeggel tartoznak az adósai? Egyfelől akár az is lehet, hiszen ha hiánytalanul befolyik a pénz, akkor sok mindenre futhatja belőle. Másfelől viszont, ha nem fizetnek a kötelezettek, akkor még komoly fejtörést is okozhat a tetemes summa pótlása. Nem tudni, hogy a Nemzeti Adó- és Vámhivatalnál (NAV) miként állnak a kérdéshez, ám az biztos, hogy tavaly évvégén 1172 milliárd forint állt a behajthatónak ítélt köztartozásokról készült kimutatás összesítő rubrikájában. A tétel lényegé­ben megegyezett az egy évvel korábbi értékkel, a 2018 végén nyilvántartott kintlévőségek együttes összege ugyanis 1137 milliárd forint volt.

A köztartozásoknál – ahogy más adósságoknál is – messze nem mindegy, ki az adós. A múlt év decemberében 1,13 millióan tartoztak az államnak, nagyjából nyolcszázezer magánszemély és háromszázezer működő, vagy éppen a megszüntetésre váró vállalkozás. Az adósok tábora egyébként egy év alatt érezhetően – hetvenezerrel – apadt, vagyis a korábbiakhoz képest tavaly kevesebben tartoztak, de összességében többel a köznek.

Az adóhivatal múlt évi tevékenységéről szóló részletes kimutatásából kiolvasható ez ügyben néhány érdekesség. Elöljáróban felidézhető az a régi hatósági tapasztalat, amely szerint a magánszemélyek a legjobb adósok, őket ugyanis az esetek legnagyobb részében utol lehet érni, és fizetésre is lehet késztetni. Ennyiben nem jelenthet komoly problémát az a százötvenmill­iárd, amivel az érintett nagyjából nyolcszázezer polgár tartozott a közkasszának tavaly.

Ehhez képest más képet mutatnak a cégvilág adósságai. A működő, tehát a gazdasági viszonyokban ténylegesen résztvevő társaságoknál rendszerint akad forgalom, így akadhatnak termelőeszközök, pénzügyi tartalékok, s ezzel adóhatósági remény is arra, hogy az államot megillető összeg előbb vagy utóbb befut. 2019 végén negyedmillió ilyen vállalkozásnál tartott nyilván kisebb-nagyobb elmaradást a hatóság, összességében 213 milliárdos értékben. Ezzel kapcsolatban kiemelhető, hogy a NAV a múlt évben a nagy céges tartozásokra koncentrált, ami nemegyszer odavezetett, hogy a nagy tartozást felhalmozó vállalkozás a felszámolás, a kényszertörlés sorsára jutott. Azzal együtt is lehetett erre nem egy példa, hogy a hatóság – ha tehette – nem kezdeményezett felszámolást. Eközben a nem működő, vagyis a megszűnés előtt álló, zömmel vagyontalan cégek együttes köztartozása az év végén átlépte a 800 milliárdot.

Van a köztartozásoknak még egy csoportja – ez tulajdonképpen a reménytelen adósságok kategóriája: a múlt esztendő végén az adóhivatal 540 milliárd forintnyi behajthatatlan tartozást tartott nyilván. Az idesorolt összegeket is figyelembe véve 2019 végén 1712 milliárd forint volt a NAV teljes követelésállománya. Egy évvel korábban a summa meghaladta az 1800 milliárdot.

A bankokat kérdezi a NAV

Minden bizonnyal nem unatkoztak tavaly az adóhivatal végrehajtással foglalkozó munkatársai – erre lehet következtetni a szervezet tavalyi folyamatokról szóló összefoglalójából. Az adóhatóság 2019-ben 1,3 millió végrehajtásit indított – a szám önmagában sem csekély, úgy meg különösen nem tűnik annak, hogy az eljárások száma egy évvel korábban nem érte el az 1,1 milliót. Hozzá kell ugyanakkor tenni, hogy a hivatal immár korántsem csak a saját ügyeiben jár el: a NAV emberei tavaly az esetek kétharmadában más szervezet kérésére léptek fel, a szigorúan vett adóvégrehajtások száma félmillió alatt maradt.

Az adóhatóság 2019-ben közel háromszázmilliárdot szedett be, érdekes részlet, hogy az összeg nagyjából negyedéhez nem kellett más, mint egy fizetési felhívás, tulajdonképpen egy értesítő levél. A hivatal nyolcszázezer ilyen jelzést küldött ki, az érintett cégek és magánszemélyek pedig be is fizettek hetvenötmilliárd forintot. Ráadásul az utóbbi idők történései azt mutatják, nem kell mindig a szigor, sokszor az adófizetők tájékoztatása is éppen elegendő. Egyre több pénz folyik be ugyanis csupán a felszólítások után.

Azokban az esetekben, amikor a figyelemfelhívás nem volt elég, a NAV bevetette a modern technológiát is. Ennek előzményeként meg kell említeni, hogy régóta az inkasszó, vagyis a hatósági beszedési megbízás hozza a legnagyobb összeget a végrehajtásokban. Az adóhivatal az elmúlt évben ötszázötvenezer esetben rendelkezett inkasszóról, ezek nyomán pedig 127 milliárd folyt be. Az inkasszónak ugyanakkor csak akkor lehet értelme, ha a hatóság tud az adósok bankszámlái­ról. A cégek esetében ennek nem lehet akadálya, a magánszemélyeknek viszont igen. Az ő eseteik­ben alkalmazza a NAV az úgynevezett Elektronikus Banktitok Rendszert, amelynek az a lényege, hogy a hatóság elektronikus, biztonságos csatornán keresztül kérdezi meg a hazai bankokat, hogy az érintett polgár vezet-e náluk számlát. A szisztéma gyors, és arra is lehetőséget ad, hogy az adóhivatal a honi bankszféra összes résztvevőjénél érdeklődhessen. A NAV tavaly számos alkalommal élt is a lehetőséggel, jól mutatja ezt, hogy a hivatal mindent egybevéve 14,2 millió megkeresést küldött a pénzintézeteknek az adósok bankszámláinak felkutatásáért. A kezdeményezésekből negyedmillió hozott eredményt.

A magánszemélyek adósságainál régi, bevett megoldás a jövedelemletiltás is, ebből tavaly hatvanhatezret rendeltek el, az adósok különféle vagyontárgyait dobra verő árverésekből pedig 21 ezret tartottak, de követelések lefoglalásáról is intézkedett a szervezet. Sokszor elég volt annyi, hogy a NAV megkezdte a végrehajtást: önmagában a hatósági eljárás tényére 51 milliárd forint folyt be.

Az adóhivatal végrehajtási szakembereinek minden bizonnyal idén sem lesz unalmas élete, csak az év elején zajló ügyek 1300 milliárd forint­ról szóltak.