Nem beszélve arról, hogy a babaváró a felvétel után három hónappal már 75 százalékban önerőként beszámíthatóvá válik, márpedig tudjuk jól, milyen fontos az önerő a lakásvásárlásnál. Ha pedig a kedvezményes csokos hitellel is számolunk (két gyereknél tíz-, háromnál tizenötmillió forint), már egyáltalán nem tűnik elérhetetlen álomnak az új otthon.
Ha a családok mindezt végiggondolják a kockás papír fölött, már csak arra lenne szükség, hogy a lakásfejlesztők is átgondoljanak ezt-azt. Mert akkor az újból életre kelő ötszázalékos áfa vízválasztó is lehetne. Jó lenne például túllépni azon a gyakorlaton, hogy minél kisebb helyre minél több lakást igyekszünk bezsúfolni a minél nagyobb profit reményében. Nemcsak azért, mert a városképnek – finoman szólva – nem tesznek túl jót ezek a lakótelepekre emlékeztető monstrumok, hanem mert most újra távlatosabban tervezhetnek a fejlesztők is. Ne is kerülgessük a forró kását:
most már elég a paneltömböknél is szűkebb életteret és intimitást nyújtó sok száz lakásos társasházakból!
Lehet, hogy ezeket a lakásokat korábban megvette egy-egy élelmes befektető, aki jó pénzért kiadja valakinek, de a járványhelyzetben sok minden változott. A gyerekesek az elmúlt hónapokban a korábbinál is elemibb erővel érezhették meg, milyen fontos a szellősebb, élhetőbb környezet, netán a zöldfelület a közelben. Ők például biztosan nem fognak ilyen falanszterekben lakást venni, akármekkora támogatást ad is nekik az állam.
Szabad a csok
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!