Őrültségek

Az alapelv jól ismert: az jogosult, aki dolgozik. És kortól, nemtől, családi állapottól függetlenül egyetlen feltétele van: egy gyerek.

Fotó: Katona_Vanda

Jó ideig tartotta magát az a kritika a csokkal szemben, hogy szép és jó, de vajon hány családnak segít ez az egész, hányan szeretnének egyáltalán új lakásba költözni vagy építkezni. Tény és való, az első időkben csak ők tudták igényelni a tízmillió forint vissza nem térítendő támogatást és a hozzá felvehető tízmillió forint államilag támogatott kölcsönt. A csok 10+10 milliós lehetősége annak idején az öt százalékra csökkentett forgalmi adóval pezsgést hozott, sok építkezésbe vágó, új lakásba költöző, közös életet kezdő családnak adta meg az induláshoz vagy a továbblépéshez a segítséget, miközben az építőipar is egyre többeknek tudott munkát, megrendelést adni. Természetesen volt árfelhajtó hatása is mindennek, hiszen

tízmillió forint mégiscsak tízmillió forint, ha pedig sokan jelentkeznek az eladónál tízmillióval többel a zsebben, akkor a lakásberuházó, a kivitelező és a mesterember vagy a kereskedő is egyre többet szeretne ebből „lefölözni”.

De ahogy a 2010-es államcsődközeli helyzetből mindinkább talpra állt a magyar gazdaság, úgy szélesedtek a lehetőségek.

Először a használt lakások vásárlásához vált elérhetővé 10-15 millió forint kedvezményes hitel, a falusi csokkal pedig a falun örökölt ház felújításához vagy az odaköltözéshez kaptak tízmilliós nagyságrendű támogatást a gyermekes családok. És megjelent az adu ász, a szabadon felhasználható babaváró támogatás is.

A januártól szintet lépő otthonteremtési program újdonsága is éppen az, hogy mindenféle élethelyzetben megoldást nyújt. Új vagy régebbi építésű lakásba költözésre vagy a nagyszülőkkel együtt maradásra a tetőtér beépítésével.

És gondol azon családok százezreire is, amelyek eddig azért maradtak ki a támogatásokból, mert mondjuk nem akartak, nem tudtak volna elköltözni a megörökölt, évek óta felújításra váró ingatlanból, és már kistestvérben sem gondolkoznak.

Nem véletlen, hogy előzetesen az otthonfelújítási programra van a legnagyobb érdeklődés. Az alapelv jól ismert: az jogosult, aki dolgozik. Amúgy pedig kortól, nemtől, családi állapottól függetlenül egyetlen feltétele van: egy gyerek. Egy gyerek, akár még a pocakban van, akár már dolgozik vagy egyetemista, de még otthon lakik. Érdemes átnézni a nem túl hosszú, könnyen befogadható rendeletet is, mert abból feketén-fehéren kiderül: egyáltalán nemcsak arról van szó, hogy a fürdőszobát, a fűtést vagy az ablakokat rendbe lehet hozni, ki lehet cserélni, hanem szinte mindenről, ami a házban, a lakásban, a kertben felmerülhet. Utóbbi még azoknak is lehetőséget ad, akik az elmúlt években építkeztek, de már nem futotta a ház körüli dolgok rendbetételére, kerítésre, teraszra vagy garázsra. Az elsőre szigorúnak tűnő pár megkötés is életszerű: azt szolgálja, hogy hirtelen ne lehessen átjelentkezni második lakásba, nyaralóba, és azt felújíttatni, a munkálatokat pedig ne a szomszéd vagy a haver végezze okosba, „kamionról leeső” anyagokkal.

Egyes „mértékadó” közgazdászok korábban a támogatások „visszafogását” javasolták, „őrültségnek” nevezve a tízmillió forintos csokot. Szerencsére a miniszterelnök és a családügyi miniszter nem ilyen tanácsadókkal veszi magát körbe. Mert ha a „visszafogás” lett volna az irányadó az elmúlt időszakban, akkor most nem milliókból, hanem a családi pótlékból tervezhetnék otthonukat a családok.