Férfiatlanság

A fontos csak az, hogy én jól járjak, hogy ha valamit rosszul végeztem is el, „pénzemnél legyek”.

A hidegburkoló még életében nem látott olyan egyenetlen aljzatot, nem csoda, ha randa a burkolás is. A festő – ha a csúnyán kifestett falakat látva csóváljuk a fejünket – a vakolóra mutogat, mondván: ilyen rossz vakolatra csak nem gondolta a megrendelő, hogy szépen rá lehet festeni. A vakoló persze továbbtolja a felelősséget: „Ilyen falakra, ahol egy derékszög sincs? Hát komolyan gondolta, uram, hogy ezt szépen meg lehet csinálni?” Érdekes, mert amikor a díjazásról, az árajánlatról volt szó, akkor még egyiküknél sem merült fel, hogy ezt ne lehetne megcsinálni, sőt ne lehetne nagyon jól megcsinálni. S noha a kapkodás, a sok elvállalt munka okozta stressz, a figyelmetlenség miatt nem lett jó az a vakolás, az a festés, az a burkolás, mondanunk sem kell, az elrontott végeredményért mindenki másra mutogat.

Tisztára, mint az óvodában. Csakhogy jó esetben a gyerekeink­nek is megtanítjuk, hogy vállalják tetteikért a felelősséget, a következményeket. Ha viszont nem, ne csodálkozzunk, ha a való életben is a felelősséghárítással találkozunk úton-útfélen. És ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy bezzeg máshol vagy hogy ez tipikusan magyar sajátosság. Nem: ilyen világot élünk, ez korszellem. Ez van a politikában, ez van nyugaton – és sajnos ez jellemző a magyar építkezésekre.