Ma se váltsuk aprópénzre! – 74 éves a forint

Szinte még meg sem száradt a festék 1946. augusztus elsején a magyar fizetőeszközön, azonnal hamisítani kezdték. Az azóta eltelt több mint hét évtized alatt bankóink egyre biztonságosabbak, köszönhetően kiváló grafikusainknak, tervezőinknek. Világviszonylatban sincs okunk panaszra.

Budapest, 1946. augusztus 1. Magyarországon a II. világháború után a világtörténelem eddigi legsúlyosabb inflációja zajlott le. A tarthatatlan állapot felszámolására 1946. augusztus 1-jén kibocsátották az új értékálló pénzt, a forintot. A képen: az új forint. MTI Fotó: Várkonyi Péter Fotó: MTI/Várkonyi Péter

Azt pillanatnyilag megbecsülni is nehéz, hogy a lassan háromnegyed évszázados forint meddig marad még a magyarok számára az első számú értékmérő, fizetési eszköz, egyelőre csak az biztos, egy ideig még az immáron 74 éve jól megszokott néven lesz szívesen látott vendége a pénztárcánknak és a bankszámlánknak. Pedig a forintnak már az 1946. augusztus elsejei bevezetése sem volt szokványos. A második világháború után elképesztő hiperinfláció söpört végig a gazdaságon, azaz az akkori fizetőeszköz elértéktelenedett. Ha az embernek hajnalban még tíz pengő volt a zsebében, annak a vásárlóereje este már csak ötöt ért.

Ez azt jelenti, hogy nagyjából 15 óránként csökkent felére a pénz értéke, ennyi idő alatt duplázódtak meg az árak. Amit 1945 augusztusában még 6 pengőért árultak, az 1946 május végén már 5 850 000 000 pengőbe került. Ez a pár hónap pénzügyi katasztrófa volt, a változtatással nem lehetett várni. A stabilizáció egyik fontos lépése új fizetőeszköz bevezetése volt, így ismét visszatért a lakosságnak a magyar valutába vetett bizalma, hiszen az ország újjáépítéséhez az új pénz is hozzátartozott. Az elmúlt 74 évben a forint – politikai és gazdasági rendszereken átívelve – a mindennapi életünk része lett.

A pengőt felváltó új pénz Károly Róbert történelmi aranyforintjáról kapta a nevét (Fotó: MTVA/Bizományosi: Faludi Imre)

Dózsa György képe elképzelhetetlen lett volna a Horthy-rendszer bankóin

Szakmájukban kiemelkedő grafikusok, vésnökök munkáit dicsérik a bankjegyeken, érméken szereplő alkotások. A portrék különösen aprólékosak, a történelmi személyek arcképeit pár évtizede még kézzel, több hónapon keresztül rajzolta a grafikusművész. Sokat változtak a forint papírpénzeken látható személyek: Petőfi Sándor és Kossuth Lajos már a pengőkorszakban megjelent bankjegyeinken, míg a húszasokra került Dózsa György alakja elképzelhetetlen lett volna a Horthy-rendszerben – mondja Tóth Csaba, a Magyar Nemzeti Múzeum Éremtárának régész-numizmatikusa. A szakembernek van összehasonlítási alapja, ugyanis hazánk első múzeuma, Magyarország és a világ érméiből és bankjegyeiből közel négyszázezer darabot őriz.

– Maga a forint elnevezés 1946-ban nem volt újdonság, a kezdetekhez az időben 1252-ig kell visszamenni. Firenzében vertek először aranyforintot, amelynek a neve latinul florenus, azaz „firenzei” volt. Itthon I. Károly – ismertebb nevén Károly Róbert – volt az, aki firenzei mintára megkezdte az aranypénzek kibocsátását 1325 körül. Könnyű helyzetben volt, hiszen ebben az időben Európa éves aranytermelésének háromnegyedét a Magyar Királyság szolgáltatta. A magyar aranyforint Európa-szerte keresett, értékes fizetőeszköznek számított, amely őrizte értékét, tekintélyét sem pénzügyi válságok, sem háborúk nem tépázták meg. A forint elnevezés az évszázadok alatt jelentős fogalmi módosuláson esett át, míg az újkorban ezüstpénzzé avanzsált. Az aranyalapú koronarendszer bevezetéséig 1892-ig, az ezüstforint az Osztrák–Magyar Monarchia törvényes fizetőeszköze volt – ismerteti a történetet a muzeológus. ​

Mária Terézia idején magyarul, németül és csehül is felírták a forint szót a papírpénzre (Fotó: MTI)

Megtudjuk azt is, hogy papírpénzre a „forint” szó először Mária Terézia uralkodása idején került 1759-ben, mégpedig három nyelven: magyarul fiorint, míg németül és csehül az aranyat jelentő gulden, illetve zlaty változatban. Ez utóbbi ha másról nem is, de az alkoholos italról – Zlatý Bažant, azaz Arany Fácán – ismert. A XIX. században már több olyan címlettel találkozunk, amelyen a magyar elnevezés szerepel. Az 1892-ben bevezetett korona, majd az 1926-ban kibocsátott pengő után találkozunk ismét a forint elnevezéssel, a váltópénz a fillér lett. – Sokan azt gondolják, hogy Szent István, illetve Deák Ferenc portréjával díszített tíz-, illetve húszezerforintosok a legdrágábbak, de nem így van! A jelenlegi legértékesebb az ötszázezres címletű, Szent István alakjával ékesített arany emlékpénzérme, amellyel akár boltban is fizethetnénk, hiszen hivatalos pénzforgalmi eszköz. Ez ma két-három milliót is érhet, mivel a gyűjtők mindent megadnak a kis példányszámú ritkaságokért. Természetesen nem ez az első aranyérme, a hatvanas évektől folyamatosan készülnek becses darabok – meséli a muzeológus, akitől a hamisítással kapcsolatban is megtudunk érdekességet.

Az alföldi tanyavilág bandája nagy tételben hamisított készpénzt

Ki gondolná, hogy az 1946-ban készített első 10-es és 100-as címleteket – a szűkös határidő miatt – még egyszerű ofszetnyomással gyártották, ezért a következő évben újabb sorozatot kellett kibocsátani, amely már bonyolultabb nyomdatechnikai eljárással készült a hamisítás elkerülése miatt. Erre szükség is volt, ugyanis már a bevezetés esztendejében kerültek rács mögé csalók, noha 1946-ban csak tíz- és százforintos bankjegyeket gyártottak. Ezeket nem volt nehéz utánozni, a bankópapír is gyorsan kopott. – Mégsem ez, hanem az alumínium egyforintos, illetve a kétforintos lett az alvilági figurák kedvence, hiszen ezek utánzásához nem kellett különösebb technikai felszereltség, csupán némi vésési ismeret. Így fordulhatott elő, hogy negyven-ötvenezer forint illegális fémkészítményre bukkantak a hatóságok, amely mögött egy egész bűnszövetkezet állt Bugyi József, alias Nadrág vezetésével. A feljegyzések szerint az érmék az alföldi tanyavilágban készültek. Volt, aki csak a gyártással, és akadt, aki csak a forgalmazással foglalkozott, hiszen apránként kellett a piacokon, vásárokon teríteni a készletet. Valószínű, hogy ez volt a forint XX. századi bevezetésének első, nagy tételű hamisítási botránya. Ne felejtsük el, ez rengeteg pénz volt a negyvenes években, hiszen az átlagfizetés alig pár száz forint volt. Napjainkban ez már nem érné meg, hiszen a fémpénz előállítása esetenként drágább, mint maga a névérték – ismerteti Tóth Csaba, aki szerint ekkor kezdődött a hamisítványok kiszűrésével kapcsolatos lakossági felvilágosítás.

Fontos, hogy az automaták könnyen azonosítsák a bankjegyet (Fotó: Katona Vanda)

A hamisítás elleni küzdelemben, valamint a bankjegykezelő, -elfogadó automaták rohamos terjedése miatt fontos, hogy a lakosság és a gépek érzékelői is könnyen azonosítsák a forintot. Ezért újította meg a Magyar Nemzeti Bank (MNB) az 1997-től kibocsátott bankjegyeket 2014 és 2019 között. Idén júliustól pedig ránézésre a régivel megegyező, de új alapanyagú 100-as érmékkel találkozhatunk. Ezek ötvözetének alapanyaga korszerűbb és olcsóbb. A hamisításokkal kapcsolatban nemzetközi összehasonlításban is egyre jobb a helyzetünk – derül ki a jegybank összefoglalójából. Mindezt a számok is alátámasztják: egymillió darab forgalomban lévő bankjegyre egy év során jutó hamis bankjegyek száma mindössze 1,4 volt tavaly. Az ezt megelőző években ez a szám a negyven-ötven darabot is elérte. A lefoglalt hamisítványok összértéke ma már éves szinten a tízmillió forintot sem éri el, szemben az öt évvel korábbi, több mint harmincmillióval.

Akinek a grafikáit mindennap a zsebünkben hordjuk

Ami a fémpénzt illeti, aligha van olyan művész az országban, akinek az alkotásait naponta a zsebünkben hordjuk, ráadásul fizetünk is vele. A Magyar Pénzverő Zrt. egykori fővésnöke és érmetervezője az évtizedek alatt hozzászokott ahhoz, hogy munkájának eredménye örökre fennmarad a magyar forinttörténelemben. Kósa István kezei közül 1980-óta számtalan érme került ki. Mint mondja, a jegybank 1993-ban kezdte meg az anyagában a korábbiaknál korszerűbb, a megjelenésében pedig egységes érmesor kibocsátását. Ehhez a csereprogramhoz 1996-ban csatlakozott a bicolor százforintos, 2009-ben pedig a bimetál kétszázas. Ezek elő- és a hátoldala is az ő munkája, azaz tervezte, illetve véste is. De hozzá köthető az ötös, a tízes és a húszas vagy a mostani ötvenes is, amelynek az előlapjának tervezésében közreműködött, míg a hátlapját az azóta elhunyt Bartos István készítette. Az ötvenes emlékváltozatát többször kibocsátotta az MNB, ezek szintén a mestert dicsérik.

– Nem igaz, hogy az éremnek két oldala van, hiszen a szegélye is művészi alkotás. Ezt sokan elfelejtik, nem is figyelik. Ötven évet dolgoztam a pénzverőnél, így hozzászoktam, ha a boltban fizetek, akkor nem figyelem, hogy a Lánchíd a kétszázason milyen állapotban van. Az újdonság varázsa egy-egy kibocsátás után pár nappal szertefoszlik – hangsúlyozza a szakember, akitől azt is megtudjuk, hogy miként változott a technika az évek alatt.

– Amikor az MNB-ben döntést hoznak arról, hogy új érmét kell kibocsátani, akkor több művészt felkérnek a tervezéshez. Ezután egy szakmai zsűri választja ki a legjobbnak tartott művet. Ezt követően következik a gipszmodell, amelyet a pénzverő vésnöke lekicsinyít az általa meghatározott méretre. Végül elkészül az érme prototípusa, amely alapján kezdődik a próbaverés. Amennyiben az eredmény tökéletes, csak akkor indulhat a gyártás – avat be a kulisszatitkokba a szakember. Míg egykor minden manuálisan történt, ma már a számítógép váltotta fel a kézi munka többségét, így a vésnökképzés is megszűnt.

– A szakma utolsó mohikánjaihoz tartozom, ezt fájlalom. Kézműveseket képeznek, de ez nem egyenlő azzal a művészi tevékenységgel, amelynek alapjait egykor leraktuk, hiszen kevesen értenek a gipszminták milliméter pontosságú faragásához. Még manuálisan dolgoztunk, a betűk vésésétől kezdve a portrén szereplők arcvonásig mindent kézzel készítettünk. Értéket teremtettünk, noha nem állítom, hogy az innovációs forradalom vívmányai ma nincsenek a segítségünkre. Azt viszont észreveszem, hogy melyik pénz készül kézzel és melyik géppel. Ez utóbbin minden „steril”, hiányzik a forint lelke. Ezért is fájlaltam, amikor kivonták az egy- és a kétforintost, pedig ez a sorozat logika szerint épült fel, hiszen az ötletem alapján hazai védett növényeket és állatokat szerepeltettem rajtuk – idézi fel a múltat az egykori fővésnök, aki nem csupán itthon, hanem a briteknek, japánoknak, de Venezuelának is tervezett érmét. Az ázsiai szigetországban meghirdetett nemzetközi éremtervező pályázaton első díjat nyert, míg a dél amerikaiaknál a forgalomban lévő érmék tervezésében és gipszmodelljeinek elkészítésében vett részt. Itt több száz millió általa megálmodott fizetőeszköz készült, ám ezeket 2017-ben kivonták a forgalomból.

Nemzetközi összehasonlításban is kedvező a pénzhamisítás magyarországi helyzete
Fotó: MTI/Máthé Zoltán

Eltüzelt bankók

A forgalomban lévő forintbankjegyek értéke 6734,4 milliárd, az érméké 79,8 milliárd forint. Amennyiben a mennyiségeket, azaz a darabszámokat hasonlítjuk össze, akkor fordított a helyzet: bankjegyből „csak” 561,9 millió darab, míg érméből több mint kétmilliárd darab volt forgalomban 2020 első fél évében – tudjuk meg Pataki Tibortól, az MNB készpénzlogisztikai igazgatóság igazgatójától. Mint mondja, az 561,9 millió darab bankjegy közel 562 tonna tömegű, míg a körülbelül kétmilliárd darab érme jóval több, 13 365 tonna. A kisebb értékű, de fémből készült érmék remekül bírják a használatnál jelentkező megpróbáltatásokat, ezért selejtezésükkel alig kell számolni. Más a helyzet a bankjegyeknél. Habár a papír különleges, ellenálló gyapotalapanyagból készül, az érméknél gyorsabban amortizálódik. A jegybank évente 60-80 millió darab sérült, szennyezett, ezért ismételt forgalomba kerülésre már alkalmatlan bankjegyet szűr ki a forgalomból a legmodernebb – másodpercenként 33 darab bankjegyet vizsgáló – gépekkel. A selejteket apró darabokra vágják, a zúzalékból briketteket, azaz téglákat préselnek, amelyeket zöldenergiát termelő égetőműben elégetnek. Ez évi 60-80 tonna eltüzelt bankót jelent.